107. Szentmarjay Barbara - Nicosia, Ciprus

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Ciprusról, Nicosiából válaszol Szentmarjay Barbara.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Két és fél éve jöttem ki, majdhogynem viccből küldtem el az önéletrajzomat ahhoz a céghez, amelynél most dolgozom. Másnap felhívtak, majd két telefonos interjú után gratuláltak és kaptam egy hónapot arra, hogy összepakoljak és elkezdjem az új életemet. Egy szoftvercég ügyfélszolgálatán dolgozom, ahol angolul és németül segítem azokat, akik online pókerezéssel vagy kaszinózással szeretnének megszabadulni a pénzüktől. Néha még nyernek is. A beilleszkedés zökkenőmentes volt, a cég sofőrje várt a reptéren, aki elvitt abba a hotelba, amelyet a munkahelyem fizetett az első hónapban. Mivel a világ minden tájáról érkeztünk ide egyszerre fiatalok, mindannyian ugyanabban az új, ismeretlen helyzetben voltunk, könnyen ment az ismerkedés. Már az első napokban barátságok köttettek, amik azóta is tartanak. Azóta már sokan itt hagyták Ciprust és szétszéledtek a világban, de így legalább egyre több helyen van kit meglátogatni.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Ciprus tavasszal a legszebb, amikor még nincs fullasztó hőség, és még viszonylag sok zöldet látni. Vannak felkapottabb városok (Larnaca, Limassol, Famagusta, Paphos), én inkább a hegyekben meghúzódó kisebb falvakat ajánlanám, ahol meg lehet kóstolni a ciprusi bort és ahol tényleg megáll az idő. Vagy a török oldalon levő Dipkarpazt, ami a sziget jobb felső nyúlványa, és ahol már csak egy-egy kisebb kemping található, és ahol a tulaj évek múltán is emlékszik a vendégeire. Itt már/még nincs bevezetve az elektromos áram, este tízig transzformátorról megy minden, majd lekapcsoljak a világítást, elcsöndesül minden, és ilyenkor milliónyi csillag tárul elénk, és kezdődhet a hullócsillagok számolása vagy a konstellációk azonosítása az égbolton. Érdemes lemenni a tengerpartra (Golden Beach), ahol nem szabad zseblámpát sem használni bizonyos időszakban, mikor is a kis teknősbékák kelnek ki a tojásokból és betotyognak a tengerbe. Rendőrök őrködnek a tengerparton, és aki lámpát használ, azt megbüntetik. Na és ott van Lefkara, egy édes kis kézműves falu a hegyekben, ez már a görög részen. Az utcán gyerekek játszanak és a helyi művelődési házból a templomi kórus gyakorlása hallatszik ki. Be lehet kukkantani a különböző kézműves műhelyekbe, ahol ékszert, csipkét készítenek, és a gumicukorszerű "Cyprus delight"-ot. Én a fővárosban, Nicosiában lakom, nagyon közel a görög-török határhoz. Sajnos itt nincs tengerpart, de a legközelebbi strand kevesebb, mint félórányira van. Igaz, ahhoz át kell lépni a határt, de az nem tart tovább három percnél. Nincs tömegközlekedés, és kevés helyen van járda, tehát az autó itt létszükséglet. Nicosia nem egy szép város, de az óvárosi része nagyon hangulatos, igaz, siralmas állapotban vannak a házak. Az építészeti stílus nem valami kreatív: általában fehér kockaházak óriási terasszal, a tetőkön víztartályokkal. Budapest építészeti stílusával és sokszínűségével össze sem lehet hasonlítani. A tél enyhe, nappal 23 fokig is felmegy a hőmérséklet, de az éjszakák nagyon hidegek és nyirkosak. Mivel a fűtésrendszer nincs jól megoldva (és nagyon drága), én sokkal jobban fázom itt télen, mint Magyarországon. Sokszor jobb az utcán tartózkodni, mint a lakásban. Meleg vizünk is csak akkor van, ha süt a nap, vagy ha fél órával hamarabb felkapcsoljuk a vízmelegítőt. De ha reggel korán kell kelni, nincs az a pénz, hogy felkeljek fél órával hamarabb, bekapcsoljam a vízmelegítőt, majd visszafeküdjek addig, amíg felmelegszik a víz. Ezért inkább sohasem kelek korán, ez az egyetlen járható út. Az emberek ráérnek mindenre, és sokat emlegetik a sziga-szigát, ami lassan-lassant jelent.

Mi hiányzik Magyarországról?
Természetesen a család és a barátok, Budapest illata, az ételek közül mindenekelőtt a halászlé, a madártej, a palacsinta és a székelykáposzta. Egyébkent nincs honvágyam, de valószínűleg azért, mert háromhavonta hazajárok. A családdal és barátokkal pedig napi/heti szinten tartom a kapcsolatot, mivel a telefonálás nem kerül innen sokba, otthon pedig van internetünk. Ezenkívül a magyar barátaim már nagyon sokszor meglátogattak itt, az otthoni és az itteni baráti társaságom már szinte összeolvadt. Hiányzik még a kultúra, a színvonalas kiállítások, a könyvesboltok hangulata, a harangszó, és az, hogy otthon könnyebb volt görög magántanárt találnom, mint itt. Nem mintha itt nem lenne épp elég ember, aki beszel görögül, de nem szeretnék a kelleténél többet dolgozni.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az itteni barátaim (szerencsére nagyon sok van), az, hogy kandallós kertes házban lakhatom egy őrült spanyol és egy még őrültebb görög fiúval. Az afterpartyk, amelyek általában reggel tízig tartanak, és a breakfastpartyk, ahova tízen, tizenöten is eljönnek, majd reggelire a kandallóban sütünk gesztenyét és krumplit. Hogy vizipisztollyal keltjük fel egymást, ha valamelyikünk nem bír felkelni, a másik kettő pedig már tűkön ül, tengerpartra készen. Hogy a tengerparton lehetek 30 perc alatt, de ha síelni szeretnek télen, akkor a Troodos-hegység is csak egy órányira van. A sós, párás levegő, ami rögtön megcsap, ahogy leszállok a repülőről. A bal oldali közlekedés. A török oldalról áthallatszó napi többszöri ima. Nicosiában csak ritkan van nagy forgalom, a munkahelyemre nyolc perc alatt odaérek, de a legforgalmasabb időszakban is 30 perc alatt keresztül lehet szelni a várost.
Nagyon tetszik a multikulturális környezet is, az, hogy az angol, görög, nemet, holland, spanyol, olasz, francia, japán, kínai, arab, svéd, norvég, dán, orosz, szerb stb. nyelveket napi szinten lehet gyakorolni, mivel a baráti társaságom és a kollégáim a világ minden tájáról származnak.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az életszínvonal sokkal jobb, a fiatalok már huszon-egynéhány éves koruk óta vadiúj, full-extrás kocsival (lehetőleg kabrió) járnak, nincs túl sok gondjuk. Sokan viszont még a szülőkkel laknak akár 30 éves korukig is, amíg Magyarországon a fiatalság megpróbál a szülőktől minél hamarabb függetlenedni és lakást bérelni. A lakások jóval nagyobbak, két-három fürdőszoba, az óriási teraszok és az úszómedence egyáltalán nem számit luxusnak. Nem látni koldust az utcán. Az emberek kiegyensúlyozottnak tűnnek, és valami rejtélyes oknál fogva nem nagyon szeretnek kimozdulni a szigetről, szinte alig utaznak. Szerintem emiatt egy bizonyos szinten szűk látókörűek, és rengeteget pletykálnak. A török-görög kérdéshez a mai napig indulatosan állnak hozzá, én a görög-ciprusi barátaim elől sokszor el is hallgatom, ha átmegyek a török oldalra, mert tudom, hogy rosszul esne nekik.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Parkolásért kevés helyen kell fizetni, és általában az ember előbb-utóbb megtanulja, hogy hol vannak ezek az ingyenes helyek. Egyébként pedig 1 ciprusi font (440 forint), és szinte addig marad az ember, amíg akar, nem veszik túl komolyan az óradíjat. Busz? Mi az? Valami kék, mozgó micsodára emlékszem homályosan. Néhány nagyobb város között közlekedik kisbusz reggel hattól este hatig (travel express), a jegy kb. 5 font (2200 forint). Ez a kisbusz ajtótól ajtóig visz, tehát elég kényelmes megoldás. A kávé vagy frappé 2 font (880 forint) egy átlagos helyen, a Starbucks karamell frappucinója 3,40 font (1500 forint)

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
250-350 font (110 000-154 000 forint). Ez nicosiai ár. Larnaca es Limassol olcsóbbak. Mi egy kertes ház felső emeletét béreljük hárman 450 fontért (198 000 forint), de ez Nicosia egyik legjobb kerületében van.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra, és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Az első másfél év szórakozásból, pénzköltésből és utazásból állt. Élveztem, hogy nem kell semminek az árát nézni, mondjuk, igaz, itt kevesebbel is beérem. Nincs tv-nk, így nem befolyásol semmilyen reklám. Nem költök a lakásra sem, mivel ideiglenesen rendezkedtem csak be, az autóm is ősrégi (viszont én imádom, mert lelke van). Az utazásokra viszont nem sajnáltam a pénzt. Mivel Ciprus mégiscsak egy kis sziget, ahhoz, hogy tökéletesen jól érezzem itt magam, két-három havonta elutazom valahova.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Ha a munkámat tekintjük, akkor nem, viszont azt nem bánom, hogy az angolt és a németet napi szinten gyakorlom, és a legkülönbözőbb akcentusok sem jelentenek már gondot. Másrészről mégiscsak azt csinálom, amit szeretek, mivel Magyarországon fotósként végeztem, és idén februárban sikerült összehozni az egyik legfelkapottabb helyen egy önálló fotókiállítást, amin ott volt az egyik divatlap fotósa, aki közölt egy rövid tudósítást az eseményről az újságban, majd felajánlotta a segítséget is: fotózásokra hív, és szakmai trükkökre tanít.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Szinte egyáltalán nincs politizálás, és nincs stressz. Mindenki ráér, és nagyon könnyű időt szakítani a barátokra, mivel nincsenek távolságok. Bárkinek bármilyen gondja van, hipp-hopp ott tudunk lenni, és jól kidumálni a dolgokat. Az utakon sincs rohanás, autopályán 100 km/óra a maximális sebesség. Az emberek mosolyognak, viszont a boltokban nem divat a köszönés. Otthon ehhez képest fantasztikusan udvarias a kiszolgálás.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Semmitől nem tartok, itt nincs mitől (mondjuk a felszállások és landolások nem tartoznak a kedvenceim közé). És abban reménykedem, hogy a közeljövőbeli terveim beválnak.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A lakótársaimmal éppen az, hogy másfél hét alatt ki kell költöznünk a házból (lejárt a szerződésünk, és amúgy is túl hangosak voltunk állítólag), és még fogalmunk sincs, hogy hova megyünk. De különösképpen nem izgulunk emiatt, biztos, hogy megoldódik valahogy a dolog. No stressz. A munkahelyen persze itt is folyton megy a rendszer szidása.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A török oldalon véget ért a ramadán, a hétvégén háromnapos buli volt tűzijátékkal. A görög újságok pedig legfőképp a 2008-as januári ciprusi fontról euróra való átváltásról cikkeznek, és találgatják, hogy ez jó lesz-e nekünk, vagy sem.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Én egy kicsit eltérek a többiektől, mivel sokat sportolok (úszás, futás, síelés), és a sportolás általában nem jellemző a ciprusiakra. Focit persze itt is mindenki néz. A férfiak szeretnek pókerezni és tavlizni (backgammon), a nők pedig sétálnak a belvárosban, és költik a pénzt. A kávéházak télen-nyáron kiülősek, és szerdán csak délig dolgoznak az emberek. Amúgy is jellemző a szieszta, a boltok egy óra körül bezárnak, majd három körül újra kinyitnak. Az olvasás nem tartozik a kedvenc szabadidős tevékenységek közé - sajnos, szinte alig találni könyvesboltot. De tavasztól őszig a tengerpart és a strandröplabda a kedvenc program. Ja, és akkor nem is említettem meg azt a sok-sok születésnapi bulit, esküvőt, lakásavatót, keresztelőt, ami szinte napról napra és hétről hétre lefoglalja a ciprusiakat, mivel elég népes családja van mindenkinek, de legalábbis biztos, hogy mindenkinek van vagy 20 unokatestvére.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Nyáron érdemes Nicosiát itthagyni, és akár a török oldalra átmenni bulizni egyet (az ottani tengerparti város 20 km-re van), vagy más tengerparti városba átnézni (Ayia Napa, Limassol, Paphos, Larnaca). De Nicosiában is lehet találni rengeteg diszkót vagy pubot, általában mécsesekkel megvilágított, hangulatos kerttel. Sajnos zenei téren nincs nagy választék: görög, arab zene es RnB, esetleg latin zene a salsát tanulóknak. A kedvenc helyemen rock és reggae zenét játszanak. House-t, technót, funkyt, 80-as évek zenéjét alig hallani bárhol. Vannak görög éttermek is, természetesen elő görög zenével, ahol lehet táncolni is, és ahol táncol is mindenki, aki él és mozog. Mivel a görög tánc oktatása szinte kötelező, így ez nem is jelent gondot senkinek.

Kívánod, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Gyereknevelés szempontjából tökéletes Ciprus, nagyon nagy a közbiztonság, alig van bűnözés. Az örök jó időt és a tengerpartot is könnyű hamar megszeretni. Működik síiskola is, ahol a gyerekek már néhány éves koruk óta tanulgatnak síelni. Igaz, kevesebb sípálya van, és nem olyan jó színvonalúak, de kezdők és középhaladók számára ideális. És mivel Ciprus egy ideig angol fennhatóság alatt állt, a gyerekek a görög mellett az angol nyelvet is tökéletesen beszelik. A kisgyerekeknek biztos, hogy nagy élmény itt élni, az idősebbek (huszonévesek) viszont folyton arról panaszkodnak, hogy unják magukat, és otthagyják a szigetet. De végül úgyis maradnak.

<