Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Az EVS-sel (European Volunteer Service) kerültem ide egy évre. (Egyébként ez minden 30 évnél fiatalabb európai állampolgár számára nyitva áll). Előtte Budapesten tanultam egyetemen és januárban lettem okleveles térképész. Egyébként győri vagyok. Amit itt csinálok, annak semmi köze a térképészethez. Egyszerűen csak meg akartam ismerni egy másik országot, kultúrát, embereket, magát az életet. Egy ifjúsági házban dolgozom, ezt nehéz leírni, mert Magyarországon ez a típusú intézmény sajnos ismeretlen. Ez annyit tesz, hogy délutánonként és hétvégenként ide jöhetnek kamaszok egymással találkozni, játszani, kikapcsolódni. Koncerteket, kirándulásokat, mindenféle játékos tevékenységeket szervezünk nekik.
Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz?
Vaduzban lakom, a fővárosban, ez mondjuk vicces, mert egyrészt csak 5000 lakosú, másrészt Liechtensteinben egyetlen város sincs, mind a tizenkét település falu. Na persze ne úgy képzeljük el, mint egy magyar falut. Egyébként gyönyörű helyen fekszik. A Rajna a határ Svájc felé, ami igazából nem is határ, mert Svájccal pénz- és vámunióban van (többek közt). Meg egy csomó dolog közös Svájccal. Bár ettől függetlenül Európa egyik, ha nem a leggazdagabb országa. Minden község mellett ipari parkok, üzemek, a bankokról nem is beszélve. Az egy főre jutó bankok száma a világon itt a legnagyobb. Pörög a gazdaság, meg a pénz. Rengeteg külföldi is dolgozik az országban. Például 92 nemzet fiai, lányai élik mindennapjaikat Liechtensteinben. Emellett elég vicces, az, hogy az állam legfontosabb embere a Fürst, vagyis a herceg, a saját kastélyában él a város fölött, a hegyoldalban. Az emberek nyugodtak, kisimult arcok az utcán. Én szegény embert az eddig itt eltöltött nyolc hónapomban még nem láttam.
Miben jobb a hely, ahol most élsz, mint az, ahol Magyarországon laktál?
Amiért nekem jobban tetszik az az, hogy szinte bármi, ami csak eszünkbe jut, csinálhatjuk. Ezernyi klub, egyesület (sport, turisztika, hobbi) létezik kicsiknek, felnőtteknek, időseknek. És az emberek valahogy úgy is gondolkodnak. Ugyan több autó van, mint ahány ember, de ha hétvége, akkor az egész család vagy baráti csoportok mennek túrázni, kerékpározni. És mindenki ezt csinálja. Nincs böszmeség, mint Magyarországon, hogy ha van egy kocsim, akkor feszítek a volán mögött, és mindig azzal megyek mindenhova. Ez itt nem téma. Itt figyelnek a kerékpárosokra, gyalogosokra. Például nem kell szobrozni félórákat a zebra előtt, mint otthon, az ember még oda sem ér a zebrához, már lassít az autós. A lényeg, hogy az emberek egészségesebben, stresszmentesebben és sok esetben ésszerűbben élnek, mint Magyarországon.
Miben rosszabb?
Az már az elején feltűnt, hogyha az ember valami jót akar főzni magának, akkor nehéz dolga van, ugyanis a boltokban rengeteg félkész, előrecsomagolt étel van, úgyhogy külön művészet összehalászni egy egyszerűbb háromfogásos ebéd összevalóit is.
Az emberek jóval zárkózottabbak, mint Magyarországon, kapcsolatokat teremteni nehezebb, viszont érdekes, mert mégis sokkal több embert megismetem, lévén kis ország, kevés ember. Már én is, ha sétálok az utcán, vagy ülök a buszon, szinte mindig találkozom ismerőssel és már messziről köszönnek.
Mi hiányzik Magyarországról?
A Piros Arany ételízesítő mindenképp, főképp a csípős változata.
Az otthoni barátok, család mindenképp.
Furcsán hangozhat, de a történelem. Nehéz megfogalmazni, de a bejáratott, kitaposott élet, a környezet hiányzik. Itt alig látni régi épületeket, minden teljesen új, csillog, kocka vagy gömbölyű. Egyszerűen hiányzik a történelem. Én nem tudom miért, biztos túl kicsi az ország hasznosítható területe, de ha valami újat építenek, akkor lerombolják a régit és egyszerűen a helyére kerül az új. Igazi belvárosi hangulat sehol sincsen, nemcsak Vaduzban, a többi helyen sem.
Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az a sokféle önkiszolgáló árus-bolt. Virágüzletet nem látni, hanem a virágültetvények mellett van egy persely meg kés, és az ember levágja magának, ami kell. De ugyanígy lehet kilós zsákokban almát, krumplit is venni. Bár kétségkívül nekem az önkiszolgálós fagyigép tetszett a legjobban. Az emberek (legtöbbjének) eszébe nem jutna ellopni az árut. Nagyon sokan például a kerékpárjukat sem zárják le.
Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
A fentiekből következően már nem is kell ecsetelnem, hogy jóval-jóval magasabb.
Mennyibe kerül egy kávé?
Nem kávézom. De azt hiszem 500 forint legalább.
Mennyibe kerül egy kétszobás lakás bérlete a belvárosban?
Vicces. Belváros, város híján. Én három másik fiatallal lakom együtt, egy négy plusz fél szobás lakásban. Fejenként 100 000 forintért. De egy kétszobás sem sokkal kevesebb. Egyébként elég magasak az ingatlanárak.
Te jobb körülmények között élsz, mint itthon tudnál?
Minden bizonnyal.
Amit ott csinálsz, azt csinálhatnád itthon is?
Mivel az elején írtam, hogy ez az intézményforma, ezzel együtt az állás is hiányzik Magyarországon. Tehát nem.
Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Egyértelműen nyugodtabb. Nincs zaj, nincs stresszelés az utcán, jó a levegő. Kisvárosias hangulat.
Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Most a dohányzás tiltása: hogyan, hol. Ugyanis október 1-től van új törvény, ami elég határozottan és konkrétan előírja, hogy hol, hogyan miként lehet, vagy tilos mostantól dohányozni, illetve hogyan kell ezt szabályozni. A rasszizmus és a szélsőjobboldaliság is szinte mindennapos téma nálunk. Ugyanis elég sok (34 százalék) és sokféle nép él az országban, többé-kevésbé integrálódva, emiatt egyre több fiatal, erősen tolódik a szélsőjobb felé, úgy zenei téren, mint gondolkodásmódban.
Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Egy liechtensteini DJ-párosról írnak.
Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
A fiatalok isznak esténként. Túrázás, kerékpár mindenképp. De nagyon sokan másféle sporttevékenységet is (golf, siklóernyő) végeznek, hobbiszerűen is.
Visszajössz?
Februárban igen. Lejár az egy évre szóló szerződésem. Ami jó is, meg nem is. Sok minden, mindenki hiányzik Magyarországról, jól lesz újra otthon. Viszont nem lesz egyszerű itt hagyni azt, ami itt körülvett: emberek, táj. Kár, hogy az ember nem élhet egyszerre két helyen, kvázi két életet.