Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Magyarországon Budapesten élek, ahol az Általános Vállalkozási Főiskola üzleti kommunikáció szakán tanulok. A főiskolán lehetőségem volt megpályázni és meg is nyerni a Leonardo-ösztöndíjat, amelynek keretein belül a szakmai gyakorlatomat egy európai uniós országban tölthetem el. Így jutottam Szlovéniába, másik két társammal, akik szintén ösztöndíjasok. Egy információbiztonsággal foglalkozó cégnél dolgozunk, ahol angol nyelvű szakmai cikkeket írásával, termékfejlesztéssel, projektekben való segédkezéssel foglalkozunk.
Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Nova Gorica vonzáskörzetében élek, ami a maga durván 35 000 lakosával Szlovénia ötödik legnagyobb városának mondható. Szlovénia teljes lakossága kétmillió fő. A város egy völgyben helyezkedik el, a hatalmas hegyek között, kocsival félórányira a tengertől, teljesen az olasz határ mellett. Nyugodtan mondhatom, hogy az utcák egy része már Olaszországban, Goriziában folytatódik. Maga a város nagyon fiatal, 1948-ban épült, és az építészeti stílusra erősen rányomta a bélyegét a szocializmus, de az olasz hatást is megfigyelhetjük. Itt az időjárás egy jó hónappal le van maradva az otthonitól, ami nem keserít el, mivel egyáltalán nem szeretem a telet. Ezen a részen a tenger közelsége miatt ritkán esik a hó, nyáron viszont a hegyek miatt nincs elviselhetetlenül meleg. Egész Szlovéniában egyedüli, hogy itt Nova Goricában ingyenes a tömegközlekedés, és emellett a buszok nagyon tiszták, szól bennük a zene, és még kuka is van. Ami nagyon meglepett az elején, hogy szinte mindenki beszél angolul, sőt itt a határ mellett még olaszul is, így nem okoz gondot megértetni magam. Az emberek nagyon kedvesek, barátságosak és szorgalmasak. Habár a tömegközlekedés ebben a régióban ingyenes, az emberek mégsem nagyon használják, ugyanis szinte mindenkinek van autója. Itt mindenki sokkal kiegyensúlyozottabb, mint otthon, kevesebb stressz éri őket, holott ők is sokat dolgoznak. A benzinkutak többsége este kilenckor bezár. A szórakozóhelyeken pedig nem lehet dohányozni, tehát a bárokban, pubokban sem, amit nagyon jó ötletnek tartok. Megdöbbentő volt számomra, hogy pár száz kilométerre Magyarországtól az ember akármikor farkasszemet nézhet egy kedves kis skorpióval a lakása nappalijában. Az első alkalommal nem mondanám, hogy nem ijedtem meg, de mint később kiderült, az itteni skorpiók teljesen ártalmatlanok. Az egyik kellemes meglepetés, hogy itt, ha az ember az út szélén áll a zebránál, ahol nincsen lámpa, az autósok megállnak, hogy átmehessen a gyalogos. Otthon ilyennel még nem találkoztam.
Mi hiányzik Magyarországról?
Természetesen a családom és a barátom, meg "anyu főztje". Mivel budapesti vagyok, ezért a pesti nyüzsit már hiányolom, a pesti éjszakai életet, a szórakozási lehetőségeket, mert itt ez nem nagyon létezik.
Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az itt megismert barátaim, a tisztaság és a kedves emberek.
Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Az életszínvonalat mindenképpen jobbnak mondanám, mint otthon. Jelzi ezt az is, ahogy említettem, hogy tényleg, szinte mindenkinek van kocsija, és azok közül is nem az öreg csotrogányok.
Mennyibe kerül egy sör, egy kávé?
Egy cappuccino általában 1 euró (250 forint) körül van, a sör pedig 70-80 cent között (175-200 forint). Egy gombóc fagyi az 1 euró (250 forint), viszont nagyon nagy adagot adnak. 1 liter tej 60 cent (150 forint) körül szokott lenni, viszont a kenyér itt elég drága. 1 kg megvan 2- 2,5 euró (500-625 forint) is.
Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Mi a Nova Goricához tartozó Sempeter pri Goriciban bérelünk egy 90 négyzetméteres lakást, ami 600 euróba (150 000 forint) kerül, plusz rezsi, ez elég drágának számít. Amúgy a lakásbérleti díjak hasonlóak, mint otthon. Szerintem 400 euróért (100 000 forint) is lehet már találni.
A jövedelmedből mennyit költesz magadra, és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Mivel ösztöndíjasként vagyok itt, ezért csak az ösztöndíj van, amit nem neveznék jövedelemnek. Ebből kell finanszírozni a lakásbérlést, a rezsit és az ételt. Azért szerencsére kirándulni is el tudunk menni. Az, hogy a végén ebből mennyit tudok félretenni, az majd kiderül.
Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Igazából a cég adva volt, tehát nem válogathattam, hogy hol szeretnék dolgozni, mivel ez egy ösztöndíj, tehát még nem egy "éles" munka. Ami hozzám igazán közel áll, az a marketing és a kommunikáció, itt pedig nem ezzel foglalkozom.
Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Sokkal nyugodtabb, ráérősebb.
Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Az amitől tartok, annak pont az ellenkezője az, amiben reménykedem, így inkább az utóbbit fogalmaznám meg. Nagyon bízom benne, hogy előbb vagy utóbb, de a magyarokra is átragad az itteni mentalitás, és otthon is lehetősége lesz az embernek olyan egzisztenciát teremtenie, mint külföldön. Hogy a fiataloknak ne azon kelljen gondolkodniuk, hogy melyik országba költözzenek ki, hanem hogy otthon, a szülőhazájukban is tudjanak válogatni a jobbnál jobb lehetőségek között.
Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Az itt megismert barátaink, pletykák, és hogy már azért jó lenne hazamenni.
Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Még kevés időt töltöttem itt ahhoz, hogy megtanuljak szlovénul.
Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Sok-sok kirándulás. Minden helyre elmenni, ahova csak lehet.
Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Itt érdekes módon a péntek este a buli estéje, szombat este sokszor ki vannak halva a helyek. Igazából, ahogy említettem, szórakozási lehetőség nem igazán van, a helyiek például bowlingozni egy 60 km-re található helyre járnak. Mi általában az itteni barátainkkal találkozunk, és beülünk az egyik helyi Crazy Horse nevű bárba.
Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Biztos vagyok benne, hogy egy sokkal barátságosabb és egészségesebb környezetben élhetnék az életüket, mint otthon, mondjuk, Budapesten. Mégis szívesebben nevelném fel őket egy nagyobb városban, az abban rejlő lehetőségek miatt. De egy hétvégi házat szívesen vennék itt, ha lenne rá lehetőségem, és akkor elhozhatnám őket ide gyönyörködni a hatalmas zöld hegyekben.