126. Balázs Mihály - Vestal, Egyesült Államok

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Vestalból válaszol Balázs Mihály.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Kecskeméti vagyok, 2001-ben jöttem ki először egy amerikai cég által, utána egy rövid időre hazamentem, de jöttem is vissza, mert otthon nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy szerettem volna. Azóta itt élek, akarom mondani élünk, mivel 2006 márciusa óta házas emberként tengetem napjaimat. Lehet hogy a sors akarta így, hogy ide kerüljek és megismerjem a legcsodálatosabb személyt, akivel valaha találkoztam, a feleségemet. Időközben sikerült lediplomáznom a New York-i Állami Egyetemen (Binghamton, NewYork) pénzügyi közgáz szakon, és azután az egyetemen kaptam állást, a pénzügyi osztályon, mint asszisztens és tanácsadó. Az iskola alatt részmunkaidőben szintén a sulinak dolgoztam, az egyetem saját buszhálózatának egyik járművét vezetgettem, ami egyébként nagyon jól fizetett, és így sikerült túlélnem pénzügyileg. 2007 nyarán felszereltem az Egyesült Államok Parti Őrségéhez, (United States Coast Guard), ahonnan sajnos jelen pillanatban egészségügyi eltávozáson vagyok, még majdnem öt hónapig, mivel több mint egy hónapja, egy elég komoly műtéten estem át, és csak jövőre tudok újra szolgálatba állni. Addig is az egyetemen dolgozgatok, a régi állásomban.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
New York állam fenti részében lakunk - Upstate New York - egy Vestal nevezetű kisvárosban, nem messze Pennsylvania állam határától. A hely érdekessége, hogy három különböző város teljesen egymásba olvadt, (Binghamton: 60 000 fő, Johnson City: 20 000 fő,Vestal: 30 000 fő), az utcán vezetve egyszer csak átérsz egy másik városba,aminek saját külön közigazgatási rendszere van, külön polgármestere, városháza, rendőrség, iskolák stb. Vestal az Appalache-hegység északi részében található, egy gyönyörű völgyben. Minden oldalról hegyek veszik körül, ami lélegzetelállítóan szép, főleg most, az ősz kezdetén, amikor minden sok színben játszik, az ősz jellegzetes illatáról nem is beszélve, ami körülveszi ilyenkor a várost. Éghajlat szempontjából kicsivel eltér Magyarországtól. Rendkívül sokat esik, ez itt az ország második legcsapadékosabb vidéke Seattle és környéke után, és télen nem ritka a 1,5-2 méteres hó sem.

Ez a környék nem mondható túlságosan multikulturálisnak, ellentétben az ország délebbi vidékeivel, itt az amerikaiakon kívül maximum idősebb kelet-európai bevándorlókkal találkozik az ember, lengyelek, ukránok, oroszok, vagy néhány olasz. Sajnos ez a része az országnak nem tartozik a legfelkapottabb vidékek közé, nem könnyű állást találni, és eléggé magas a munkanélküliség is. Az összes volt nagyvállalat vagy csődbe ment már, vagy máshova települt. Ez azért is szomorú, mert egy pár évtizeddel ezelőtt ez a vidék volt az ország egyik legfelkapottabb és leggazdagabb része. Olyan cégek voltak itt megtalálhatók, mint például az IBM első és legnagyobb gyára, az ország egyik vezető cipő és bőripari üzeme, és egy-két neves autógyár is képviseltette magát. Jelenleg a térség legnagyobb beruházója a Lockeed Martin, a világ legnagyobb hadieszköz-fejlesztő és gyártó cége.

Azt nem mondanám, hogy ez a hely jobb vagy rosszabb, mint otthon, egyszerűen csak más. Összehasonlítani nem igazán tudnám, mivel két teljesen különböző kultúra az itteni és az otthoni.

Ami talán rosszabb, hogy még ha van is tömegközlekedés, mégis majdnem mindenki autóhoz van kötve, és sajnos a benzin már itt is rendkívül drága. Az emberek nem annyira összetartóak itt, mint otthon, nincs az a közösségi szellem. Ha nincs betegbiztosítása az embernek, akkor nem ritka, hogy valakinek több százezer dolláros tartozása halmozódik fel, vagy egyszerűen nem jut be az orvoshoz.

Nekem a legjobban az tetszik itt, hogy New York államban nem lehet egy nyilvános helyen sem dohányozni, beleértve a bárokat, kocsmákat, iskolákat, kórházakat, állami épületeket és környékét; és szerencsére ezt mindenki be is tartja, senki sem háborog. Nagyon jó érzés úgy elmenni valahova, hogy egyáltalán nincs füst, és ezzel meglepő módon még a dohányzó ismerőseim is egyet értenek. Könnyű eljutni mindenhova, mivel jó az úthálózat, és autópálya vezet majdnem mindenhova. Az emberek általában kedvesek, és segítőkészek, amikor valamire szükségünk van. Nagyon sok mindent el lehet intézni telefonon vagy az interneten keresztül, amivel sok időt és szaladgálást takarít meg az ember (pl. számlák fizetése). Van elég kulturális kikapcsolódási lehetőség is, színház, opera, múzeumok, kosárlabda, baseball, jégkorong, golf, repülőnap, főzőfesztiválok, síelés, stb.

Mi hiányzik Magyarországról?
Természetesen a családom, a haverok, a magyar nyelv használata, bulik és a régi szép idők. Nagyon hiányzik az otthoni kaja, le se merem írni, hogy itt miket eszem, fogytam is, nem keveset, mióta eljöttem. Ellentétben az itteni lakosság nagy százalékával, akik érthetetlen módon el vannak hízva, és nem tudom miért, mivel itt már minden zsírszegény vagy zsírmentes, még a hús is, amit veszel. Hiányzik még a nyár a Balatonnál, borhetek, éjjel-nappalik, kenyér, téli szalámi, sajtos-tejfölös lángos, szódavíz, majális, húsvéti locsolkodás stb.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az itteni családtagjaim, barátaim, a munkám. A hegyek, a színek, az ország sokszínűsége, az utazási lehetőségek.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Ahol mi vagyunk, én azt mondanám, hogy egy kicsivel magasabb, mint otthon, de természetesen itt is ugyanúgy megtalálható a nagyon gazdag és a nagyon szegény. Ebből a szempontból Amerika sajnos kezd hasonlítani egy kicsit Magyarországra, de összességében azt gondolom, hogy azért még mindig jobban élnek az emberek itt, mint otthon. Több mindent megengedhet magának az ember. Könnyebben lehet autóhoz, lakáshoz jutni, és egy kis utazgatásra is van lehetőség majdnem mindig. Itt majdnem mindent megvehet az ember részletre, és még ha néha 20-30 évig is kell fizetni a részleteket, akkor se rokkan bele. Ugyanakkor az életszínvonal nem mindenhol ugyanolyan Amerikában, például a nyugati-parti államok jóval gazdagabbak mint a keletiek, sokkal jobbak a megélhetési lehetőségek, és az életszínvonal is jelentősen magasabb arrafelé (pl. California, Oregon, Washington).

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolás errefelé nem sok, majdnem mindenhol 25 cent egy órára, (44 forint), de ez természetesen csak a kisvárosi ráta, ha néhanapján betévedsz New York Citybe, ott nem ritka hogy elkérnek 10-15 dollárt (1740-2610 forint) is. A buszjegy, ha jól tudom 1 dollár (174 forint), és lehet átszállójegyet is kérni a buszon, ha másik vonalon kell folytatnia az embernek az útját, nem kell még egyszer jegyet venni. A sör elég drága, ha pohárral kér az ember, az kb. 1,5-3 dollár (261-522 forint), korsó nem nagyon van. A benzinkútnál viszont aránylag olcsó, ott hat, tizenkettő, tizennyolc, huszonnégy és harminc darabos kiszerelésekkel árusítják, üveges vagy dobozos, és harmincasat már lehet kapni 12 dollárért (2088 forint). Ezt az egyetemista és bulizós időszakomból tudom. Amúgy, az amerikai sör közel sem olyan ízletes, mint az otthoni.

Mennyibe kerül egy kétszobáslakás havi bérlete a belvárosban?
A belvárosban kb. 700-2000 dollár (122 000-348 000 forint), a külvárosban és kertes részekben, ahol mi is lakunk, ott kb. 400-1500 dollár (70 000-270 000 forint), a külvárosban amúgy is jobb lakni, mivel tisztább, csendesebb és jobb a közbiztonság.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra, és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Nem sokat költök magamra, mivel nem vagyok nagy igényű, inkább berakjuk a bankba, ami marad. Sajnos nem mindig marad nagyon sok, sok mindenre megy el, amit egy hónapban megkeresünk. (Számlák, lakbér, diákhitel törlesztő részletek mindkettőnknek, autó törlesztő részlet, enni is kell valamit stb.) Most ebben a pillanatban saját házra gyűjtünk, ami még sajnos egy kicsit távoli álom. Amit megspórolunk, annak egy részét általában utazásra és kirándulásra költjük.

Azzal foglakozol, amivel mindig is szerettél volna?
Még csak rövid ideje csinálom, de nagyon szeretem a Parti Őrséget, és sajnos most még nem tudok visszamenni, amíg fel nem épülök teljesen. Még nem döntöttem el száz százalékig, hogy milyen területre fogom specializálni magam náluk, de szerencsére rengeteg lehetőség közül választhatok. Most még csak alig vagyok túl az alapkiképzésen. Hozzám legközelebb a tűzoltó és tűzvédelmi terület áll, és állt mindig is, annak idején, mielőtt eljöttem volna, majdnem két évet töltöttem tűzoltóként Magyarországon. Ezt, vagy valami ehhez kapcsolódót itt, vagy lehet, hogy még otthon is, ha netalán hazaköltöznénk, de folytatni szeretném. És akármennyire furcsa is, nem kell a tengerpart közelében lakni ahhoz, hogy valaki a Parti Őrségnek dolgozzon, mivel mindenhol vannak állomások, ahol van a közelben tó, folyó, vagy óceán.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Szerintem sokkal csendesebb, unalmasabb és eseménytelenebb. Nem sok minden történik errefele a sportrendezvényeket leszámítva. A legjobb hangulat az egyetem kampuszán belül van, ami egyébként egy külön városként funkcionál, kb. 25 000 ember lakik itt, nagyrészt a fiatalabb korosztály képviselői az ország és a világ minden tájáról.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Egy esetleges háborútól, még több nemzetközi konfliktustól, amiben az Egyesült Államok közvetlenül szerepet vállal. Reménykedem abban, hogy az ország kitör a mostani gazdasági mélyrepülésből, és az állam újra olyan, és annyi szerepet fog vállalni a mindennapi, a társadalmi, a gazdasági és a szociális életben, mint annak idején, Amerika fénykorában. Reménykedem még abban is, hogy a következő kormány már a mostaninál értelmesebb lesz, nem követ el annyi hibát, és remélhetőleg lesz rá esélye és módja, hogy helyrehozza mindazt, amit az előző és mostani okosak nagyon, de nagyon elbaltáztak. (Bár ebben nem nagyon hiszek, mivel ehhez a helyzet jelenlegi állása szerint csodának kellene történnie.)

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A jövő évi elnökválasztások, természetesen az iraki háború, az arra költött százmilliárdok dollárban, és még több politika.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
New York állam kormányzója azzal a tervezettel állt elő, hogy az illegális bevándorlóknak is lehetőségük legyen jogosítványt szerezni az államon belül, és most mindenki e miatt támadja. Újra találtak egy iskolás korú fiatalt, aki az MRSA nevű vírussal van megfertőzve, és az iskolák most elkezdtek pánikolni.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Séta, túrázás, vadászás, jégkorong- és baseballmeccsre járás, üldögélés, sörözgetés a bárokban.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
A városban sajnos nem sok, csak a bárok és a kocsmák, meg a hokimeccsek most, mivel a baseball szezonnak már vége. Esetleg bowling, nyáron pecázás. Ha szórakozni akarsz, akkor arra hétköznapokon és vasárnap hajnali egyig, pénteken és szombaton hajnali háromig van lehetőség, utána minden bezár, mivel ez törvény New York államban.

Az egyetemvárosban viszont mindig vannak különféle rendezvények, koncertek, előadások, komédiások, sportversenyek, színház, vetélkedők, stb. Ott soha nem unatkozik az ember.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Kívánni nem kívánom, ez szerintem majd rajtuk fog múlni, mi erőltetni semmit nem fogunk. Természetesen azon leszek, illetve leszünk, hogy annyi időt töltsenek majd Magyarországon, amennyit csak lehetséges, ha mi talán ittragadnánk. Nagyon fontosnak tartom, hogy megismerjék Magyarországot, az ottani kultúrát, életet és az embereket. Remélem lesz rá alkalmuk, hogy sok időt töltsenek odaát, vagy ha lehetséges, akkor iskolába is oda járjanak, aminek én kifejezetten örülnék, mivel véleményem szerint a magyar oktatási rendszer sokkal színvonalasabb, mint az itteni. Úgyhogy, ha más nem is, de iskolába mindenféleképpen szeretném, ha oda járnának, már csak a nyelvtanulás szempontjából is. De természetesen én személy szerint annak örülnék a legjobban, ha egy nap mindannyian otthon élnénk.

<