119. Aracsi Szabolcs - Zlín, Csehország

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma a csehországi Zlínből válaszol Aracsi Szabolcs.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Az egész történet kb. egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor az egyetemen megismerkedtem egy cseh lánnyal, akivel pár hónapig kerülgettük egymást, majd úgy döntöttünk, hogy az angol hiányosságaim ellenére belevágunk valami kapcsolatszerűségbe. Attól a pillanattól kezdve megtáltosodtam, és próbáltam minél előbb minél magabiztosabb nyelvtudásra szert tenni, hogy mélyebb gondolatokat is megoszthassak a kedvessel annál, hogy "kérek egy vajas kenyeret". Elég jól alakultak a dolgok, de januárban véget ért az erasmusos élete és vissza kellett jönnie Csehországba. Megkezdődtek a távkapcsolat hónapjai, de amilyen gyakran tudtam és ahogy a pénzem engedte, jöttem látogatóba. Egyik ilyen hétvégén felvetődött a kérdés, hogy mi lenne, ha megpróbálnék itt szerezni valami munkát a szakmámban. Gyorsan be is gépeltem a Google-ba, hogy: Zlín Digital Image Processing Computer Engineering, mire a kereső kidobott nekem egyetlen e-mail címet. Nem fűztem hozzá sok reményt, de elküldtem az önéletrajzomat és egy sírós motivációs levelet. Legnagyobb megdöbbenésemre másnap reggel már a postaládában volt a válasz, a még megdöbbentőbb tartalommal: július 2-án kezd 8.00-kor. Semmi százfordulós interjúsorozat, semmi teszt és dolgozatíratás, egyszerűen fel voltam véve. Amikor már azt hittem, hogy minden szép és csodás és valószínűleg a következő lépés az lesz, hogy valaki belenyom egymillió dollárt a kezembe, hogy használjam egészséggel, akkor pontosan egy hónappal indulásom előtt megkaptam a hideg zuhanyt. A lány közölte velem, hogy szünetre van szüksége, tehát burkoltan szakított velem. Én pedig még aznap este eldöntöttem, hogy lesz, ami lesz, én rápróbálok a külföldi életre. Mindig szerettem utazgatni, és úgy voltam vele, hogy semmit sem veszíthetek. Azóta kiderült, hogy igazam volt, mert nagyon jó munkahelyet találtam, ahol hasznos dolgokat tanulok.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Talán, ha azt írom, hogy Bata cipő, akkor sok női szem elkezd csillogni a monitor előtt. Zlín a központja ennek a világméretű cipőbirodalomnak. Meg vagyok győződve róla, hogy mielőtt Mr. Bata kiszemelte magának ezt a környéket a cipőgyár beindítására, itt valami kis falu lehetett a hegyek között elbújva. Az itteniek nagyon hálásak az előbb említett személynek, és olyan kultuszt alakítottak ki a személye köré, hogy Lenin is csak pislogna, ha még élne. Minden sarkon Thomas Bata-szobor, minden utca Thomas Bata utca. Az egyetem is az ő nevét viseli, és kíváncsian várom, hogy mikor lesz elég érett arra a világ, hogy vallás is legyen, amiben őt imádjuk. Ennek ellenére megjegyezném, hogy tényleg nagy dolgokat vitt véghez. A városban amúgy semmi látványosság nincs, leszámítva az egyetlen és csúnya főteret, meg az általuk felhőkarcolónak mondott 21 emeletes házat. Látszik, hogy az egész város nem lehet több százévesnél, mivel a történelmi emlékek száma nulla, míg a gyárterület kb. a város 50 százalékát bitorolja. A többi egyenház és panelcsoda. Látványosságnak viszont itt van egyórányira Brno vagy Olomouc. Mindkettő gyönyörű, főleg az utóbbi. Nagy pozitívum, hogy a gyár ellenére egy rendkívül tiszta és zöld város. Park hátán park, mivel nem vágtak ki minden egyes fát az ipari fejlődés érdekében. Még a pöfékelős buszokat sem engedik be a városba, csakis szigorúan troli. Látszik, hogy foglalkoznak a környezetvédelemmel. Valahogy nincs szemét az utcákon, és mindenhol szelektív a hulladékgyűjtés. Amikor az első héten itt voltam, egy nénike jól leszúrhatott az utcán, nem értettem egy kukkot sem, mert a papírdobozt a műanyagnak szánt kukába hajítottam. A másik, ami egyből szembe ötlött, hogy rengeteg gyerek van. Biztos vagyok benne, hogy a cipőüzemnek van egy gyerekrészlege is, ahol futószalagon készülnek. Hogy miben rosszabb? Nekem kicsit unalmas. Ez a város inkább a családosok és idősek otthona. Bár lehet, hogy a felfogásom idővel változni fog, amint megjelennek az itteni haverok is az életemben, bár erre még várnom kell, mert a nyelv nagy akadály.

Mi hiányzik Magyarországról?
Leginkább a beszéd bármilyen formája. Épp ma írtam az egyik ismerősömnek, hogy itt nemhogy angolul, de még magyarul is el fogok felejteni, de kétségtelen, hogy Activityben verhetetlen leszek. Másfél hónapja találkoztam először a lakótársammal. Szintén fiatal, frissen dolgozni kezdő mérnök. Odaálltam elé bemutatkozás céljából. Kezet fogtunk, majd mondtam neki: Hello! I'm Hungarian. A következő másodpercben már faképnél is hagyott. Gondoltam magamban: Na, akkor ez biztos szeretheti a magyarokat, amikor kiderült a csel. A srác azt hitte, hogy a nevem: I'm Hungarian. Álltam a konyhában és valaki kiabálta: I'm Hungarian, I'm Hungarian és közben mutatott valamit a tv-ben. Ráadásul, aki tud angolul, az is fél használni, és talán itt nincs is megkövetelve egy nyelvvizsga a diplomához, mint otthon. Ezt leszámítva az emberek érdeklődőek és barátságosak, nyitottak a külföldiek felé. Eddig csak jó tapasztalatom van a cseh emberek terén. Amikor eldöntöttem, hogy kiutazom, számtalan otthonitól hallottam, hogy a csehek nem szeretik a magyarokat, ezért ne is hangoztassam, hogy az vagyok. Úgy látszik, hogy nálunk van egy ilyen beidegződés, hogy azt hisszük, minden más népnek a génjeiben van, hogy nem szeret minket. Még soha egy rossz szóval vagy grimasszal sem éreztették velem, hogy megtűrve vagyok Csehországban, sőt, egyfolytában érdeklődnek Magyarországról, és amivel teljesen meg tudom fogni a társaságot, az az, ha elkezdek magyarul beszélni. Rendkívül érdekesnek és furcsának találják a nyelvünket. Természetesen a család is hiányzik, és a haverok is, akik nélkülem kényszerülnek átitalozni a hétvégéket. Van itt is székelykáposzta (szegedi gulyás néven fut), de valahogy nem olyan magyaros az íze. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy egy átlagos recept valahogy így kezdődhet itt: Végy egy kiló köménymagot, és azt mind szórd bele. A másik felháborító, hogy a lángost ketchuppal eszik. Szerencsére hosszas kutatómunka árán megtaláltam a tejfölt a boltok polcán, és ma már úgy megyek a lángososhoz, hogy előtte beugrom a szomszéd boltba egy pohárért belőle. Továbbá hiányzik valami olyasmi, amit nem tudok megmagyarázni, de egyszerűen csak otthon érzem, és jó.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az emberek kedvessége. Azért sok finom étel van. Az utopenec (savanyított kolbász) rabul ejtett és nem ereszt, heti egy kiló simán lecsúszik, de néha ez a mennyiség épp elég egy napra. A baráti körben jókat is nevetnek rajtam. A pacalleves és a pacalleves káposztával. Továbbá nem árulok el nagy titkot, hogyha azt mondom: a sör csupa nagybetűvel. Továbbá a munkahely és amit ott csinálok. Az újonnan megismert barátok és hogy elég vicces néha elmagyarázni kézzel-lábbal, hogy egy vonatjegyet kérek, mondjuk, Ostravába.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Ahogy a környezetemben és a magam példáján észrevettem, a fizetések jobbak, mint amit ugyanazzal a munkakörrel Magyarországon meg lehet keresni. Ha a boltban nézem az árakat, akkor kevesebből jövök ki, mint otthon, így azt mondom, hogyha egy leheletnyivel is, de jobban élnek. Más az emberek értékrendje és mentalitása is. Például egyik nap sétáltam a városban, és az út túloldalán észrevettem egy szobrot, amit gondoltam, hogy jobban szemügyre veszek, és ezért oldalra fordítottam a fejemet. Nem hittem a szememnek, amikor az egész közlekedés megállt, mert azt hitték, hogy át szeretnék menni, pedig még zebra sem volt. Megtörtént az is, hogy a szupermarketbe beengedtek zárás után, mert szegény fiúnak nem lesz mit ennie. A legszimpatikusabb különbség az, hogy itt nem megy a rongyrázás. Nem az a mentalitás, hogy minél nagyobb valamid, annál nagyobb alfahím vagy. A főnököm, akinek valószínűleg nincsenek filléres gondjai, hanem otthon a pincében úszkál egy medencényi aranykoronában, egy hat-hét éves Skodával furikázik, mert neki az is megteszi, és emellett természetesen nem nélkülözi a földi jókat. Nincs az a jó beidegződés, hogy bár a nadrág leszakad rólam, de akkor is BMW-m legyen. Amit egyből észrevettem, hogy felvilágosultabb a gondolkozás. Itt is megvan a visszhangja az otthoni eseményeknek, és amikor az újság cikkezte, hogy a tüntetők zsidóztak, akkor a munkatársam odafordult hozzám, és megkérdezte: Ti még itt tartotok? Nos mondanom sem kell, hogy elpirult az arcom. Ha itt azt mondod, hogy homoszexuális, akkor nincs hőbörgés meg fintor az arcokon. Amikor ex-barátnőmmel Miskolcon voltunk és megkérdezte az egyik ismerőstől, hogy nálatok hova járnak a melegek bulizni, akkor az ismerős ránézett, és azt mondta: Kérlek, nálunk nincsenek melegek. Egy kicsit viccesnek találta, megjegyzem, érthetően.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolás a belvárosban: 1 óra 5 korona (50 forint). Buszjegy: 40 perces: 12 korona (120 forint) 20 perces: 9 korona (90 forint), és ezért az összegért annyiszor szállsz át, amennyiszer kedved tartja. Nem értem, hogy itt hogyan lehet az egyik legnyereségesebb cég a tömegközlekedési a városban, amikor Magyarországon a 300 forintos jegyárak mellett is egyfolytában tönkre akarnak menni. Mozijegy 600 forint, és Zlínről tudni kell, hogy a film és nagy örömömre a metál zene fővárosának is hívják országon belül. Jobbnál jobb koncertek és filmek minden mennyiségben. Ráadásul havonta egyszer még magyar filmet is játszanak, aminek külön örülök. Kávéban a török típusú zaccosat preferálják: 180 forint. A sör, amivel már igen mély barátságot kötöttem: 170 és 210 forint közt korsója, de minőségileg egyszerűen össze sem hasonlíthatóak az otthoni mosogatólevekkel.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Sajnos erről nem tudok nyilatkozni, mert nem kerestem ilyen típusú albérletet. Viszont azt le tudom írni, hogy nekem mennyiben van az albérlet. Egy családi házban bérelek egy szobát, és a házban rajtam kívül még négyen laknak, de elég nagy ahhoz, hogy mindenkinek meglegyen a saját zuga, ha magányra vágyik. A nyári időszakban 9000 forint rezsivel együtt egy hónap (április - szeptember). Téli időszakban 17 000 forint rezsivel együtt a költség, ami, úgy gondolom, egészen baráti.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Mivel csak nemrég kezdtem el dolgozni, ezért még olyan rengeteget nem sikerült félretennem. Megy egy kis összeg jövőalapozás gyanánt a párna alá, törlesztem a diákhitelt, néha adok erre-arra ennek-annak, a többiből pedig utazgatok.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Megvallom, hogy nem az informatika az álomszakma számomra, de ha már ezt választottam, akkor csinálom rendesen. Régésznek kellett volna tanulni, de ez a hajó már elúszott. Szerencsére viszont az informatikán belül az egyetlen olyan dologgal foglalkozhatom, amiben kihívást és érdekes dolgokat látok.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Nyugodtabbak az emberek. Nem nyomja rá a mindennapjaikra a negatív bélyegét a politika, mint ahogy ez otthon van. Náluk is lesznek és vannak változások, de itt egy társaságban nem az a beszédtéma, hogy már megint mennyivel van kevesebb, hanem inkább örülnek, hogy idén valamennyivel több jut. Valahogy ők ezt jobban csinálják. Nem találkoztam még itt olyannal, akinek a nyugdíja kevesebb lett volna a havi kiadásoknál, és sajnos nekem a közvetlen környezetemben akad ilyen eset, nem is egy.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Mostanában egy kicsit azon izgulok, hogy nem állom meg a helyemet, mert észreveszem, hogy az egyetemen megszerzett tudással nem fogok senkit elkápráztatni. A másik, hogy vannak még céljaim, és remélem, hogy nem ragadok meg valahol útközben.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Amikor csehekkel vagyok egy társaságban, akkor rendszerint engem nyüstölnek valamilyen magyar témában. Sokszor beszélnek sportról és arról, hogy ki merre megy síelni a télen. Most még téma, hogy januártól eltörlik a határokat, és ez mennyire lesz jó és mennyire nem.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Mivel a csehtudásom kimerül abban, hogy "köszönöm" és "kérem", ezért nem szoktam megfigyelni a helyi lapokat. Ha híreket olvasok, akkor mindig valamelyik magyar oldalon teszem.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Szinte mindenki jégkorong- és focimeccsekre jár. Nem csak apuka, hanem az egész család közösen. Ahogy elnézem a lakótársaimat, itt a hoki már-már vallásszámba megy. Meccs napján csak azt látni, hogy az irodaépületből kilépő öltönyös ember már rángatja is le magáról a zakót, és helyére a HC Zlín mez kerül. Nyáron népszerűek a grillpartik és a hétvégi házas bulik. Télen, aki teheti, már csatolja is a síléceket. Az egyetlen nem szezonális tevékenység, hogy mindenki a kocsmában sörözik nyolc után.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
A csehek kevesebbet buliznak, mint mi otthon. Még egy százezres városban is otthon egymás hegyén hátán vannak a discók és a bárok, itt mindössze kettő van belőle az egész városban. Persze van minden, ami egy ekkora várostól elvárható. Bowling, sportolási lehetőség, meg bevásárlóközpont (bár személy szerint engem egy shoppingolás nem csigáz fel). Itt az emberek összegyűlnek a hangulatos kis kocsmában, sört isznak, beszélgetnek, közben azt a savanyú kolbászt eszik, ami igazából az enyém lehetne, majd jól megsimogatják a kutyát, mert itt bizony ő is bemehet a gazdival a kedvenc szórakozóhelyre. Néha egy-egy kocsma összekeverhető egy kutyamenhellyel.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Nem tervezek itt maradni, de haza is csak látogatni megyek ezentúl. A legnagyobb problémám, hogy egyelőre otthon inkább problémás segítség nélkül a családalapítás, mint önfeledt boldogság. Nem akarom azt mondani a gyermekemnek, hogy nincs csoki, mert jön a beiskolázás. Augusztus végéig kitöltöm itt az időmet, és addig megpróbálok minél több tudást magamba szívni, aztán pedig megyek szerencsét próbálni Finnországba. Rengeteg nagyon jó barátom él ott, és azt mondták, hogy segítenek majd áthidalni a kezdeti nehézségeket.

<