145. Karczag Dániel - Edinburgh

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Edinburgh városából jelentkezik Karczag Dániel.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Spanyolország túl melegnek, Magyarország túl kicsinek bizonyult. Így, lassan két éve, hogy egy balul sikerült statisztikavizsga után, angliai állást kerestem az interneten, és amit elsőre találtam, megfelelőnek tűnt: krupiékat kerestek brit kaszinókba. Sosem jártam még azelőtt kaszinóban sem, de ez különösebben nem izgatott: néhány hónap alatt megszereztem a végzettséget és a szükséges engedélyeket. A velem együtt végzettek Newcastle-tól Cardiffig, Manchestertől Norwichig a legkülönbözőbb kaszinókba kerültek, így aztán, hogy én éppen Skóciában, és azon belül is Edinburgh-ben élek, a véletlen műve, mindazonáltal ennél jobban nem is alakulhatott volna. A kaszinózás, mint főállás, még marad egy ideig, mert nagyon élvezem, mellette viszont az egyik helyi főiskolán tanulok fényképészetet, mert igazából "mindig is" fotós akartam lenni.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Skóciáról keveset hallani odahaza, mert nem nagy állam. Jellemző, hogy Budapesten a skót fontot nem is váltják sehol, mert "nem tudják beazonosítani". Ötmillió lakosának jelentős része Glasgow és Edinburgh vonzáskörzetében él, az állam déli részén. A Felföld lakói, mintha külön társadalom lennének, sokkal inkább ápolják az ősi gaelic hagyományt, mint azok, akik a multikulti iparközpontban, Glasgowban, valamint a politikai és kulturális értelemben is fővárosban, Edinburgh-ben élnek. Az ország történelme az angolok elleni küzdelem krónikája, jelenleg úgy tűnik, a függetlenségi törekvések ellenére a szimbiózis fennmarad, akárcsak az angolok elleni ellenszenv.

Skócia alapvetően nagyszerű hely, a táj lélegzetelállítóan gyönyörű, az emberek pedig barátságosak, ami annak fényében különösen meglepő, hogy bevallottan idegenellenes népség, de ez inkább csak szavakban nyilvánul meg, mintsem tettekben. Indiaiak, pakisztániak, lengyelek, kínaiak, skótok békésen élnek, bár nem együtt, csak inkább egymás mellett.

Ami Edinburgh-t illeti, egy hatszázezres ékszerdoboz az Északi-tenger partján, több idelátogató ismerősöm egybehangzó véleménye szerint "a legszebb város ahol valaha jártak". Rengeteg park és persze a vár, hegyek és dombok, tiszta utcák, hangulatos bárok. Nemrég olvastam, hogy az egész királyságban itt a legjobb élni - ezt különböző mutatók (közbiztonság, légszennyezettség, oktatás, infrastruktúra stb.) segítségével állapították meg. Általában nyugodt hely, számomra egyenesen szanatórium Budapest és Sevilla után, de péntek és szombat éjjel felbolydul a város, az utcákat pedig elöntik a fiatalok - akik közül sokan persze annyira fiatalok, hogy sehova nem engedik be őket, így nekik maga a program az, hogy elöntik az utcákat.

Mi hiányzik Magyarországról?
Elsősorban a családom, a barátaim és Pamacs kutyám. A pesti romkocsmák. A nagyi főztje. Sorolhatnám, ugyanakkor megszoktam a helyzetet, honvágy sosem gyötört. Szinte mindenki megemlíti, és hozzájuk nyugodt szívvel csatlakozom: igen, a piros pöttyös is hiányzik.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az öreg kínai nénik a háromlapos pókerasztalnál, akik mintha az idők kezdete óta ott ülnének, és akiknek hála, már én is remekül káromkodom kínaiul. A cider (almabor) és a tenger. A kollégáim, akiknek Magyarország (alternatív) történelmét tanítom. Most tartunk ott, hogy Törökország a Magyar Birodalom része volt 150 évig, hihetetlen hogy mennyi mindent elhisznek. Hiányozna az óváros, és egy kedves kis francia étterem, ahol kórusban bonzsúroznak, bonszoároznak a pincérek. Na meg az, hogy sehol nem lehet dohányozni.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az életszínvonal megfelel a brit állapotoknak. Edinburgh-ben mintha nem is élnének szegények, hiszen munkalehetőség van elég, és akár a minimálbérből is kényelmesen meg lehet élni. A skótok mindazonáltal furcsa népség, vidámnak vidámak, de boldognak nem mondanám őket. Lehet, hogy csak, mert egyfolytában isznak? Megtehetik és ráérnek, mert az állam eltartja őket, a lengyelek pedig dolgoznak helyettük.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolás, helyszíntől függően 1-2 font (351-702 forint), a buszjegy 1 font (351 forint), egy pint sör 2,5-3,5 font (878-1228 forint), a kávét nem tudom, mert nem élek vele, de most megkérdeztem és nem több az sem 1-1,5 fontnál (351-527 forint).

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
600 fonttól (210 000 forint) felfelé. Szakértő lettem, mert másfél év alatt ez a negyedik albérletem - ami meglepő, mert amúgy utálok költözködni.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra, és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
A fizetésem felét szoktam felélni, sok megy el a kedvenc éttermeimben való vacsorázásra, illetve utazgatásra. Rövid idő alatt természetessé vált, hogy ami tetszik, és/vagy szükségem van rá, megveszem. Ha valamire, akkor arra "gyűjtök", hogy mondjuk negyven éves korom után, már ne kelljen pénzért dolgoznom - ez lehet a hosszú élet titka.

Azzal foglakozol, amivel mindig is szerettél volna?
Ami a dealerkedést illeti, sosem gondoltam volna, hogy egyszer ezzel fogok foglalkozni, és noha szeretem is, meg fekszik is nekem az éjszakázás, nem úgy tervezem, hogy a főiskola befejezése után is krupié maradok. Ami a fotózást illeti, abból még nem élek meg, de talán hamarosan, és akkor a fenti kérdésre majd egy határozott igennel felelhetek.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
A (rossz, otthoni értelemben vett) politizálás hiánya nagyon feltűnő. Nyilván itt is vannak különböző pártok, de ez nem osztja meg a társadalmat, mert inkább mindenki egységesen az angolokat utálja.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Általában véve nem tartok semmitől, nyilván nem szeretném, ha nem jönnének össze a dolgaim, de hát éppen azon ügyködöm, hogy összejöjjenek. Az a helyzet hogy - lekopogom - mindig mindennel szerencsém van, és a világnak amúgy is van egy jó szokása: minden okkal történik benne úgy, ahogy. Ez nagyon fontos.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A foci itt vallás, így nem is csoda, hogy a VB-selejtező sorsolása. Skócia Hollandiát és Norvégiát kapta nehéznek, Macedóniát és Izlandot kötelezőnek. Hát, majd meglátjuk.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A tegnapi Metro van előttem: a fiatalok nem tartanak a nemi úton terjedő betegségektől, illetve - cseppet sem meglepő módon - a VB-selejtező sorsolás.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Az alkoholizmus. A skótok reggel hatkor kezdik, ekkor nyitnak az első pubok.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Színházak, multiplex mozik, rengeteg kocsma és klub, minden amit egy fővárostól elvár az ember. Ahogyan a királyságban mindenhol, itt is nagyon hamar bezár minden szórakozóhely, legkésőbb hajnali háromkor. Egyedül a kaszinók vannak nyitva hatig, szóval fél négykor nálunk landol mindenki, aki még mindig szomjas.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Senkinek sem kívánom, hogy egy helyen élje le az életét, illetve egy felmérés szerint az Egyesült Királyság a legrosszabb hely gyereket nevelni (gondolom, az EU-n belül), szóval összefoglalva: nem, nem hiszem.

<