175. Egri Gabriella - Berlin

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Berlinről mesél Egri Gabriella.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Hosszú történet. A BME Vegyészmérnöki Karán végeztünk, a férjem és én is, majd az egyetem egyik tanszékén maradtunk tíz évig. Előbb ledoktoráltunk, majd megpályáztunk és megkaptunk mindenféle posztdoktori ösztöndíjakat (én még gyerekeket is szültem közben). Ezek az ösztöndíjak lassan elfogytak, lejártak, ami pedig az álmunk lett volna - hogy a tanszéken maradhassunk -, nem volt lehetséges (létszámstop). Így hát esténként az internetet bújtuk, és kifejezetten német nyelvterületen kerestünk állást, kettős céllal: nyelvtanulás és némi gazdasági alapok lerakása. Végül Freiburgban kötöttünk ki 2001-ben, ahonnan öt év után jöttünk el, a rendkívül rossz munkahelyi légkör miatt. 2006 szeptember óta élünk Berlinben, a férjem egy kis vegyipari cégnél szerveskémikus, én eddig egy talajmechanikai cégnek fordítottam angol és magyar nyelvek között, részmunkaidőben (na jó, alkalomszerűen), december elsejétől pedig egy nanorészecskéket gyártó és kutató létesítménynél dolgozom.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Rettegtem eljönni Freiburgból (lásd még: Klinika c. sorozatot, a vonatkozó tájakkal), pláne egy 3,5 milliós nagyvárosba. Ehhez képest Berlinben két hét után otthon éreztük magunkat. Sok faluból és kisvárosból van összeragasztva, rengeteg a zöldterület, park, folyócskák, csatornák, tavak; nincs fulladozás a házak között, mindenütt messzire ellátni. Rendkívül hatékony és jól szervezett a tömegközlekedés. Amit anyukaként külön kiemelnék: mintha arra épült volna az egész város, hogy a gyerekeknek minél jobb legyen az életük. Megszámlálhatatlan kreatív, sport és szórakozási lehetőséget kínál, sokért még fizetni sem kell. Csak két példa: a gyerekek a közeli őrzött játszótéren ingyen lovagolhatnak, akár naponta. A szintén nem messze fekvő gyerekcirkuszban mindenféle szeren lehet gyakorolni - fizetni ezért sem kell, és még a felszerelést is ott adják.

Rémes az itteni dialektus, van, akinek minden tizedik szavát érteni - vicces ebből összerakni, hogy vajon, mit is mond. A nyár picivel hűvösebb, mint Magyarországon, a tél nagyjából hasonló, talán egy árnyalatnyival enyhébb.

Építészetileg egy nagy, tarka majális: üvegpaloták, családi házak, panelnegyedek, kastélyok, elhagyott gyárak, üres telkek, ápolt lakóparkok, pályaudvarok, hidak egyvelege. Hatalmas mérete ellenére átlátható, élhető, emberléptékű város.

Mi hiányzik Magyarországról?
Formabontó leszek: nem vagyok Túró Rudi-rajongó. Egy juhtúrós sztrapacskáért azonban néha ölni tudnék. Vagy egy kakaós csigáért (csakis leveles tésztából). Itt sajnos minden ilyesmiről kiderül, hogy amit kakaónak hittem, az mák. Ezenkívül az esti kártyapartik a szüleimmel, félig öntudatlan heverészés nyáron, a hétvégi telkükön nyugágyban, éjszakába nyúló csevegések a 30 éve legjobb barátnőmmel, egy séta a Börzsönyben gombaszedéssel, tábortűz melletti duma az öcsémmel, kolbászt sütögetve.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
A hétköznapok nyugalma, a jól működő egészségügyi ellátás, a közlekedés módja (tömegközlekedési hálózat, kerékpáros kultúra, autós morál), az egységnyi munkával elérhető életszínvonal, a német pontosság, megbízhatóság, a közterületek tisztasága, a szabályok belülről fakadó betartása. Kicsit kockafejűek a németek, szerintem sok magyar idegbajt kapna tőlük, de nekünk bejön.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Valamivel magasabb az életszínvonal. Bár itt is van szegénység, legalább működik a szociális háló, a támogatásból nagyjából emberhez méltó életet lehet élni. Az emberek kiegyensúlyozottabbak, mint Magyarországon, és ezt a mentalitásuknak köszönhetik: ha problémájuk van, nem panaszkodnak, hanem terveznek, osztanak-szoroznak, és megpróbálják megoldani. Nem szokás sem panaszkodni, sem felvágni. Továbbá nemigen tapasztaltam még irigységet és egymás "méricskélését".

Megjegyzem, hogy a volt kelet és nyugat között még mindig nagyok a különbségek. A nyugati oldal városképileg szebb, rendezettebb, a keleti viszont bájosabb, kócosabb, és keleten az emberek kifejezetten szeretik a magyarokat. Mi egy volt NDK-panel lakótelepen lakunk, s ez egyáltalán nem olyan rémes, mint amilyennek esetleg hangzik.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolásról fogalmam sincs, amerre mi kocsival megfordulunk, ott ingyen van. A belvárosba eszünk ágában sincs autóval menni - miért is tennénk, amikor a felnőttbérlet hétvégén az egész családnak érvényes, és a tömegközlekedés mindenhova szinte házhoz visz, a weboldalon megtervezett útvonalon és időpontokban, gyorsan, többnyire pontosan?

Buszjegy: 2,10-2,40 euró (536-612 forint) területtől függően, két óra hosszat érvényes, átszállásokkal. De rengeteg tarifa létezik, napijegy, szakaszjegy, csoportjegy stb. Nekünk van egy darab teljes árú, előfizetéses bérletünk Berlin közigazgatási határáig, 55 euró havonta és átruházható.

A mozijegy? Nagyon attól függ, hogy milyen filmről van szó és pláne, hogy mikor. Úgy 6-8 euró (1530-2040 forint).A sör árát, azt bizony nem tudom, nem szeretem (itt lehet elkezdeni sajnálni).

A kávé: van egyrészt az a barna víz, amit itt kávénak neveznek. Erről nem tudok mit mondani, még nem jutottam el odáig, hogy pénzt adjak érte. Viszont a sarki török péknél presszókávét lehet venni 1,20 euróért (306 forint), akár tejszínnel is, elvihető műanyagkupakos papírpohárban. Finom, erős, forró, illatos!

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
250-300 (63 750-76 500 forint) és 2000 euró (510 000 forint) között, plusz rezsi. Nem, nem tévedés, az árak ennyire szórnak, de az alsó határ is abszolút reális, nagy a kínálat. A lakások 5,5 százaléka üresen áll.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra, és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Magamra személy szerint nem költök túl sokat. A divat nem érdekel különösebben, étterembe nem járunk. Vasárnaponként el szoktunk menni a családdal ide-oda, uszodába, eseményekre, múzeumba, biciklizni, várost nézni, néha egy-egy drágább helyre (pl. élményfürdő, állatkert, 3D mozi). Időnként veszünk egy-egy készüléket, bútordarabot. Idén nyáron Horvátországban töltöttünk egy hetet. Mindenünk megvan, de nem élünk luxusszinten. Most változni fog, hogy mennyit teszünk félre, mivel decembertől fix állásom van. Nem egy világmegváltó összeg, igazából arra jó, hogy megnyugtasson. Lehet még nyújtózkodni, ha esetleg szükség lesz rá (pl. ahogy nőnek a gyerekek, több lesz a velük kapcsolatos kiadás is). Mire spórolunk? Persze, hogy jó lenne valamikor a bérelt panellakás helyett saját házban lakni, de ez nem mostanában lesz. Egyszer az autónk is kiöregszik majd (szerencsére ez sem mostanában lesz).

Azzal foglakozol, amivel mindig is szerettél volna?
Sok minden érdekel, ezek egyike a labormunka, a másik a nyelvek, szóval - igen, nagyjából.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
A szokásos válasz: nyugodt. Részben azért, mert így van, és kész. Részben pedig azért, mert ha elő is fordulnak "esetek", azokat szándékosan nem követem. Ez az előnye annak, ha valaki nem beszél tökéletesen egy adott nyelvet! Fül becsuk, relax!

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Tartok a jövőtől, mint mindenki. Reménykedem benne, hogy a gyerekeim még egy emberi világban nőhetnek fel. Reménykedem, hogy a szeretteim még sokáig fognak élni, jó kedvben és egészségben.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A nemzetközi híreken kívül ma például a tervezett általánosiskolai reform a nap témája: mégsem keverik össze az első- és második osztályosokat.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Glatteis (jégpálya az utakon).

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Hétvégi telek. Pardon: parcella. Ez egy német jellegzetesség, zsebkendőnyi kertecske, öt négyzetméter kulipintyóval, közös vizesblokk odébb. Irtó lelkesen ápolják a növénykéiket ezek a derék emberek. Ezenkívül pedig minden, kinek mi jut eszébe és mire telik a pénztárcájából. Nehéz lenne 3,5 millió embert egy kalap alá venni, és valamire rámutatni, mint jellemző tevékenység. Nálunk értelemszerűen családi programok: cserkészet, uszoda, múzeum, meg bármi, ami adódik. Berlinben mindig történik valami, itt csak az unatkozik, aki unatkozni akar!

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Közelítőleg 8. Vízszintesen írva, természetesen. Hogy ebből nekünk, a két kisgyerekkel mi marad, az merőben más kérdés. Azt hiszem, a szombat esti kiruccanásokra még várnunk kell néhány évet.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Nem járnának rosszul, ha ez így történne. Persze ki tudja, hova tart ez a város is - jó lenne, ha megmaradna a méretei ellenére ilyen emberinek, élhetőnek.

<