163. Sebe Fanni - Kuala Terengganu, Malajzia

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Kuala Terengganuból ír Sebe Fanni.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
2007. július közepe óta vagyok Malajziában egy nemzetközi csereprogramnak köszönhetően (AFS), ami leginkább amiatt jött létre, hogy megtapasztaljuk és megértsük más emberek kultúráját. Összesen egy évig maradok itt, és közben középiskolába járok, mint ahogy a többi, helyi velem egyidős teszi.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Erre nehéz válaszolni pár mondatban. Malajziában malájok, kínaiak és indiaiak élnek, ezért a kultúrájuk is háromféle, ami viszont nagyon izgalmas, hiszen hol máshol lehet hallani három különböző nyelvet buszon utazva? Kuala Terengganu a város neve, ahol élek, közvetlen tengerparton van, és az ország leginkább muszlimok által lakott területe. Először nem szerettem ezt a helyet, mert eléggé unalmas, főleg hogy ezelőtt a fővárosban, Kuala Lumpurban éltem, de rengeteg mindent tanultam itt az emberektől. Akik szeretik a nyugodtságot, azoknak ez egy megfelelő hely a kikapcsolódásra pár hétig, másoknak viszont nemigen ajánlom, mert, mint mondtam, nincs igazan sok történés errefelé.

Mi hiányzik Magyarországról?
A családom, a barátaim, a magyar ételek (babgulyás, túrós csusza), hogy nem kell egyenruhát hordani az iskolában, az angol WC és persze az egész nyugati stílusú élet.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Ha ezt a kérdést akkor teszik fel nekem, amikor idekerültem, azt mondtam volna, hogy semmi. Most már nehéz szívvel hagynám itt ezt a várost: a helyi barátaim, a kínai városnegyed az isteni éttermekkel, a tengerpart, pálmafák, a nyugis élet, ahol nem kell állandóan rohanásban élni és persze az olcsó árak.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
A fővárosban szerintem egytől egyig ugyanaz, de az ország más területein eléggé eltérő. A higiénia színvonala nem valami kiemelkedő, az utcák sok helyen elég koszosak, de igazából, ami engem a leginkább lesokkolt, hogy a helyiek kedvenc 'sportja' a köpködés. A piacok, amit egy európai "köjál" biztosan betiltana, a nők böfögése az asztalnál, mindenki előtt, amilyen hangosan csak lehetséges, meg egyéb vicces dolgok. A fizetésük sokkal kevesebb, de persze ehhez igazodnak az árak is, amiknek a nyugati turisták nagyon örülhetnek - ahogy én is teszem. A helyiek életvitele nekem kissé monoton, ugyanazok a dolgok az év 365 napján, a hobbijuk pedig az evés, de hát meg lehet szokni ezt is.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Itt vidéken egy óra parkolás 50 senttől kezdődik (30 forint), a buszjegy 1 ringgittől (60 forint), a kávé is ugyanennyi, a mozijegy pedig 10 ringgit (600 forint) maximum (bár ez a lehető legexluzívabb helyen, ennél sokkal olcsóbban is lehet menni). Malajzia iszlám ország, tehát az alkohol elég ritkaságszámba megy, leginkább csak a kínaiak isznak, szóval mivel nincs rá akkora kereslet, így 500 forint körül egy üveges sör. Bár persze ha az ember tudja, hova kell menni, természetesen olcsóbb.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Vidéken 400 ringgit körül (24 000 forint).

A jövedelmedből mennyit költesz magadra, és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Nem igazán szoktam félretenni, talán mert nem tudok félretenni. Nem egy drága ország, viszont be kell tudni osztani a pénzt, máskülönben könnyen elmegy, mint a tapasztalat mutatja. Jelenleg a következő utazásra spórolok Kuala Lumpurba.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Még diák vagyok, de jobban is el tudnám tölteni az időm.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Sokkal nyugodtabb, mint mondtam, az emberek munka és iskola után hazamennek, és tévét néznek, esznek, alszanak. Melyik is az a szó, amit néha erre használok? Ja igen, unalmas.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Jelenleg nem igazán tartok semmitől. Amikor megérkeztem, sokat gondolkodtam azon, hogy mit gondolhatnak rólam az emberek, miközben úgy néznek, mint akik még sosem láttak fehér embert. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg tényleg nem láttak még sosem, mert ez a környék nem egy népszerű turistaállomás. Amit pedig remélek, hogy júniusig megtanulok valamennyire mandarinul, illetve jobb lesz a malájom.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Munka, iskola, hol és mit vacsorázunk, mi megy a tevében, hasonló fontos dolgok. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenki erről beszél, nekem szerencsére sok helyi barátom van. A legtöbb tizenéves eléggé furcsa (konzervatív) lehet az otthoniaknak, de mindenkiben meg lehet a szépet találni, még ha közhelyként hangzik is.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Az új Kristály-mecset.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Hétköznaponként semmi extra, hétvégenként piknik a tengerparton, extra órák a suliban, én gyakran járok el a barátaimmal horgászni, társasozni, finomakat enni. És alig várom, hogy vége legyen a monszunévszaknak, mert akkor a közeli szigetek megint látogathatók lesznek, amelyek pedig tényleg olyanok, mint a képeslapokon. Igazi paradicsom!

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Itt? Szinte semmi. Attól függ, mi számit szórakozásnak. Ha otthoni értelemben vesszük, akkor tényleg semmi, se mozi, se diszkó, se semmilyen italozós hely. Általában szombat estenként pizzázom a barátaimmal, vagy elmegyünk a tengerpartra.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Ez attól függ, hogy éltek-e Európában előtte, vagy sem. Ez egy szép hely, de nekem hiányzik Magyarország azért, meg az ottani életem. Viszont van itt egy kanadai házaspár, akiknek van két fiuk, tizenévesek, és egész életükben itt éltek. Ők imádjak Terengganut, és nem akarnak visszamenni. Ezért nehéz rá válaszolni.

<