Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Kicsivel több, mint egy éve egy nemzetközi szervezet által meghirdetett állást megpályázva kerültem ide. Monitorként az államigazgatás egyik ágában a szakszerűséget és törvényességet figyelem.
Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Nem tudom pontosan milyen országban vagyunk, ezt mindenkire rábízom, hogy eldöntse, ezért inkább a városról szólnék néhány szót. Kosovszkam Mitrovica Kosovó második legnagyobb települése, ami valójában két várost jelent, az északi egyharmad szerb, a déli nagyobbik rész albán. Az Ibar folyó választja ketté a várost és lényegében ez az etnikai határ is, ahova azért, hogy színesebb legyen a paletta beékelődött egy bosnyák közösség is. A lakosság lélekszáma körülbelül 120 000 fő, de mindkét oldalnak saját elöljárósága van és legjobban a különállást talán az szemlélteti, hogy északon elsősorban a szerb dinár a fizetőeszköz, míg délen az euró az elfogadott.
Mi hiányzik Magyarországról?
Jaj, minden, ami magyar, ami az otthon - na jó, csak majdnem minden - az ízek, az illatok, az élet ritmusa, a pezsgése és persze azok, akik ezt olyanná teszik amilyennek megszoktam, megszerettem.
Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Gyakorlatiasan és tömören a fizetésem. Nagy dolgokat nem tudok írni, persze egy-két itteni barát a spenótos burek - töltött forró leveles tészta -, a csirkés szendvics a "Main Bridge-n" - ez az a híd, ami a város szimbóluma és mindig szerepel a híradásokban - és hogy sokkal több időm van sportolni, na nem mostanában.
Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Északon, a szerb részen közelít az otthonihoz, kicsit rosszabb délen, más a helyzet, ott lényegesen szegényebbek az emberek. Igazából semmi iparral nem rendelkezik Koszovó, magas a munkanélküliség és jól mutatja a helyzetet, hogy fontos bevételi forrás a külföldön dolgozók által hazautalt pénze. A kiegyensúlyozottság és a boldogság nehéz kérdés, azt hiszem, itt része az életnek az ellenségeskedés, mély sebeket téptek egymásban mindkét oldalról és ez meglátszik a mindennapokban. Ezek persze most sokkal élesebben törnek a felszínre, felerősödnek. Az albánok most ünnepelnek és boldogok, a legtöbb épület, rengeteg gépkocsi fellobogózva, petárdák, tűzijátékok. A szerbek természetesen feszültebbek, ingerlékenyek.
Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Szerb oldalon sehol nem kell a parkolásért fizetni. Albán oldalon a városközpontban fél óra 0,3 euró (80 forint). Városi tömegközlekedés nincs, viszont rengeteg a taxi és olcsó is, 1-3 euróért (265-795 forint) bárhova elvisznek, persze ezt is úgy kell érteni, hogy az északi és déli városban külön-külön, azaz, ha északról délre vagy fordítva akarunk eljutni, át kell sétálni valamelyik hídon és elcsípni egy másik járművet. Ezen felül jobbára délen üzemelnek úgynevezett iránytaxik, amik úgy 0,3-0,5 euróért (80-133 forint) szállítanak. Ezek meghatározott szakaszon járnak, itt le lehet inteni őket, majd szólni, amikor ki akarunk szállni. Sok közöttük a hippi kisbusz, azok a régi, kerek Volkswagenek.
Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Itt a fekvés csak kis mértékben befolyásolja az árakat, a lényeges tényező a színvonal. Egy kétszobás lakás 150-500 euró (39 750-132 500 forint) között mozog, ebben az internetet leszámítva általában benne van a víz, az áram és gyakorta a mosás, vasalás, takarítás is. Azért a tisztánlátáshoz hozzá tartozik, hogy itt a legtöbben nem fizetnek közüzemi számlákat, így könnyű azt mondani, hogy benne van a lakbérben.
A jövedelmedből mennyit költesz magadra, és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Százalékos megfogalmazásban egyharmadából urasan megélek, a többit meg félreteszem, vagyis ez így nem teljesen igaz, igyekszem félretenni.
Azzal foglakozol, amivel mindig is szerettél volna?
Nem, mozdonyvezető szerettem volna lenni, majdnem sikerült, nagyon közel voltam! Nem is tudom, valahogy így alakult. Most egyáltalán nem bánom, hogy itt vagyok, és ezt csinálom, de az sem lenne igaz, ha azt mondanám, ez álmaim munkája és kielégíti minden elvárásomat.
Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Feszült. Természetesen a politikai helyzet miatt. Szerb oldalon folyamatosak a tüntetések, demonstrációk. Mindenki erről beszél és figyeli az eseményeket.
Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Kicsit hatásvadászként: nehogy mellettem robbanjon egy kézigránát, és abban reménykedem, hogy holnaptól nem fog több felrobbanni.
Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Természetesen a Kosovó függetlenedése. Mely ország ismeri el, melyik nem. Mi lesz Szerbia reakciója, mik a nagyhatalmak lépései.
Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Kosovó függetlenedése. Minden erről szól.
Szerinted azok az albánok, akik eddig koszovói albánnak vallották magukat, azok kitartanak emellett, vagy születőben van egy új koszovói identitás?
Jó kis kérdés. Azt hiszem, ők mindig különállónak és kicsit másnak tekintették magukat, mint az albániai albánok, de mégis albánnak. Gyakran, amikor megkérdezik, hogy hova valósi vagyok, én is visszakérdezek - ezen mindig jót derülnek - és ilyenkor a válasz, hogy koszovói albán.
Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Beülni a barátokkal, haverokkal beszélgetni egy kávé vagy egy bor társaságában és azt hiszem, a sport. A külföldiek közül sokan járnak futni, súlyokkal bohóckodni.
Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Kávézókból, kocsmákból, éttermekből jól ellátott a város mindkét oldala, úgynevezett zenés-táncos helyet is találunk északon. De itt vége, pontosabban van még bingó, igaz szerbül, de gyorsan meg lehet tanulni a számokat. Más, mint például mozi, színház nincs, kulturális élet halvány jelekben.
Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Nem.