225. Fekete Dóra - Feldkirch, Ausztria

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Fekete Dóra mesél Feldkirchről.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Valamikor a kilencvenes évek végén, egy gyakorlaton voltam itt Vorarlbergben. (Ha őszinte vagyok, a volt barátom unszolására, nélküle valószínűleg francia nyelvterületen kötöttem volna ki.) Annak idején még internet híján egy pár nemzetközi telefonkönyvvel a kezemben véletlenszerűen választottam ki városi kórházakat és jelentkeztem egy önkéntes gyakorlatra. Vorarlbergből jött egy héten belül az első válasz, és mivel még a tartományt nem ismertem, csak térképről (Alpok és a Bodeni-tó), gondoltam, biztosan jó hely lehet. Nem csalódtam, egy csodálatos hónapot tölthettem el. Két év elteltével (ami alatt otthon befejeztem az egészségügyi képzésemet) újra itt voltam, immár egy állással a kezemben. Az út göröngyös volt az elején, ezt, gondolom, sokan ismerik, akik külföldön próbálják meg a szerencséjüket, de ma azt mondhatom, hogy megérte. A diplomám honosítása után egy krónikus betegosztály főnővére voltam, de immáron ötödik éve, hogy a tartomány központi kórházának (Landeskrankenhaus Feldkirch) koraszülött és gyermek-intenzív osztályán dolgozom. Egy fiatal és dinamikus csapattal mentjük nap mint nap az úgynevezett mini életeket kb. 500 grammtól felfele.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Vorarlberg Ausztria legnyugatibb részén fekvő tartománya, kb. 360 000 lakossal, Svájc, Liechtenstein és Németország határán. Földrajzilag, mint a név is mutatja, az Arlberg hegység előtt fekszik, Ausztriát tekintve inkább a mögött szó lenne ráillőbb, mert ide csak egy alagúton vagy a hegyen átkelve lehet eljutni, ha az ember mindenképp Ausztrián keresztül akar ideutazni. Természeti adottságait tekintve minden megtalálható: a Bodeni-tótól kezdve a 2000 méter feletti havasokig. Tehát természetből nincs hiány. A tartományról azt állítják az osztrákok, és ha az itteni lakosokat kérdezzük, ők is megerősítik azt a tényt, hogy talán ez az egyetlen tartomány, amelyik nem nagyon akar Ausztriához tartozni. Ennek egyrészt földrajzi, másrészt történelmi okai lehetnek, de ebbe a témába nem merülnék bele.

Nem szabad elfelejtkezni az itt uralkodó dialektusról, ami az allemann népcsoporttól származik. Hasonló a svájcihoz, ami azt jelenti, hogy egy szót sem értesz meg belőle.

Feldkirch kb. 30 000 lakossal rendelkezik, a tartomány második legnagyobb városa Liechtenstein és Svájc határán a Rajna és Walgau-völgy találkozásánál. Tipikus osztrák kisváros, heti kétszeri piaccal és számos szabadidős, legfőképp sportolási lehetőséggel. A tartományi főváros egyébként Bregenz, a Bodeni-tó partján, ahol a tartományi parlament is tálalható.

Vorarlberg és az úgynevezett Bodensee-Region vezető gazdasági szerepet tölt be Európán belül. Sok ismert nemzetközi cégnek itt van például a székhelye.

Mi hiányzik Magyarországról?
Egyértelműen a gyökereim, tehát a szüleim és a családom. Erre az ember huszonévesen nem gondol, csak egy idő után merül fel az a bizonyos érzés, hogy az én gyökereim bizony nem itt vannak, és ez nem a beilleszkedésen múlik. Az érzés, hogy gyorsan átugorjak a szüleimhez, a gyermekkori rajzfilmek, amelyek itt nem ismertek, a tudat, hogy nem itt nőttem fel, nem itt nyomtam az iskola padjait és ezekhez hasonló érzések.

Apropó beilleszkedés: engem a lassan tíz év alatt egyszer sem kezeltek külföldikent, ennek persze alapvető feltétele, hogy az ember elfogadja az itteni normákat és értékeket, sokszor az itteniek felett bizonyítson, és ne azon filozofáljon állandóan, hogy mi jobb vagy rosszabb itt. Ha jól tudom, eddig még senkit sem kényszerítettek a külföldön élésre, aki vállalja ezt, annak tisztában kell lenni ezekkel az alapvető dolgokkal. Szerintem a boldogság nem a pénztől és nem a földrajzi helytől függ, lényeg az, hogy mindenki megtálalja valahol. Ha valaki alapvetően elégedetlen az életével, az az is marad, akárhol él.

Gyorsan még vissza az eredeti kérdéshez, és a kézzelfogható dolgokhoz, amelyek még hiányoznak. Hiányzik még egyértelműen a Sport szelet, a kürtőskalács és hasonló otthoni nyalánkságok.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az első helyen a természet áll, a tiszta levegő. A gondozott környezet, a természetet és környezetüket tisztelő emberek. Itt nem divat a szemetet eldobni, sőt a buszsofőr leszállítja a szemetelő fiatalokat a buszról, és közli, hogy várhatnak a következőre. Az egymás iránt érzett kölcsönös tisztelet. A "nem lököm fel", "nem szólok be" életmód, az udvariasság és a "felsegítem, ha valaki az orrom előtt elesik" szemlelet. A buszsofőr, hogy a témához visszatérjek, akinek nem az a passziója, hogy az orrod előtt bevágja az ajtót. A precizitás és professzionalitás, amellyel mindenki a munkáját végzi, elkezdve a takarítónőtől az orvosig. És mindez egyértelműen nem pénz kérdése. A szociális ellátás minősége, itt nem kell attól tartani, hogy mi van, ha ne adj isten, kórházba kerül az ember vagy gyereket szül. Nem fejtem ki a témát, de gondolom, mindenki tudja, hogy miről is írok.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az osztrák életszínvonalról nem kell sokat írnom, szerintem mindenkinek ismert. A megélhetés nem központi téma, ami nagymértékben meghatározhatja a kiegyensúlyozottságot, de ugyanúgy megvan mindenkinek - mint nekem is - a hétköznapi gondja, baja optimális anyagi háttér, tehéntrágyaszag és zöld legelő ide vagy oda. A boldogságról már írtam. Itt is ugyanúgy megtalálható mind a jó dolgában már nem tudja mit akaró neurotikus és az örök elégedetlen, mind az életet szépnek látó ember.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Egy óra parkolás kb. 1,20 eurónál (308 forint) kezdődik, attól függ, hogy hol. A buszjegy (amit itt a szőnyegpadlós buszon üzemelő automatából, ami érdekes módon nincs se összezúzva, se összefirkálva, lehet megvenni) 1,20 euró (308 forint), érdekes dolog viszont, hogy a napijegy 2,20 euróba (565 forint) kerül. A mozijegy kb. 9 euró (2313 forint), ez is a hét napjaitól függ. Sör és kávé ára átlagban 2-3 euró (514-771 forint) között mozog.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Kb. 600-800 euró (154 200-205 600 forint) rezsivel, ez a mérettől és a lakás minőségétől függ. Érdekességként említem a közeljövőben induló úgynevezett energiaigazolványt (Energieausweis), ahol feketén-fehéren kiderül a bérelhető lakások és házak minősége, a nyílászárók, fűtésrendszer stb. ökologikus és ökonomikus voltja. De ez azt hiszem, már uniós szinten is elő van írva.

A házépítés (onnan tudom, mert éppen benne vagyunk) is csak ökologikus szempontok szerint történhet. Minden elő van írva, hogy milyen anyagokat lehet felhasználni, mindennek meg kell felelni az öko-normának. A geotermikus energia, ami a mi házunkat is fűti, itt már lassan elavult technikának számít, a jövő az úgynevezett passzív házaké. Hozzáteszem, még mielőtt valaki megcáfolna, hogy ez nem osztrák, hanem a vorarlbergi építészet és technológia.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
A fizetésem kb. felét félre tudom tenni. Hozzáteszem, nem luxuséletmód mellett. A márkás cuccok nem játszanak központi szerepet az életemben, fontosabb a párommal együtt eltöltött idő (amiből mindenütt a világon lassan már egyre kevesebb van), egy házilag elkészített vacsora stb. Étteremben havonta egyszer eszünk átlagban. A házépítés mellett nem kérdés most, hogy mire spórolok és gyűjtök. A házra és arra, hogy ne legyen gond a gyes időszakában, amikor egy fizetésből kell majd ellavíroznunk.

Érdekes vorarlbergi mentalitás az úgynevezett:"Schaffa, schaffa Hüsle baua!". Ami annyit tesz: Dolgozni, dolgozni és házat építeni. Ez a közismert vorarlbergi mottó. A tipikus vorarlberginek az életcélja a ház, profi technológiával építve és berendezve, mindemellett viszont lemond az utazásról például. Szerencse, hogy az én barátom csak félig tipikus vorarlbergi. A kapcsolatunk a magyar spontaneitás, a lazább életfelfogás és az itteni precizitás, az "előre mindent eltervezünk" ötvözete. Tény, hogy mindketten profitálunk egymás mentalitásából.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Igen. Itt talán írhatok az itteni egészségügyi kultúráról. Arról, hogy itt nem a beteg van az egészségügyi dolgozókért, hanem ők vannak a betegekért. Az egészségügyi ellátás szolgáltatást és nem a kiszolgáltatottságot jelent. Az emberiesség, a kézfogás, a bemutatkozás, az egymás közti kommunikáció színvonala és meg sok-sok minden más, ami tényleg nem a pénzen múlik. Az, hogy a haldoklók tiszteletben és emberibben hagyhatják el az élők sorát. Lehetőség van az elbúcsúzásra, a holttestek nemegyszer virágszirmokkal vannak meghintve. A természetes ápolási módszerek, mint a kinesztetika, bazális stimuláció, aromaterápia, homeopátia és társai legalább akkora szerepet játszanak, mint a high-tech felszereltség. Érdekes a legutóbbi felmérés eredménye is, mégpedig a társadalmi megbecsültség tekintetében. Az első helyen a fizikai munkások, második helyen a nővérek, harmadikon az orvosok végeztek. Valahol a végén a menedzserek is megtalálhatók.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Jóval nyugodtabb, hozzáteszem, hogy nem egy milliós nagyvárosról van szó. A kedvességről, udvariasságról és a tiszteletről meg már kifejtettem a véleményemet.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Tartani, azt hiszem, nem tartok semmitől, az életben nincsen garancia, ha valaki azt akar, vegyen kenyérpirítót.

Reménykedem abban, hogy egészségesek maradunk, egészséges gyermekeket hozunk a világra, mert ez a legfontosabb, és nem az anyagi jólét. Én ezt látom minden nap. Abban, hogy a mai magyar fiatal generációval talán egy kicsit változik majd az otthoni mentalitás, hogy boldogabban, mosolygósabban tudjanak élni az emberek.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Otthon az, hogy olajozott-kefélt vagy lakkozott padlónk legyen. A munkahelyemen az, hogy hogyan lehetne a szórakozott professzorunkat egy kicsit megnevelni. Az emberek között nem téma sem a politika, sem a vallás. Ez a két dolog mindenkinek a magánügye.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Az egy pár napja Tunéziában elrabolt és fogva tartott házaspárról írnak, bár ez nem helyi hír. Akkor tovább keresgélek, egy orvos kolléganőm lett a bludenzi kórház intenzív osztályának főorvosa. Ezt a véletlent! Örülök neki!

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Sport és sport! Legyen az síelés, mountainbike, nordic-walking, túrázás, hegymászás stb. Piknik és grillezés a patakparton, lényeg, hogy a természetben legyünk. Sokan vállalnak önkéntes munkát valamilyen egyletben. Leginkább az unatkozó háziasszonyok vagy a családjuk mellett a világot megváltani akaró férfiak, ez az én véleményem, de ez tényleg helyi specialitás és tradíció. A nővérek közkedvelt időtöltése még a szabadnapokon való együtt reggelizés.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Mint egy átlagos kisvárosban. Bárok, zenés klubok, koncertek, színház. Apropó színház! Az itteni kínálat persze nem tud vetekedni a milliós Budapest színházi kínálatával. Ezt el is felejtettem írni, hogy ez is hiányzik.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
A tervek szerint minden úgy néz ki, hogy így is lesz. Reméljük, minden úgy alakul, ahogy szeretnénk. Összegezve az egészet, az eddigi életemet és a külföldön élést. Arra akarnék csak röviden rávilágítani, hogy mindenki tisztában legyen vele, az élet külföldön sem fenékig tejfel. Aki ezt várja, el se induljon. Nehéz és göröngyös az út, bizonyítani kell, talán jobban, mint otthon, a legfontosabb és talán kulcsszó pedig az integráció. Van egyértelmű előnye és egyértelmű hátránya a külföldön élésnek. Lényeg, hogy az ember ne felejtse el, hogy honnan jött és hova tart. Itt nem egy bizonyos országra gondolok, az teljesen mindegy, hanem arra, hogy ki, hogyan nőtt fel és mit is kapott a szüleitől. Én ezúton szeretném megköszönni mindazt, amit kaptam, az értékeket, normákat, a szemléletet, az életről való gondolkodást és az elégedettséget. Hálás köszönet innen a hegyek mögül, azért, hogy ott tartok, tarthatok, ahol most vagyok. És csak kívánni tudom, és remélem, sikerül teljesíteni, hogy az én gyerekeimnek is olyan szülei legyenek, mint az enyémek. Mindenkinek minden jót kívánok az életben, hogy mindenki megtalálja a maga boldogságát, függetlenül a földrajzi szelességi és hosszúsági fokoktól.

<