232. Kiss Vanda - Horn, Svájc

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Kiss Vanda jelentkezik egy kis svájci faluból, Hornból.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Mindent a volt barátomnak köszönhetek, aki nélkül nem lett volna merszem elmenni az interjúra, ahol is a kezdő csapatot toborozták az első svájci kaszinóhoz. 2002. május 30-án éjfélkor indultam el tizedmagammal Budapestről. Kicsit több mint tízórás út után, hullafáradtan érkeztünk meg Luzern városába. Tizenegy hónap múlva jött az első létszámleépítés, ami engem is érintett. Jött két hónapos pincérkedés egy faluban, majd a fölszólítás, hogy mivel lejárt a tartózkodási engedélyem, el kell hagynom Svájcot. Hiába volt meg a következő munkaszerződésem, mivel ez egy másik kantonba szólt és csak novembertől volt érvényes, ezért három hónapra el kellett hagynom az országot. Hivatalosan pecséttel, hogy november elején ismét beutazhassak. Már megint egy nyitó kaszinó, ezúttal St.Gallen városában. Lassan öt éve vagyok itt, leszámítva a három hónapos kiruccanásomat a berni kaszinóba. Miután Bernből visszajöttem, leköltöztem a Bodeni-tóhoz, és a bürokráciának hála, egy éve hivatalosan is Hornban lakom.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Csokik, órák és DJ Bobo. Égig érő hegyek, vízesések, tavak, minden csupa zöld, legelő állatok a legképtelenebb helyeken is és jobbnál jobb, büdösebbnél büdösebb sajtok. Na meg a híres svájci bankok. Szerintem az átlagember ennyiről hall. Még mindig 26 kantonból áll, mivel minden kanton önálló, ezért hivatalosan (de jure) nincs fővárosa. A tényleges (de facto) főváros Bern, itt ülésezik a svájci parlament is. Hivatalos nyelvek a német, a francia, az olasz és a rétoromán. Hivatalosan elismert nyelvek még a jenisch és a jiddis is, ezek csak szóban használatosak és nem lehet őket országrészekhez kötni. A kantonok maguk választják meg az általuk használt hivatalos nyelvet. Horn egy icipici falu a Bodeni-tó partján, részletes térképeken rajta is van. Thurgau kantonhoz tartozik, legutolsó adatok szerint 2429 lakosa van.

Hogy miben jobb vagy rosszabb? Más, és ezért furcsa. Az ember először ájuldozik, hogy minden milyen szép és jó, majd jön az ár-összehasonlítás és "az otthon minden sokkal olcsóbb", majd a végső fázisban a földet érés és az "itt akarok maradni", mert ez mégiscsak jobb. Mivel minden kanton önálló, ezért változó a kötelező munkaidő, a hivatalos ünnepnapok és az iskolai szünetek is eltérőek. A fizetések szakmán és cégen belül is kantononként különbözőek. Az egészségbiztosítás, az autó biztosítása, az adó attól is függ, hogy az ember hol lakik. Na meg attól is, hogy milyen nemzetiségű és milyen tartózkodási engedélye van. Ezeken éves szinten, ha az ember ügyel rá, elég sokat lehet spórolni. Néha idegesítően bürokratikus, imádnak levelezni a legkisebb dologban is. A jól szervezettségre és a rugalmatlanságukra jellemző, hogy ha a B tervet kell elővenni, akkor ledermednek, mert arra emberemlékezet óta nem volt példa. Mivel demokratikus ország, mindent megszavaztatnak a néppel. A svájci emberek mentalitása, értékrendje teljesen más. Törvénytisztelők, de szeretnek ők maguk is rendőrt játszani. Nem azért udvarias, mert úgy gondolja, hanem mert ez lett belenevelve. Azért áll meg a zebránál, mert úgy tanulta, és tudja, hogyha valaki rajtakapja, hogy nem ezt teszi, annak következményei lesznek. 250 svájci frank (40 750 forint) a bírság, és rosszabb esetben még kilenc hónapra bevonják a jogsit is. Nem keresik a kiskapukat úgy, mint a magyarok, ha csináltak valamit, nem magyarázkodnak, befizetik a büntetést, de számlával vagy anélkül, a feketemunka itt is létezik. A boltok délben bezárnak, és kettőig ki sem nyitnak (ez nem csak falusi jelenség). Amúgy meg csak este hétig vannak nyitva. Csütörtök a hosszú nap, akkor este kilencig. Ünnepnapokon zárva vannak, nincs éjjel-nappal nyitva tartó bolt, erre nagy hangsúlyt helyeznek. Nagyon erős a szociális háló, emberi jogon jár a lakás, de itt is vannak utcán élő emberek. A rendőrségük is erős, tisztelik és jól meg is fizetik őket. Ezen a szinten nincs is korrupció. A külföldiekkel szembeni elutasítás mindig is volt, bár az utóbbi időben a menekültek hatására érezhetően fölerősödött, de ez is, mint minden más, kantononként változik. A svájciak felsőbbrendűnek tartják magukat, ők mindent jobban tudnak, már kiskoruktól kezdve ezt nevelik beléjük. Szeretik az elegáns munkát, a piszkosabbakat meghagyják a külföldieknek. Szerintem mindenhez hozzá lehet szokni, ha meg nem tetszik, akkor nem kell itt élni.

Mi hiányzik Magyarországról?
Minden és semmi. A családom, az ottani barátok, akikkel összeköt a közös múlt. Anyukám főztje, a nem igazán diétás magyar konyha, az igazi túró, az aludttej (amit már nagyon nem lehet csinálni), a tök. Ezekből szoktam betankolni, amikor otthon vagyok. És természetesen Szeged és a Tisza.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Általánosságban a számomra kiszámítható, biztonságos életem hiányozna. Nem akarunk eljönni a faluból. Városi lány létemre korábban el sem tudtam képzelni, hogy milyen jó is az, ha az élet nem pörög annyira. Hiányozna a csönd, a nyugalom, az hogy bármikor kimehetek a tópartra, csak úgy ücsörögni, sétálni, görkorizni. A természet közelsége. Az, hogy kacsák totyognak a kertünkben, róka, menyét, szarvas szalad át az úton, sünike szundikál a parkolóhelyünkön, aki csak összegömbölyödni hajlandó, eltotyogni már nem. Még a városokban is legelnek tehenek, birkák, kecskék, lovak. A környező hegyek, hogy bármikor motorra pattanhatok, és csak úgy föl-le kanyaroghatok a szerpentineken.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az életszínvonalat nem lehet és nem is szabad összehasonlítani! Az emberek nem boldogabbak, mert nagy a hajtás. Kevesebb idő jut a társas kapcsolatokra, a barátokat már az óvodában begyűjtik, a többi csak munkabarátság. Zárkózottabbak, képmutatóak, felszínesek. Az idegent viszont, ha látják, hogy akar dolgozni, és be szeretne illeszkedni, befogadják. Hajtanak, hogy el tudjanak menni évente minimum kétszer nyaralni, a legjobb, legerősebb, a leggyorsabb kocsik, a legmárkásabb ruhák kellenek nekik, a legjobb környéken kell lakni és a gyereknek a legjobb iskolába kell járnia. Az életszínvonalukat fönn kell tartani, mert bár erős a középosztály, könnyen lecsúszhat az ember. Könnyen lehet adósságot fölhalmozni, ami miatt még az állását is elveszítheti az ember. És akkor már nem ő választja meg, hogy hol lakik, hol dolgozik.

Bármilyen meglepő, itt is vannak szegény emberek. Itt is vannak, akik kukáznak, csak nem nappal. A gazdagabbak viszont nem hivalkodóan gazdagok, és szeretnek adakozni. Az árak nem magasabbak, sokszor olcsóbbak is a dolgok, mint otthon. Ezen például a benzint és a ruházkodást értem. A hús és általában az élelmiszer viszont aranyárban van, ezért itt is sokan mennek a határon túlra bevásárolni. A szolgáltatások árai jóval magasabbak, és ők ezért el is várnak mindent.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolás zónákra van osztva. A kisebb településekre még jellemző az ingyenes fehér zóna, de a forgalmasabb helyeken még ott is fizetni kell. A városban van a kék zóna, ide az ott lakóknak lehet havi bérletet venni, a nem ott lakó egy órát ingyenesen parkolhat, ha hosszabb ideig akar akkor napijegyet kell vennie. Ez St. Gallenben 6 svájci frank (978 forint). A parkolóórás helyeken változó. Átlag 2 svájci frank (326 forint) óránként, és maximum két órát lehet parkolni. Ha az ember tilosban parkol, keményen büntetnek, 40-120 svájci frank (6520-19 560 forint) között van a bírság. A parkolóházakban is átlag 2 svájci frank (326 forint) minden megkezdett óra, ez alól csak a kaszinónál lévő a kivétel, itt 5 svájci frank (815 forint) minden megkezdett óra. A buszjegy ára is sok mindentől függ, és természetesen településenként változik. A faluban csak távolsági van, erről nem tudok nyilatkozni, St.Gallenben 2,50 svájci frank (408 forint) egy útra egy órán keresztül, átszállás nélkül. A mozijegy hétfőnként 10 svájci frank (1630 forint), egyébként 13-30 svájci frank (2119-4890 forint) között van. Nekem van Ciné Cardom, ezzel 12 svájci frank (1956 forint) a hét többi napján. A sör ára 5 frank (815 forint) körül mozog, ezért helytől függően 3 vagy 5 dl-t lehet kapni. A kávé 3,50 svájci franktól (570 forint) kezdődik, ez általában az eszpresszó, de jellemző, hogy étteremben ingyen adják az elfogyasztott étel után.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Svájc a bérlakások paradicsoma. Magasak az ingatlanárak, az országnak csak a 33 százaléka beépíthető a hegyek, vizek és a besorolás miatt. A svájciak kötöttségnek érzik a saját lakást, szívesebben bérelnek. Itt minden megtalálható, olyan lakástól kezdve, ahol a WC, a tusoló a folyosó végén van, a kacsalábon forgó lakásig. Az árukat természetesen sok tényező határozza meg. Hol van, mikor építették, föl van-e újítva, hányadik emeleten van, kilátás, stb. Itt a faluban eléggé egységesek az árak, és háromszobástól kezdődnek a lakások. A miénk háromszobás (otthon ez két és fél lenne) viszonylag olcsó, 1350 svájci frankot (220 050 forint) fizetünk. Ebben benne van már a rezsi egy része, a parkolóhely és a garázs is. A legdrágább egy öt és fél szobás lakás 4295 frankért (700 085 forint). Ezek csak a lakások.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Nem vagyok az a spórolós fajta, soha nem is voltam az. Nincs állandó meghatározott összeg, amit félre tudok tenni, általánosságban elmondhatom, hogy a nettó fizetésem felét erőfeszítés nélkül félre tudnám rakni, de segítem az otthonmaradtakat is. Gyűjteni most autóra gyűjtöttünk, és szeretnénk majd egy saját házat is. Na ez az igazi kihívás. Erre sokat kell még spórolni.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Mielőtt belecsöppentem volna a kaszinók világába, fogalmam sem volt róla, hogy milyen lehet, de még így, kicsit több mint tíz év távlatából is tetszik. Nyugdíjba vonulni viszont nem innen szeretnék.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Sokkal nyugodtabb. Szinte már állóvízszerű. A politika nem hálózza be a mindennapokat, pedig nemsokára választások lesznek. Az emberek el vannak foglalva a mindennapos bajaikkal, azzal, ami számukra lényeges.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Tartani csak a betegségektől, haláltól és az elmúlástól tartok. Reménykedni meg abban reménykedek, hogy ezek a közeljövőben nem következnek be.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Autó, autó és még mindig autó! Szakmai ártalom a barátom részéről, ez nálunk napi szinten téma. Lassan már én is nagyon okos leszek benne. Másik, ami mostanában gyakrabban fölmerül, és ez nem csak nálunk, az a tőzsdeindex lejtmenete. A megbolonduló időjárás (napi szinten szakad a hó, de itt a tónál nem marad meg). A közelgő parasztfesztivál (OFFA) St.Gallenben. Ez mindig jó buli. A munkahelyen és a férfiak körében foci ezerrel, főleg hogy nemsokára itt lesz az Eb.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Előző héten az SMI (Swiss Markt Index) öt százalékpontos zuhanása és ehhez kapcsolódva az UBS Bank pozícióvesztése. Most a tessini vasutassztrájk és a napok óta folyó eredménytelen tárgyalások.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Nyáron szeretnek családostul, baráti társaságostul grillezni, sütögetni. Jó időben a tópart tele van sétáló, nordic walkingozó, görkorizó, bicikliző, autójukat, motorjukat mutogató emberekkel, ez a vasárnap délutáni elfoglaltságuk is. Az idősebbek is nagyon aktívak. Hétköznap szeretnek kollégákkal, barátokkal munka után egy italra, esetleg egy vacsorára bárhová beülni. Jellemző a pároknál a heti egy hétköznapi külön a barátokkal eltöltendő este. Fiúk, lányok szigorúan külön.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Itt a faluban nincs sok. Lehet étterembe enni vagy inni menni. Szórakozni igazából a közeli nagyvárosba (St.Gallen) szoktak járni az emberek. Ott mindenki megtalálja a magának valót. Színház, diszkó, mozi, biliárd, bowling vagy csak úgy beülni valahová. A 18 év fölöttieknél divat Zürichbe vagy Ausztriába menni szórakozni. Mindig van valami fölkapott hely. Minden korosztálynál menő a mozi. Pénteken és szombaton van este 11 után is előadás. Rengeteg fiatal van ezeken az előadásokon, mert a diszkókban szigorúan ellenőrzik, hogy tényleg elmúlt-e az ember 18. (Bár a mozikban is komolyan veszik a korhatárt.) Vasárnap este szintúgy dugig van a mozi, mivel más nagyon nincs is nyitva. Mivel az én szabadnapjaim csak ritkán hétvégék, ezért nekem mást jelent a szórakozás.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Ez egy fogós kérdés. A gyerektéma kezd aktuális lenni. Kívánni persze, hogy kívánom, főleg, ha itt születnek, akkor ez lesz nekik a természetes. A témában már elmélyültem, és számomra ijesztő. Mivel nem itt nőttem föl, ezért nekem furcsák az itteni dolgok. Svájcban szerintem nem jó gyereket szülni. A szülési szabadság általánosan 14 hét, nálunk 16. Ez csak akkor, ha megvan a kötelező 270 megszakítás nélküli ledolgozott munkanap és a terhesség minimum 28 hetes. Ezután lehet visszamenni dolgozni, a gyereket meg majd csak neveli valaki. Itt jellemző, hogy egyáltalán nem mennek vissza dolgozni vagy csak részmunkaidőbe. Ezek a svájciak. A külföldiek, akik itt dolgoztak, általában más állás után kénytelenek nézni, ha nem akarnak teljes állásba visszamenni. Sokan vállalnak közülük pl. részmunkaidős takarítást kora reggel, este vagy hétvégén. Bölcsőde ismeretlen, kicsi gyerekeknek pár órás gyerekmegőrző játszócsoport van horribilis áron, kb.70-100 svájci frank (16 300 forint) naponta, mivel kevés van belőle, ezért átlagban egyéves a várólista. Ezért, ha valaki vissza is menne dolgozni, a teljes fizetését elvinné a gyerekfelügyelet. Adózás szempontjából is kedvezőbb, ha valamelyik szülő otthon marad. Óvoda négyéves kortól, általános iskola hétéves kortól kötelező. De ez is, mint minden más, kantonfüggő. Az olasz részen olasz, a francia részen francia, a német részen pedig német iskolai rendszer van. Így például az iskolai szünetek sem egyformán hosszúak. Az iskola és az óvoda délelőtt és délután is van, ebédszünettel, amikor is a gyerekeknek haza kell menniük. Más az iskolai rendszer, nem a számomra megszokott nyolcosztályos az általános iskola. Érettségi csak a továbbtanulni vágyóknak van, egyébként csak záróvizsgák vannak. Az, hogy tulajdonképpen hol szeretnék majd leélni az életüket, az az ő dolguk lesz. Mivel már eleve vegyes gyerekek lesznek, fontosnak tartom, hogy megismerjék mindkét ország kultúráját, Svájc ráadásul eléggé multi-kulti. A lehetőség viszont az ő kezükben lesz, hogy hol szeretnének az életüket leélni.

<