249. Dombiné Joli - Felpéc

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Dombiné Joli válaszol Felpécről.

Hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mióta van ez így? A szülővárosodban élsz?
Felpéc a szülőhelyem. 1949 óta élek itt - kisebb-nagyobb kitérőkkel - jelenleg is. 1973-ban úgy gondoltuk újdonsült férjemmel, hogy Győrt választjuk lakóhelyünknek, de csupán 12 évig tartott lelkesedésünk a város iránt. Hiányzott a nyugalom, gyerekeknek a szabadság, a kutya, a macska, a természet közelsége. Gyerekeink ugyan már önálló életet élnek más településeken, de a vidéki élet most is az első helyen áll nekik is.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/környéket, ahol laksz?
Felpéc egy kis falu Győrtől 20 kilométerre, délre. Jelenleg Felpéc a település neve, a középkori oklevelekben többféle névalakban szerepel: Villa Pech (1250), Peech (1373). Felpécként először az 1237-1240 között kelt Albeus-jegyzék említi. A sokorói dombok lábainál, a dombság és a síkság találkozásánál terül el. Kedvező a helyzete, mivel a megyeszékhely nincs messze, a 83-as úton 25 perc alatt elérhető. Ugyanakkor nem közvetlenül a főút mellett épült fel a falu, így az átmenő forgalom nem zavarja az itt élők nyugalmát. Lakosainak száma évről évre növekszik, jelenlegi lakosságszám 876 fő. Egy 35 hektáros ősborókás a természeti nevezetessége Felpécnek, mely területből hét hektár fokozottan védett, a Fertő-Hanság Nemzeti Park része. Épített örökségünk a műemlék evangélikus templom, melyet 1777-ben szenteltek fel. Van egy működő tájházunk, melyet 2004-óta működtet a Felpécért Alapítvány.

Miért szereted azt a helyet, ahol most élsz, mi hiányozna, ha elköltöznél?
Azért szeretem, mert "..ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton....". Ha vasárnaponként beülök a templomba - nagyanyám helyére - ott érzem őket mellettem. Negyven éves voltam, amikor úgy éreztem, hogy felelős vagyok nemcsak a családom idősebb és fiatalabb tagjaiért, hanem azért a közösségért is, ahonnan a gyökerek nagy koronájú, lombos fává nőttek.

Itt még van, aki felsegíti azt, aki elesik, itt még köszönnek a járókelők egymásnak, nincs lökdösődés, tülekedés, bár már a falut sem borítja rózsaszínű fátyol. Költözésre nem gondolok, de ha mégis, hiányozna a nyugalom, az esti csend, a madarak, a fürdőszoba ablakunkból látható, virágzó körtefa, a teraszunkról látható, akácfákkal szegélyezett fenyves, kertünk gyümölcsei. Ilyen máshol is van? Szerintem nincs.

Szerinted, miből legyen több, és miből kevesebb felétek?
Több jókedvű, megelégedett ember kellene. Nem őket kellene idetelepíteni, hanem nekünk kellene megelégedettebbnek lenni. Mindenki többet akar annál birtokolni, mint amennyire szüksége van. A boldogságot pedig közben nem vesszük észre, nem éljük meg. Nem átélni (átvészelni) kellene dolgokat, hanem megélni azt, ami jó és szép! Hogy miből legyen több? Jó kerékpárútból, munkalehetőségből, több anyagi lehetősége az önkormányzatoknak, a jól működő civil szervezeteknek. Kevesebb szemetelő, kevesebb szemét az utak mellett.

Ha te lennél a polgármester, mi lenne az első három intézkedésed?
Hogy én lennék polgármester? Nem lennék! A gondolattal azért eljátszom, bár így nem könnyű, mert nem gondolkodtam ezen. Én a lelátóról sosem tudtam gólt dobni, nem is gondolom, hogy lehet. Az önkormányzatok lehetőségeibe nem látok bele, még a mi kis falunkéba sem. Annyit azonban tudok, hogy nemcsak nálunk nem jut pénz kultúrára, hanem máshol sem. Az pedig fontos lenne. Talán azért mindenhez nem is kell sok pénz.

1. A humán erőforrásainkat motiválnám, a település érdekében aktívabbá tenném a diplomás embereket.

2. Faluszépítő akciót indítanék, parkosítás, virágosítás, közös munkában.

3. Helyi védelem alá helyezném a még meglévő, 1950 előtti épületeket, építményeket.

Többet tudtál megvalósítani az álmaidból, mint a szüleid ilyen idős korukra?
Azt hiszem, igen. Bár nagy álmaim nem voltak, két lábam mindig a földön volt. Nekem nagyobb lehetőségeim voltak, mint szüleimnek, nem is biztos, hogy mindent kihasználtam belőlük. Sokszor előbb vettem figyelembe az elvárásokat, mint a lehetőségeket - azt hiszem. Hogy mégis boldog embernek érzem magam? Azt tettem mindig, ami belülről jött, így nyugodtan, lelkiismeret-furdalás nélkül, boldogan élhetek.

Mitől tartasz a leginkább, és mi az, amiben reménykedsz?
Magam részéről a betegségtől. Volt már benne részem. Tartok a földünk esztelen kizsákmányolásától, az esztelen fejlesztésektől, a környezetszennyezés következményeitől. Abban reménykedem, hogy vannak olyan emberek, olyan intézetek, felelősök, akik ezt nálam jobban kell, hogy tudják, és tesznek is a katasztrófa elkerülése érdekében. Remélem hamarosan tapasztalni is fogom ezeket a lépéseket.

Mennyit költesz a fizetésedből magadra, és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Rossz nálam a sorrend: magamra utoljára. Sok nem is jutna, de egy súlyos betegség után felgyógyulva azért az értékrend már egészen más, mint régen volt. Félretenni a nehezebb napokra kötelező. Nem sokat, de mégis ad egy kis biztonságot. Az eladósorban lévő öreg szoci autót még jó lenne újabbra cserélni. A márka maradhatna.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Most már igen. Egy civil szervezetben tevékenykedem lakóhelyem érdekében. Családomban pedig egyszerre vagyok gyermek, anya, nagyanya, feleség. Mindig erre vágytam.

Mi az, ami nálatok a legjobb az országban?
A legjobb, hogy egy nyelvet beszélek mindenkivel, bár előfordul, hogy mégsem értjük egymást. Ezen szeretnék változtatni.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A családban az ovifoci-bajnokság állása. A faluban, az én közvetlen környezetemben egy jótékony célú rendezvény szervezése, az evangélikus templom felújításának lehetőségei.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Kupagyőztes az AUDI ETO.

Mit láttál először, amikor kiléptél ma otthonról?
Kiskertem virágait. Gyönyörűek.

Mondj egy szót, amit csak a környéken használnak!
Gyüttment, de ez nem biztos.

Szeretnél elköltözni onnan valaha?
Ezt egyszer megtettem, nem sikerült ott maradni. Még egyszer nem próbálkozom.

<