275. Vass Ágnes - Bern

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Vass Ágnes mesél Bernről.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Hat hónapja, tanulni jöttem ki közvetlenül a gimi után, zeneművészeti egyetemista vagyok. Az ötlet másfél éve jött, amikor is a mostani fuvolatanárom Magyarországon tartott mesterkurzust, és engem is tanított két hétig. A kurzus után szegezte nekem a kérdést: lenne-e kedvem Svájcban tanulni, megbeszéltük a felvételi anyagot, időpontot, és a kurzusról úgy mentem haza, hogy Svájcban szeretnék továbbtanulni. Ezek után még gondolkoztunk anyuékkal fél évet, hogy tényleg megvalósítható-e a dolog, aztán úgy döntöttünk, a felvételit meg kell próbálni, a többin akkor gondolkozunk, ha sikerült. Akkora inspirációm volt, rengeteget gyakoroltam, és végül egyetlen fuvolistakent bejutottam az évfolyamra.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Bern Svájc fővárosa, bár nem a legnagyobb város és gazdaságilag sem a legjelentősebb. Ennek ellenére a helyiek szerint Bern a legsvájcibb város és a helyi dialektus a legsvájcibb svájci német. Rengeteg humoros helyzet teremtődik a dialektusok sokféleségéből kifolyólag. A város neve a német Bär (medve) szóból származik, a városalapító herceg által elejtett medvéről elnevezve.

Sokat hallani otthon olyan sztereotípiákat, hogy a svájciak távolságtartók, hűvösek, de én ezt eddig nem tapasztaltam. A művészközeg itt is egy kicsit más. Talán nem olyan hevesek és nem mindig olyan érzelmeiket kifejezők, ez igaz lehet. Ha a városban sétálva hangosan felnevetek, mindig észreveszek magamon egy-két tekintetet, amelyek arról árulkodnak, hogy azért ez így fura. Az emberek nagy többsége szereti tisztán és pontosan előre megtervezni az idejét, hetekkel, hónapokkal előre is, nem azt mondom, hogy ez otthon sosincs így, de rám nem volt különösebben jellemző. Nagyon tetszenek a szép tájak, az óváros hangulata. Szeretem, hogy rengeteg biciklist látni, magam is közéjük tartozom, hiszen a közlekedés sokkal gyorsabb így. De nemcsak a magamfajta diákok tekernek, üzletemberek aktatáskástól biciklire ülnek, az én professzorom, koncertek előtt frakkban, két keréken gurul végig a városon. (Megjegyzem, hogy ezért mi is megmosolyogjuk, persze csak az udvariasság keretei között.)

Szeretek itt is lenni, otthon is. Hazahúz a család, a barátaim, ugyanakkor rengeteget tanulok itt.

Mi hiányzik Magyarországról?
A családom és a barátaim, hogy a húgommal egy szobában lakjak. A gimis élet, hogy egy találkozót megbeszélni annyit jelent, hogy felhívnak: gyere á és én már ott is vagyok, vagy akár el is késhetek. A mákos guba, a gulyásleves.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Hogy az Aare fölötti hidakon biciklizve szép időben havas hegyeket lássak, az emberek, akiket megszerettem, a tanárom, s az a rengeteg kihívás, ami pusztán abból adódik, hogy egyedül vagyok egy idegen országban.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az életszínvonal magasabb, persze sokan panaszkodnak, mi milyen drága, de igazából anyagilag az átlagember maximális biztonságban van. Ennek ellenére jobban spórolnak, ahogy eddig észrevettem. Az ember, mint szuverén lény nagy becsben tartja magát és társait is. Ezért is olyan kínos és sértő dolog elkésni valahonnan.

Az iskolánkban majdnem minden teremben Steinway nagyzongora van, néhol egy teremben kettő is. Egy-két kisebb gyakorlóteremben van "csak" pianínó, ahol túl magasan van az ablak, ott gombnyomásra nyílik. Viccesen tipikus, hogy a zongorista kamaratársam ennek ellenére bizonyos hangszereknél egyenesen fintorog, és azt mondja, ki kéne dobni, olyan furcsa a billentése. Én ilyenkor egyszerűen és kedvesen nevetek rajta, és arra gondolok, de jó, hogy nem itt nőttem fel és hogy bizonyos dolgok nekem nem maguktól értetődőek. A mindennapok sok szempontból nyugodtabbak, de ehhez persze az is hozzájárul, hogy Bern nem az a klasszikus értelemben vett nagyváros (talán egyáltalán nem is nagyvaros), itt a forgalmi dugó reggelenként azt jelenti, hogy talán nem érsz át elsőre a lámpánál, de ez amúgy szinte sosem fordul elő. Másrészről, aki dolgozik, az mindenhol bizonyos mértékig stresszben van, Svájcban is és a hétköznapokon az emberek itt is dolgozni járnak.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolást nem tudom, de azt igen, hogy nincs sok parkolóhely. (Viszont bicikliknek hatalmas parkolók vannak!) A mozi 15-20 frank (2265-3020 forint), egy sör 7-8 frank (1057-1208 forint), a kávé: 4-6 frank (604-906 forint), buszjegy 3-4 frank (453-604 forint) a közeli zónákba, egy útra.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Két szobát 1000-1500 frankért (151 000-226 500 forint) már lehet bérelni szerintem. De ettől csak felfelé.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Igazából most kezdtem el suli mellett dolgozni egy étteremben, nem olyan sokat, mivel nincs olyan sok időm. Néha keresek tanítással, egy-két fellépéssel, de ennyi idő alatt még nem sikerült saját lábra állnom, úgy értem, a szüleim támogatása nélkül még nem tudnék önállóan élni, mindent fizetni, spórolni. De úgy érzem, napról napra valósítom meg, amit elterveztem, és önállónak lenni is sikerülni fog. Persze azért elmondhatom, hogy egy nagyon jó fuvolára gyűjtök, de ez még így lesz egy darabig.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Igen.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Jaj, nem tudom. Olyan kevés ideje vagyok itt ahhoz képest, hogy otthon voltam 18 évet.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Kezdetben tartottam tőle, hogy a helyi dialektust sosem fogom megérteni. Annyira máshogy szól, mint a Hochdeutsch! Akkor azt mondták: ha akarom, és nem szigetelem el magam, pár hónap múlva probléma nélkül érteni fogom. Így lett. Mindig akad egy-két dolog, ami miatt aggódhatnék kicsit, de nagy általánosságban azt hiszem, nincsenek félelmeim. Azt hiszem, a legnehezebb részt, a felvételit, a beilleszkedést, esetleges nyelvi nehézségeket magam mögött hagytam, ha ezekre visszapillantok az új problémák előtt, lesz, miből újra önbizalmat nyerjek. Hittel es optimizmussal tekintek előre.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A foci EB. Az én személyes teremben nem feltétlenül beszélünk erről, de amint kimegyünk az utcára, az EB-s reklámok mosolyognak ránk. Tényleg ekörül forog a város élete most.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A fribourgi jéghoki csapat nyert a berniek ellen.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Biciklizés és hegyekben űzhető sportok minden mennyiségben.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Azt hiszem, igazából akárhány, legalábbis az igényeimnek megfelelő mennyiségű, szóval lehet, hogy nem is olyan sok.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
19 éves vagyok, még azt sem tudom, én hol szeretném leélni az életem.

<