289. Venczel Zoltán - Pol-e Khumri, Afganisztán

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Venczel Zoltán jelentkezik az afganisztáni Pol-e Khumriból.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
A Baptista Szeretetszolgálat afganisztáni programját vezetem Pol-e Khumriban, Afganisztánban. Körülbelül másfél éve jöttem ki először, azóta nyolc hónapot töltöttem itt. Ez alatt a nyolc hónap alatt regisztráltam a Szeretetszolgálatot az országban, megnyitottam és berendeztem a programirodánkat, helyi munkatársakat alkalmaztam, és elindult a programunk is. Többnyire itt vagyok, de néha átmegyek Kabulba, ha valami hivatalos elintéznivalóm van. Közösségi bábanőket képzünk itt Baghlan tartományban, hiszen Afganisztánban képzeletfelülmúlóan magas a gyermekágyi halandóság, a csecsemő- és gyermekhalandóság, és nagyon kevés a női orvosok és az egészségügyi intézmények száma. Így a megoldást azok a bábaasszonyok jelentik, akik a közösség tagjai, és képesek azonnal eljutni a vajúdókhoz, egészségügyi felvilágosítást nyújtani és komoly problémák esetén a legközelebbi kórházba referálni a rászorultakat.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Pol-e Khumri a háború miatt gyakorlatilag kettészakadt Afganisztán békésebb északi régiójában fekszik. Ez Baghlan tartomány központja, és úgy 600 000-re becsülik a lakosok számát. Van egy hosszú főútja, egy kisebb belvárosa bazárral, boltokkal, néhány étteremmel, a város többi része utcák pókhálószerű kavalkádja. Afganisztán, ahogy az előbb is írtam, ketté van szakadva: nem csak békés és háborús országrészre, hanem vidékre és városra, szegényre és gazdagra, felvilágosultra és fundamentalistára. Az átmenet pedig egyre szűkebb. Míg Kabul, a főváros és a nagyobb városok nyüzsögnek, az ellátottság (annak, aki megengedheti magának) jó, a nők és férfiak szabadabban járnak, addig a vidék elzárt, elmaradott, hagyománytisztelőbb. Itt erősebbek a kötelékek, és a viszonyok kicsit olyanok, mint Európában a középkorban. Magyarország abban mindenképpen jobb, hogy kényelmesebb: mindig van áram, folyó víz, kikapcsolódási lehetőségek. Viszont itt az emberek egy nagyon bájos módon ártatlanok.

Mi hiányzik Magyarországról?
Szerencsére gyakran haza tudok menni, így a családi, baráti kötelékeim nem lazulnak. De néhány hét itt tartózkodás után egy jó beszélgetés magyarul, eszpresszó, kijevi pulyka, fürdőkád, séta és a zöld szín hiányzik a legjobban.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Azt hiszem, hogy elsősorban az a kihívásokkal teli életmód, ami hiányozna. A komplexitás, amely jellemzi a társadalmat és a viszonyokat. Fura dolog ám ez: amikor itt vagyok, egy idő után alig várom, hogy hazamenjek, de otthon két hét után elkezd hiányozni az ország.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Az általános életszínvonal összehasonlíthatatlan az otthonival. Az emberek többsége iszonyatosan szegény, ugyanakkor nincs szociális háló, társadalombiztosítás, az élelmiszerárak emelkednek. Vannak ugyan közkórházak, de kevés, szegényes felszereléssel és alulfizetett orvosokkal, akikből amúgy is kevés van, a női orvosok hiányáról nem is beszélve. Tulajdonképpen mindannyian azért vagyunk itt, hogy ezeken a problémákon segítsünk. Ugyanakkor a háborúkból, a kábítószerből és az amerikai, nemzetközi haderőkkel kötött üzletekből egy szűk réteg eszméletlenül meggazdagodott. Csiricsáré, hatalmas házakat építenek, milliós terepjárókkal közlekednek, és szórják a pénzt. Nem ritka a Hummer ablakán bekopogó koldus látványa. És nem kevés az egy Hummerre jutó koldusok száma. A lakosság 60 százaléka él napi egy dollár alatti összegből.

Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Megdöbbentő módon a szegénység és a politikai elégedetlenség nem szül boldogtalanságot. Az emberek nagy része harmonikus életet él a környezetével, elfogadja a kihívásokat.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Parkolási díj nincs, igaz, parkolni sem lehet szinte sehol, a rendőrség mindenhonnan elzavarja az autósokat. Pol-e Khumriban idén megszűnt a buszjárat, mert az emberek nem győzték kivárni az érkezéseket, így mindenki taxit használt. Egy átlagos fuvar taxival 30 forintnyi afgáni, egy mozijegy 60 forint, egy sör, amit csak meghatározott boltokban, a pult alól lehet kapni 240-500 forint. Kávézni Pol-e Khumriban nem lehet, de Kabulban egy leves nagyságú presszókávé 150 és 450 forint között mozog.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Pol-e Khumriban nincs ilyen. A nemzetközi közösség, a civil szervezetek általában magánházakat bérelnek irodának. Kabulban nem tudom, mennyibe kerülhet egy kétszobás lakás, mert az ilyen típusú ingatlanokat általában vendégmunkások Kínából, Indiából bérlik. A nyugati szervezetek ott is magánházakat bérelnek irodának és a munkatársaiknak. A bérleti díjra, amely kb. 1500 dollártól (235 500 forint) kezdődik, még rájön a biztonsági őrök fizetése. Pol-e Khumriban azért olcsóbb a bérlet.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Ételre, könyvekre, benzinre költök, és a hiteleimre spórolok.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Abszolút. Nemzetközi munkám van és segítek.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Nyugodtabb, lassabb. Az emberek Az Ezeregyéjszaka meséi-ből ismerős humorral kezelik a körülöttük történteket.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Kicsit mindig tartok az útszéli távirányítós bombáktól, attól, hogy a fejlődést és a külföldiek jelenlétét ellenző csoportok megtalálnak maguknak. Azt hiszem, rendületlenül reménykedem, hogy egyszer jobb lesz itt. Még ha néha ki is ábrándulok, akkor is legbelül ezt remélem. Az afgánok csodálatos emberek, és jó lenne, ha egyszer visszanyerné azt a helyét, ami a hetvenes évekre volt jellemző: itt vonult végig a hippik útvonala India felé, de az afgán vendégszeretet, a csodálatos helyszínek miatt sokuk nem is ment tovább.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Szinte mindig a kormányzattal elégedetlenek az emberek. Nem látják a fejlődést, ki vannak ábrándulva. Érdekes módon az elmúlt harminc év háborúiról, belharcairól ritkán beszélnek, azt hiszem, szeretnék maguk mögé tudni már. Békét és fejlődést akarnak, lehetőséget a gyerekeiknek.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Pol-e Khumriban nincs helyi újság. Az ISAF ad ki néha propaganda lapokat, amelyekben többnyire az afgán és a nemzetközi civil és katonai sikereket ismertetik.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Afganisztánban a nyár és a tél eléggé meghatározza a szabadidős tevékenységek lehetőségét. Ami télen-nyáron jellemző az a vadászat madarakra, kisállatokra és illegálisan a hóleopárdokra. Tavasszal és ősszel a buzkasit űzik, ami majdnem olyan, mint a lovaspóló, csak labda helyett egy fél birkát vagy borjút kell lóháton az ellenfél védővonala mögé juttatni. Szoktak ezenkívül még kakas- és kutyaviadalokat tartani és az aknáktól mentesített területeken kirándulni.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Egy sincs. Legalábbis nem otthoni szempontból. Itt a péntek a szabad nap, szombaton már dolgozik, akinek van munkája. Az emberek az estéket a családjaikkal töltik, az éttermek, teaházak csak napközben jelentenek valamennyi találkozási lehetőséget. Mivel a társadalom ennyire kettészakadt, és a többség szegény, ők nem engedhetik meg maguknak, hogy szórakozzanak. Tévére és műholdra azért majdnem mindenki költ, így ha éppen van áram, akkor azt nézik az otthonaikban. A tehetősebbek persze találkoznak, teáznak. És van egy marginális réteg, akik az ún. "játék fiúkkal" szórakoznak, ami egy rettenetes és társadalmilag sem elfogadott tevékenység. Fiatal fiúgyerekek elszegődnek (többnyire a család iszonyatos körülményei miatt) gazdag férfiakhoz, ahol társaságoknak táncolnak mint lányok. Kabulban, ahol rengeteg külföldi van már, természetesen megnyíltak az őket kiszolgáló szórakozóhelyek, így ott lehet inni, táncolni, vacsorázni, kávézni, vagy bollywoodi szuperprodukciókat nézni a mozikban.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Nem. De mindenképpen szeretném, ha eljutnának ide és megismernék egy kicsit ezt az iszonyatosan komplex világot, hogy lássák, van életöröm, akarás és emberség a legnehezebb körülmények között is. Én gyermekként négy évet éltem itt, és azt hiszem, hogy ha nem is tudatosan, de olyan nyomokat hagyott bennem, amelyek meghatározták, meghatározzák az életem.

<