322. Herczegh Ildikó - Fort Worth, Egyesült Államok

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Fort Worth városát mutatja be nekünk Herczegh Ildikó.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
2006 óta lakom Dallasban, a történetem egyszer, ám mégis izgalmas. Budapesten egymásba szerettünk a mostani férjemmel, aki magyar, de akkor már 16 éve az Államokban élt. Két előző házasságából született gyerekei és a hosszú, Amerikában töltött évei ide kötötték, emiatt egyértelmű volt az én költözésem. Az első évben a papirjaimra várva nem dolgoztam, de lassan másfél éve tevékenykedem egy szállítmányozási cégnél, mint recepciós.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Dallas valójában egy testvérváros egyik fele. Leegyszerűsítve a metroplex ugyanis két nagyvárosból, Dallasból és Fort Worth-ból, illetve a köréjük épült kisebb városokbol áll. Dallas és Fort Worth között körülbelül 35 mérföld van, és e két nagyváros között helyezkedik el a nemzetközi repülőtér, a DFW. Dallas, mint város már rég felvette a nagyvárosokra jellemző tulajdonságokat, a lüktetést és a rohanást, míg Fort Worth egy egyre épülő, nagyobbodó, de a múlt szellemiségét és a hagyományokat jobban megörző hely. Mi egy Roanoke nevű kisvárosban élünk, ami alapvetően Fort Worth-hoz tartozik. A házak azonos stílusban épültek, nagyon tiszta és takaros a környék. Rendezettség van és tisztaság. Ami számomra mégis negatívum az az, hogy az embernek olykor az az érzése, hogy a pusztán él.

Mi hiányzik Magyarországról?
Nekem a mai napig erős honvágyam van. Eszeveszetten hiányzik a családom, a barátaim, a kórus, ahol énekeltem. Hiányzik a város, a közlekedés, olykor a tömeg is. Ám leginkább az emberi kapcsolatokat emelném ki. Hiányoznak a meghitt, mély baráti beszélgetések, a hosszú kávézgatások a Liszt Ferenc téren.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az, hogy az emberek betartanak bizonyos szabályokat a közlekedésben, de még a templomokban is. Hiányoznának a kollégáim és a magyar társaság, az időjárás, hisz fázós vagyok, kedvelem, hogy itt meleg van. Ha lecsupaszítom és az érzelmeket kiveszem mindenből, akkor akár azt is mondhatom, hogy anyagilag kényelmesebb az életem, úgyhogy valószínűleg ez az életszínvonal is hiányozna.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az életszínvonal magasabb, mint otthon. Ugyanabból a pénzből itt jóval több mindent tudok vásárolni egy élelmiszerboltban, mint otthon. Texas amúgy is olcsó állam, hát még, ha Magyarországhoz, vagy Európához viszonyítom. Emiatt nyilván az emberek is kiegyensúlyozottabbak.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolásért itt nem kell fizetnünk. Dallas vagy Fort Worth belvárosában igen, de oda nagyon ritkán megyünk amúgy is. Ott parkolóóra mellett olyan 1,50 dollár, parkolóházban 5 dollár körül kell fizetni egy órára. A közlekedés a belvárosban olyan 3 dollár egy napra, a mozijegy 5-10 dollár. Egy sör vagy egy kávé pedig 5 dollár körül van, attól függően, hol vesszük.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
1200-1800 dollárba.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Magamra nem költök olyan nagyon sokat, talán havi szinten olyan 100-200 dollárt, de sokszor jóval kevesebbet. Szerencsés vagyok, anyukámnak kimagasló ízlése van, és a legtöbbször ő veszi a ruháimat otthon, és teszi félre nekem a hazaérkezésemig. Amire költünk, az az utazás, bár a férjem munkájából adódóan a repülőjegyeink is jóval olcsóbbak, mint a legtöbb embernek. Gyűjteni vagy spórolni leginkább azért szoktunk, hogy világot láthassunk.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Igazán nekem sosem volt az agyamban egy olyan foglalkozás, amit tűzön-vízen át akartam volna. Otthon biztosítasi ügyintéző voltam, itt pedig örültem, hogy lett munkám. Egy étteremben kezdtem dolgozni, mint hostess, és egyszer csak bejött két üzletember, és hosszú, kötetlen beszélgetés után felajánlották nekem ezt a munkát. Boldog voltam, szerencsés vagyok, hogy nem kellett interjúkra járkálnom, mint mindenki másnak. Amit most csinálok, az az egyszerűsége ellenére nagyon is összetett munka. Sokmindenbe beavatnak, sokmindent tanítanak. Jó a fizetésem, nagyon szeretem a kollégáimat, főnökeimet, és ők is engem. Összességében elmondhatom, hogy az életem ezen szakaszában igen, azt csinálom, amit szeretek.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Mivel az emberek itt autóval járnak, nem nagyon érezhető a közhangulat. Legalábbis nem úgy, mint otthon a közlekedésben. Tény, hogy mosolygósabbak, elégedettebbek, noha mindig van valami (gázárak, választás), ami felkavarja a kedélyeket.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Attól tartok, hogy örök életemben Amerikában kell élnem, és abban reménykedem, hogy egyszer Európába költözünk.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Olimpia, választások, benzinárak.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Iskolakezdés, választások.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Sportolunk, a magyar közösséggel összejárunk piknikezni, bulizni. A nagy meleg miatt általában otthoni tevékenységet választ az ember nyáron.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Ugyanúgy vannak mozik, kiállítások, színházak, kabarék, bárok, mint otthon. Fort Worth-ben rodeók, ahol valódi cowboyokat látni lóháton lasszóval, kockás flanelingben, farmerban, westerncsizmában és cowboykalapban.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Nem! Nem szeretem, hogy az átlag felszínesen neveli a gyerekeket, nincsenek határok, nincsenek következmények, nincsen kovetkezetesség. Nagyjából egy dolog számít: hogy a gyereket boldognak lássák bármi áron. Viszont sajnos azt nem látják át, hogy később, amikor felnő a gyerek, akkor lesz értékes az élete, ha voltak kapaszkodók, tiltások, nemek az életében. Picit olyan a gyereknevelés, mint maga az élet itt: mélység nélküli. Én szeretném, ha a gyerekem egy jóval szélesebb látókörrel rendelkezne a világról, ha nem a felszínes érték- és kapcsolatrendszert részesítené előnyben, és ha büszke lenne arra, hogy magyar!

<