Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Érckutató geológusként dolgozom egy nemzetközi cégnek, amelynek itt és Koszovóban vannak projektjei. Ez év márciusa óta vagyok alkalmazásban, előtte főként Angliában és Jamaicában dolgoztam, jobbára geotechnikai munkákon, mint például a silverstone-i Forma-1-es pálya új paddock-jának építését megelőző talajstabilitási vizsgálat. Jelen alkalmazóm korábbi megbízónk volt, így kerültem kapcsolatba a céggel.
Amulsar - a hegy ahol/amin dolgozom - az ország déli részén helyezkedik el, közel az azerbajdzsáni határhoz, viszonylag távol a sűrűbben lakott országrészektől. A területet úgynevezett magas szulfidizációs fokú epitermális aranyércesedés jellemzi. Ez magyarul finom eloszlású (szabad szemmel sajnos nem látható) aranyat jelent, erősen átalakult andezites anyakőzetben. Képzeljük el Recsket valamivel nagyobb kivitelben - ahhoz jellegében hasonló, de attól sok tekintetben eltérő ércelőfordulással. A kutatási szezon hossza az időjárás függvénye, amely meglehetősen szélsőséges, tekintve a hegy 3000 méteres tengerszint feletti magasságát. A tábor, ahol élünk, valamivel viselhetőbb, "csak" 2600 méteren van. Mivel az idő rövid, ezért meglehetősen intenzív munka folyik, amely főként fúrást, valamint felszíni mintavételt, geofizikai vizsgálatokat, stb. foglal magába. Az én feladatom a fúrási, mintavételi munkák felügyelete, kőzetek leírása, meghatározása, adatgyűjtés és adatfeldolgozás.
A hegy neve szó szerinti fordításban "Meddő-hegy"-et jelent, melyről a cég egész vezetősége - bizakodó tekintettel - egybehangzóan állítja, hogy ez nem az érc-meddőségre utal. Érdekessége a helynek, hogy az oroszok a hetvenes években folytattak itt kutatásokat, de mivel nem ismerték fel az ércesedés típusát, nem is vizsgálták a kőzetek aranytartalmát. Tehát ez gyakorlatilag egy teljesen "zöld" terület, ami manapság világszerte is igen ritka.
Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Viszonylag keveset látok az országból, réven, hogy a fent említett körülmények között dolgozom és lakom. Az információ nagy része örmény kollégáimtól származik. Az örmény, egy nagyon ősi kultúrájú nép, eredetüket egészen Noéig vezetik vissza. Az első olyan állam, amely a kereszténységet hivatalos államvallássá tette, történt mindez i.sz. 301-ben. Az államhatárok sokat változtak a történelem folyamán, a szomszédos országokban jelentős örmény kisebbség él. Egyébként az örmény diaszpóra számottevő, hozzávetőlegesen 7 millióan élnek távol hazájuktól és mindössze 3 millióan otthon. Az elszakadt területek egy része - mint pl Nagorno-Karabakh (Azerbajdzsán zárja körbe) - máig konfliktusok és viták forrása. Nem túl jó a viszony egy másik szomszéddal, Törökországgal sem, ami érthető, hiszen ők követték el az 1915-ös népirtást, melynek során 1.5 millió örmény veszítette életét. Iránnal, Grúziával jó a kapcsolat, az oroszokra, mint pártfogókra tekintenek.
Az emberek mentalitása eltér a magyarokétól, de nem számottevően. Ilyen értelemben közelebb vannak Európához, mint Ázsiához. Nagyon családcentrikusak, barátságosak, de sok tekintetben érezhető a szovjet éra hatása, mint például a szinte kikerülhetetlen korrupció vagy a szocializmusra emlékeztető munkamorál, közigazgatási rendszer. A bürokráciára, illetve hivatalos ügyintézésre nagyon jellemzőek az alábbi történetek: egy angol cég dokumentumokat (9 db felhasználói kézikönyvet) küldött nekünk, amelyet tulajdonképpen ki is tudtunk volna nyomtatni, ha email-ben küldik. A vámhatóság ezt a tételt 900 USD-ra értékelte és 300 dollár vámot szabott ki rá, mindezt rövid - egy hetes - ügyintézési idő alatt; vagy amikor a műholdas internet berendezései érkeztek, akkor pedig bizonyítanunk kellett, hogy nem kémkedésre akarjuk használni. Ebben az esetben az ügyintézés valamivel tovább tartott, 6 hétig. Az export sem sokkal könnyebb, különösen a sárgabarack szezonjában (fructus armenicus - Örményországból származik!), melynek kiviteli prioritása van minden egyéb cikkel szemben. Nem mondanám, hogy jobb vagy rosszabb ez a hely, mint Magyarország, inkább csak más. Örülök, hogy megismerhetem, de nem vonz különösképpen.
Mi hiányzik Magyarországról?
Családon és barátokon kívül csak a "hazai kaja", bár a macun (magyarul/oroszul kefir - ezt is megértik egyébként) itt nagyon finom.
Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Nem hiszem, hogy bármi is hiányozna, viszont mindig nosztalgiával gondolok azokra a helyekre, ahol eltöltöttem egy bizonyos időt és amikről tudom, hogy soha többé nem látom viszont.
Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva?
Határozottan alacsonyabb, mint Magyarországon, ugyanakkor minden kapható és elérhető. Az árak közelítenek az otthoniakhoz, a fizetések viszont elmaradnak - már amennyire meg tudom ítélni ez utóbbiakat. Vidéken jellemzően nagyobb a szegénység, az épületek, utak minősége is sokkal rosszabb, mint a fővárosban. Jereván nagyon szép, a belváros teljesen fel van újítva. Ezzel szemben itt a környékbeli falvakra jellemző, hogy nincs aszfaltozott út és a házak nincsenek bevakolva, néha akadozik a víz- és energiaellátás.
Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Szerintem az emberek alapvetően boldogok vagy inkább jókedvűek, nem találkoztam még depressziós örménnyel. Jó a humoruk, szeretik ugratni egymást, bár szemtanúja voltam már komoly veszekedésnek is.
Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A legtöbb helyen a parkolás ára fix, 10 perc ugyanannyiba kerül, mint fél nap, kb. 200 dram (1USD~300 dram). A sör ára, hasonlóan a kávééhoz 300 és 600 dram között mozog, márkától és helytől függően. Mozijegyet - kollégáim elmondása alapján - 1800 és 2000 dram körül lehet kapni. Egy buszjegy 100 dramba kerül az út hosszától függetlenül, bár jegyet tulajdonképpen nem adnak, a sofőrnek kell fizetni közvetlenül.
Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Egy átlagos két szobás lakás ára Jereván belvárosában 500 USD-nál kezdődik.
A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
A jövedelmem jelentős részét félre tudom tenni, itt gyakorlatilag nagyon keveset költök, nem is nagyon lenne mire. A következő útra gyűjtök, év végén Ausztráliába költözünk.
Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Határozottan. Jelenleg a terület geológiai modellezésén dolgozom és valószínűleg részt fogok venni az előzetes készletbecslésben is. Régóta erre vágytam és szeretnék a jövőben kizárólag ezzel foglalkozni, erre koncentrálni.
Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Nem látok lényeges különbséget. Ha sok a munka, akkor kicsit stresszes, egyébként nyugodt. De ez egy speciális eset, sok ember van összezárva kis helyre, nagyon toleránsnak és türelmesnek kell lennünk egymással szemben, ami néha nehéz.
Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Nem tartok semmitől. Remélem, hogy az aranykészlet nőni fog, a fém ára magasan marad, így a részvényárak is emelkedni fognak - örülnék egy kis extra jövedelemnek. Abban is bízom, hogy néhány év múlva bányát nyitnak itt, és akkor nem volt hiábavaló a munka, amit belefektettünk a projektbe.
Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Legutóbb a grúziai háború volt. Az egyik kollégám Grúziában él családjával, az örmény határhoz közel. Ő azt mondta, hogy nagyon megdöbbentek az események láttán, szerinte a grúz elnök ostoba hibát követett el, amikor bevonult Dél-Oszétiába és az oroszok jogosan léptek közbe. Szerencsére őket nem érte el a háború.
Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Fogalmam sincs. Még nem láttam helyi újságot.
Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Néha látni piknikező családokat az út mentén, de például a túrázás nem igazán jellemző, pedig szépek a hegyek. Van a közelben egy kis sípálya is, a hely neve Dzsermuk.
Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Körülbelül ugyanazokat a szórakozási lehetőségeket meg lehet találni, mint akármelyik európai fővárosban. Jerevánban ismerek néhány éjszakai bárt. Nyári estéken a főváros utcái, éttermei tele vannak, a hőséget nem is lehetne elviselni a lakásban. A fővárosból az ide vezető főútvonal mentén, valamint a közeli fürdővárosban van jó néhány panzió, hotel, melyek egészen jó minőségű szolgáltatást nyújtanak. Itt a táborban nincs különbség a napok között, egyik olyan mint a másik. Minden nap kb 13-14 órát dolgozunk, észre sem veszem, hogy szombat van.