324. Kovács Dorka - Ratchaburi, Thaiföld

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma a mosoly országát, Thaiföldet mutatja be Kovács Dorka, aki Ratchaburiban jár iskolába, és minden nap tiszteletét fejezi ki a thai zászló is a király felé, mert így szokás.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Pillanatnyilag a messzi thaiföldi Ratchaburiban élek, egy thai családdal mint cserediák. Ez az állapot július óta áll fent és várhatóan a jövő év áprilisában fog véget érni. Erőfitogtatás címen pályáztam egy csereprogramokat szervező cég által meghirdetett egy éves "túlélőtúrára", amit minden környezetemben élő meglepetésére megnyertem. Szóval most a helyi iskola szeme fényeként iskolás kisdiák vagyok és szörnyű egyenruhában minden hétköznap reggel 8-tól délután 4-ig aszalódom egy tanteremben és próbálom elsajátítani a thai nyelvet.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Thaiföldön meleg van és sokat esik. Bangkoktól 100 km-re nyugatra lakom. Ami kifejezetten jellegzetes, az elsősorban az élővilág. A növényeknek óriási leveik vannak és méterekkel a házak fölé magasodnak. Minden zöld. Egy-egy magasabb pontról lehet látni a környező kis hegyeket, amik 100 százalékosan növénnyel borítottak, valamint az emberi kézzel művelt nagyobb rizsföldeket. Rengeteg állat van errefelé. Az 1-1,5 méteres leguánok és a kisebb csordákba tömörült, végelgyengülés szélén álló marhák az utak mentén abszolút mindennaposak. Maga a város kicsi, de nagyon zsúfolt. A közúti közlekedés életveszélyes, mert nagyon sok autó és még több robogó van a városban. és különös thai stílusban vezetnek az emberek. Az infrastruktúra nagyon jó, még a helyi lepukkant kis piacon is olyan WC van, mint otthon a Ludwig Múzeumban. Az utak nagyon jó minőségűek, szélesek és még a leginkább félreeső kis utcácska is le van betonozva. Azt mondjak a helyiek, hogy ezeket a modern dolgokat a királynak köszönhetik. Itt van király és királyi család, de az országot egy állítólag demokratikus kormány vezeti. Az iskolában minden reggel tanítás előtt fel kell sorakoznia a 4000 diáknak a tűző napon, és összetett kézzel ki kell fejeznie tiszteletét a thai zászló, a királyi család, Buddha és az iskola felé.

Mi hiányzik Magyarországról?
A barátaim, a testvéreim és a borsófőzelék. Valamint az, hogy olyan dolgokat csináljak, amikről azt hiszem, hogy fontosak.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az időjárás, a család, amellyel élek és a mindennapos küszködés a kommunikációval, ami sokszor nagyon idegesítő, de még többször szórakoztató.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az életszínvonal milyensége elég relatív. A család anyukája egy 20 éves Toyotával jár, de a környék "luxus övezetében" van szép nagy házuk és kifejezetten semmiben nem szenvednek hiányt. Ez jellemző a thaiokra. Első látásra nem lehet megmondani, hogy ki él nagyon jól és ki nagyon rosszul. Itt minden fele annyiba kerül, mint otthon (még a McDonald's is), de a fizetések nem térnek el túlzottan az otthoniaktól. Thaiföld a mosoly országa, ami azt jelenti, hogy még akkor is levakarhatatlan mosoly van az arcukon, amikor a fogukat húzzák, szóval mindenki boldognak tűnik, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenki boldog is.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Nem tudom. Szerintem itt nincsenek kiadó lakások.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Fogalmam sincs.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Ha őszinte akarok lenni magamhoz, azt mondom, hogy a jövedelmem 100 százalékát költöm el abszolút feleslegesen magamra, mert ingyen van lakom itt és ingyen eszem. Ha nem vagyok őszinte, akkor azt mondom, egy notebookra gyűjtök, mert számítógéphasználati lehetőségem kifejezetten korlátozott.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Nem.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Stresszmentes és néha sajnos unalmas, de az "egy átlagos napon történt meglepő és nem várt események, melyek jó kedvre derítenek" aránya jóval nagyobb.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Tartok tőle, hogy begubózom és végső elkeseredésemben hazamegyek. Reménykedem benne, hogy még a végső elkeseredés előtt barátokat találok, akik megmentenek a begubózástól.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Hogy mit eszünk vacsira.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A bangkoki tüntetések. Mellékesen megjegyzem, hogy a hátlapon én vagyok, ugyanis mindenki külföldiekkel akar barátkozni, mindenki külföldi cserediákot akar fogadni és minden iskola minél több külföldi tanárt és diákot akar és ha sikerült szerezniük egyet-egyet, azt világgá kürtölik. Amikor megérkeztem körülbelül 300 gyerek akart egyszerre a nyakamba ugrani.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Takarítás, leckeírás és tollasozás.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Számomra semmilyen, ugyanis itt betartják az ezzel kapcsolatos korlátozásokat és én még nem vagyok nagykorú, valamint lány vagyok, és bármennyire is jogi egyenlőség van, egy kultúrából nem lehet pár évtized alatt kiirtani valamit.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Nem, mert a gyerekeken csak el-elcsattan egy-egy pofon az iskolában, és mindig van egy olyan érzésem, hogy nem veszik őket emberszámba. Emellett a thaioknak általában nincsenek ambícióik, és nincs igényük a szabadságra, amik szerintem nagyon fontosak egy ember személyiségében. Azt akarom, hogy a saját gyerekem ne egy ilyen környezetben nevelkedjen.

<