329. Hornyák Anikó - Kevelaer, Németország

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Hornyák Anikó mesél Kevelaerről, a német kisvárosi jólétről, illetve a légiutaskísérők életéről és céges pletykákról.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Tavaly nyáron végeztem a budapesti Harsányi János Főiskolán Idegenforgalom és Szálloda szakon, ahol az utolsó évben megpályáztam és megkaptam egy 5 hónapos szakmai gyakorlati ösztöndíjat Észak-Írországba. Ezután egy utazási iroda touroperációs központjában kezdem el dolgozni, de a fél év szabadság és világlátás után az irodában töltött nyár nem volt nekem való. Amikor aztán úgy alakult, hogy el kellett jönnöm a cégtől, már a terveim között szerepelt a repülés és nem riadtam meg attól az eshetőségtől sem, hogy ki kell jönnöm külföldre. (Bár előtte még próbálkoztam egy másik légitársaság budapesti képviseletén repülőjegy-értékesítői munkával, de ott sem éreztem igazán jól magam.) A dolog izgalmas része, hogy nem tudtam, vajon melyik országba kell költöznöm, mart az a procedúra felénél derült ki, hogy a kért Spanyolország helyett Németországba küldenek, aminek kicsit sem örültem, mivel akkorra a német nyelv már nem ment olyan jól, mint a spanyol, de végső soron angolul dolgozunk, tehát ez nem volt akadály. Végül aztán egy 5 hetes intenzív tréning után 2008. március végén érkeztünk két másik magyar lánnyal a német-holland határhoz. Egy fapados légitársaság németországi bázisát, a Düsseldorf-Weeze repülőteret nevezték ki bázisomnak, innen repülök mindenfelé Európában és most már kicsit azon kívül is, mint légiutaskísérő, közkedveltebb nevén stewardess.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Jelenleg Észak-Rajna-Vesztfáliában, a német-holland határhoz közeli kisvárosban, Kevelaerban, annak is egy külterületi részén lakom. (Ez Düsseldorftól körülbelül egy órányi távolságra, Amszterdamtól 2 órányira, Brüsszeltől szintén 2 órányi autóútra található.) Budapest után, ahol 5 évig éltem és tanultam (egyébként székesfehérvári vagyok), ez a hely a világvégének tűnik. Itt nincsen villamos meg metró, de nincsenek rohanó és mindenkit eltaposó emberek sem. A falu itt nem az a falu, mint otthon, ahol Pista bácsi tolja a biciklit az árokparton gumicsizmában. Itt helyes kis házak sorakoznak geometriai elrendezésben, gondozott kiskertekkel (inkább mondanám rájuk a kispark kifejezést, itt rengeteg időt és energiát fordítanak kertépítésre), az utcakép jellemzően inkább holland, mint német, kötelező jelleggel szelektíven gyűjtik a szemetet, sok a zöldterület meg a szélerőmű. Itt ha lerobban a helyi járatos busz, akkor küldenek egy BMW-t azért a néhány utasért, ha meg sok a csomagod, elhoz a busz házig is akár. Viszont bármennyire is azt gondolná az ember, hogy Németország szervezettsége magasan veri Magyarországét, itt egy hónapig kellett várnunk az internetre, míg otthon pár nap alatt bekötik. Összességében az ügyintézés itt sem megy könnyebben vagy gyorsabban, mint otthon, bár tény hogy máshogy állnak hozzá a bürokráciához, mert legalább a szándék megvan bennük, hogy segítsék a dolgok előrehaladását.

Mi hiányzik Magyarországról?
Család, barátok, gyulai kolbász, töltött káposzta, meg a "kicsit büdös-kicsit koszos de a mienk"-érzés. Szerencsére a munkámból adódóan viszonylag sokszor haza tudok látogatni, ilyenkor pótolom a készleteket mindenből. Ami még hiányzik, az a kultúra, itt nincs színház, mozi, kiállítás, hiányzik az, hogy nem találok bármikor programot, és hogy hétvégén megáll az élet, minden bezár és nem létezik az, hogy hajnal 2-kor lemegyek a Szerájba vagy csak sétálunk a Körúton, és van forgalom bármelyik napszakban.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Hollandia közelsége. Összességében jobban kedvelem a hollandokat, sokkal nyitottabb nép mint a németek, ha csak tehetjük akkor átmegyünk Hollandiába. A határ olyan közel van, hogy ha az ember összeszedi magát, át is tud futni, bár velem még sosem fordult elő, hogy szaladgálásra adtam volna a fejem, pláne nem 4 kilométeres távon.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Jóval magasabb. Az emberek éppen ezért sokkal nyugodtabbak, kevésbé hajszoltak, mert az ember ha becsülettel dolgozik, akkor itt megfizetik érte. Persze az itteniek szeretnek is dolgozni, otthon pedig jobban tudnak, mint itt, mert itt kevésbé akarnak, talán ez is az egyik probléma. Itt megengedhetik maguknak a nyaralást (bár otthoni utazási irodás tapasztalataim alapján azt kell mondjam, otthon is megengedik, csak különbség van aközött, hogy megengedi vagy megengedheti), olyan sportkocsikkal járnak, hogy otthon a fél főváros utána fordulna, itt meg sem nézik. Itt a kisiskolásokat a rendőr tanítja az iskola előtt, hogyan kell átmenni a zebrán, hogyan kell jelezni, hogy zöldre váltson, tehát már egészen máshogy állnak hozzá a dolgokhoz egészen kicsi kortól. Ez viszont csak az, amit kívülről látok, én itt egy viszonylag elszigetelt nemzetközi csapat tagja vagyok, ráadásul hivatalosan Írországból kapom a fizetésem, rám az ottani adó- és egyéb hivatali dolgok vonatkoznak, tehát magyarként ír jövedelemből élek Németországban, ami egy elég speciális helyzet. Néha magam sem igazodom ki a bürokrácia tekervényes útvesztőin.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
Parkolni még nem parkoltam, viszont tilosban parkolásért büntették már egy kollégámat, 10 euróra. Buszjegy átlag 2,5 euró körül, moziban sajnos még nem voltam, egy sör szintén 2,5 euró körül, egy kávé 2 euró. Összességében nem sokkal drágább, mint otthon.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Körülbelül 700 euróba, azt viszont hozzátenném, hogy errefelé szinte lehetetlen bútorozott lakást kapni, nem azért mert az drágább, hanem egyszerűen nincs, bútorozva nem adják ki. Sokszor még konyhabútor sincs benne. Mi egy 3 szintes kertes házat bérlünk hárman 1000 euróért, amihez tartozik terasz, kert, és mindenkinek saját szoba, viszont eléggé el van vágva a világtól.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Amit magamra költök, azt utazásra költöm, ha tehetem, akkor nem vagyok Németországban, nem szerettette meg magát velem sem az ország, sem a németek, nekem túl zárkózottak és hideg mentalitásúak. Tehát főleg utazásra költök, nem olyan sokat teszek félre, de még így is többet, mint otthon tudnék ilyen életszínvonal mellett. Hogy mire spórolok? Hosszú távon arra, hogy ha egyszer majd végleg hazaköltözöm, legyen miből vennem egy kis lakást. Rövid távon egy profi fényképezőgépre.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Már kiskorom óta imádom a repülőgépeket, nálunk ez családi vonás, és egy ideje már motoszkált a fejemben ez a gondolat, kiváltképpen amikor tavaly egész nyáron bent ültem az irodában reggeltől estig. Most boldog vagyok, hogy meg mertem és meg tudtam valósítani. Egyelőre szeretem a munkámat, a repülést imádom, a gépek minden nap újra lenyűgöznek, minden nap más, nemzetközi környezet, egy nap több ország, naponta átlag 6-700 utas, akiknek a nagy többségével nincs probléma, persze a nagy számok törvénye alapján akadnak balhék, de ezekhez kell a rutin és a profi hozzáállás, amit meg lehet tanulni. Persze ez a szakma nem az, amiben az ember szeretne megöregedni, de fiatalon szerintem az egyik legjobb. Persze csak annak, aki el tudja viselni, hogy minden nap felveszi az egyenruhát és akkor kicsit színésszé válik. Ehhez a munkához kötelező feltenni a kedves mosolyt, akkor is, ha az embernek pocsék napja van.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
A mindennapok nem sokban különböznek, magyarokkal élek együtt. Persze nekem hétköznap az is, ha elrepülök Barcelonába meg vissza, aztán Londonba meg vissza, egy nap alatt. A mindennap az is, amikor éjjel egykor érek haza munkából, de az is ha hajnal 3.30-kor kelek (az utasok még alig ébredeznek a váróban amikor mi már úgy jelenünk meg mintha az Operába mennénk, látszatra frissen, de a konty és a smink mögött belül még kicsit szunyókálunk), szombat este vagy vasárnap hajnalban is, és néha hétfőn alszom délig, ha pont úgy jön ki a beosztásom. Az életemnek nem nagyon van mindennapi hangulata, mert minden nap egy másmilyen nap. Ugyanakkor minden nap hétköznap, hétvége és ünnepnap nem létezik.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Abban reménykedem, hogy néhány év múlva összeszedek annyi pénzt, hogy haza tudjak menni a családomhoz, és otthon venni egy kis lakást, és remélem azt is, hogy úgy fogom gondolni, hogy van még jövő otthon, mert most nem vagyok benne biztos. Amitől tartok, hogy ez után az életforma után nem fogok majd tudni hazamenni, és visszaülni egy irodába, mert mindig ott lesz bennem kicsit a mehetnék.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Céges pletykák, kit hova helyeztek át, ki melyik pilótával jött össze. A bázis zárt közösség, ezért rengeteg a pletyka, és mivel nem sok programlehetőség van, ezek híján az emberek egymásról beszélnek, és mivel a németek eléggé zárkózottak, az ember az ideje nagy részét a szintén külföldi kollégáival tölti, ahol persze a repülés a legfőbb téma.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A helyi vasútállomás akadálymentesítéséről írnak, azon vitáznak, hogy vajon a megépített rámpa, amin át lehet jutni az ellentétes oldalra, megfelelő-e ahhoz hogy egy idősebb ember is könnyen és gyorsan átjuthasson.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Biciklizés, állítólag egészséges, én még nem próbáltam. Összességében a sport. Sokkal többet sportolnak, mint a magyarok, ami szintén abból adódik, hogy ha nem kell éjjel-nappal dolgoznod, hogy megélj, akkor van szabadidőd meg kedved, hogy sportolj. Mondjuk nekem továbbra sem igen van, de ez még változhat.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Itt? Egy sem. Kivéve a nemzetközi házibulik.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Azt szeretném, ha a gyerekeim minél többet megismerhetnének majd a világból, hogy eldönthessék, hol akarnak élni (azért reménykedem, hogy a közelemben maradnak, mert tudom, anyukám is szomorú, hogy én eljöttem), és szeretném azt gondolni, hogy anyagilag lehetséges lesz még otthon felnevelni őket. Feltéve persze, ha magyar lesz az apjuk, ahogy most élek, erre mind kevesebb esélyt látok. De bárhogy is legyen, gyönyörű, kristálytiszta magyar nyelvet fognak beszélni, akárhol is szülessenek vagy éljenek.

<