Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
2007. augusztus 1-én kezdődött az ankarai élet, mivel a férjem akkortól kapott itt munkát. Emiatt kerültem ide (előtte Budapesten laktunk). Mivel még nem fejeztem be otthon az egyetemet, Ankarából is folytatom a tanulást. Vagyis itt is hallgatok egy-két kurzust egy helyi (angol nyelvű oktatást biztosító) egyetemen, ami jól kiegészíti az otthoni tanulmányaimat, főleg, hogy haza szinte csak vizsgázni járok. Már akkor tudtam, mielőtt kiköltöztünk, hogy a suli mellett sok időm lesz, ezért kihasználtam a lehetőséget, amit az AIESEC Szent István Egyetemen működő bizottsága kínált. Miután a "kiválasztási" folyamat során megfeleltem, részt vehettem a külföldi szakmai gyakorlatot biztosító programjukban. Ennek keretében a Türk Telekomnál (a helyi telefoncég) végeztem szakmai gyakorlatot humán erőforrás területen, most meg a második szakmai gyakorlati cserémre készülök, mint önkéntes. Ami a szakmai gyakorlaton és a suliba járáson túli időmet illeti: gőzerővel készítem a szakdolgozatomat.
Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Törökország tényleg a Kelet és a Nyugat találkozása. Területe kisebb részben Európában, nagyobb részben Ázsiában, az Anatóliai-félszigeten fekszik. Az ország szekuláris, de szinte minden török muszlim vallású. Azt, hogy szekuláris, külön kiemelendőnek tartom azok után, hogy volt már szerencsém "igazi" muszlim országban járni. Itt bármikor láthat az ember (a fővárosi tapasztalataim alapján) olyat, hogy kendős lány sétál "kendőtlen" barátnőjével, vagy akár kendős anyuka, "kendőtlen" kamasz lányával. Persze az ország konzervatívabb keleti részeiben azért más a helyzet. Rengeteg az emlék a római időkből vagy a bizánci uralom idejéből, miközben felhőkarcolók magasodnak a nagyvárosokban. Ugyanígy jelen van a hagyományos kultúra, a mecset előtt teázgató bácsikkal mintha megállt volna az idő, de közben a vásárlóutcákban, bevásárlóközpontokban ugyanolyan kép fogad, mintha egy nyugat-európai metropoliszban lennénk. Nagyjából az ország közepén található a négymilliós főváros: Ankara, ahol mi is élünk. Itt az ember mindent megtalál, amit keres - és minden olyat is, amit egyébként nem. Ez egy modern város, nem túl izgalmas építészettel, sok emberrel, sok autóval, zajjal és jelentős légszennyezettséggel. Az emberek nagyon sokfélék, látni vörös hajút és fehér bőrűt, fekete hajút és sötét bőrűt, ázsiaiakat és mindennek a különböző keverékeit, ami azért fura kicsit, mert szinte mindenki török. De, mint másutt is Törökországban, az emberek kedvesek, barátságosak és segítőkészek.
Mi hiányzik Magyarországról?
A barátok, a család, illetve az, hogy megértsek mindent, amit az utcán kérdeznek tőlem, és ne legyek idegen. Persze, a jó sajtok, a sport szelet és a túró rudi is nagyon tud hiányozni.
Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az itteni barátok, az egyetemi campus hangulata, az emberek sokszínűsége és temperamentuma. Törökország természeti szépségei és történelmi emlékei. Illetve az, hogy bármikor kitalálhatom, hogy most tengerhez van kedvem menni, és 5-6 óra autózást követően még az országhatáron belül, de már a tengerparton lehetek - és még választhatok is, hogy a Földközi-tengerhez, az Égei-tengerhez vagy a Fekete-tengerhez van-e inkább kedvem.
Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az átlagos életszínvonal nagyjából hasonló, mint Budapesten, talán nagyobb a szóródás. Itt is vannak gazdagabb részek, de egyes szegényebb városrészeken sokkal rosszabb körülmények között élnek az emberek, mint azt Magyarországon a többség el tudja képzelni. Mind Isztambulba, mind Ankarába folyamatosan költöznek be az emberek a rendkívül szegény és manapság nem túl biztonságos délkeleti országrészből. Az árszínvonal az otthonihoz hasonló, de figyelembe kell venni, hogy a fővárosban minden sokkal drágább, mint vidéken. Azt gondolom, hogy nincs nagy különbség az emberek itteni és otthoni kiegyensúlyozottsága terén.
Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolásért az utcán többnyire nem kell fizetni. De a parkolási szokások igen érdekesek. Szinte minden utcán előfordul a két sorban parkolás jelensége, amire az a megoldás, ha jön a rendőrautó, és elkezdi kiabálni a hangszórójával a rendszámokat. Ilyenkor érdemes sietni, nehogy a végén büntetést kelljen fizetni.
A buszjegy, ha diák vagy kb. 120 forintnak megfelelő összeg, ha felnőtt, akkor pedig 160 forint körül van. Egyébként hiába van töménytelen mennyiségű ember a buszokon, nem nagyon lehet lógni. A buszoknak csak az első ajtaján lehet felszállni, és vagy olyan buszra szállsz, amin jegykezelő automata van, és csak akkor szállhatsz fel, ha kezeled a jegyed (a sofőr ellenőrzi). Vagy olyan buszra szállsz (ugyanazon a vonalon), amin ül egy kalauz, és nála fizetsz a busz közepén (ezek a buszok általában 40 forinttal drágábbak a fenti jegyes megoldásnál).
A mozijegy: kb. 1300-1500 forint egy otthonihoz hasonló multiplexben. A mozihoz kapcsolódó érdekes élményünk az volt, hogy a film felénél szünetet tartanak. Az alkohol drágább, mint Magyarországon. Egy üveg/doboz helyi sör a boltban is 250-300 forint körül van. Egy korsó csapolt sör egy egyszerűbb rockkocsmában kb. 480 Ft, puccosabb helyeken akár 1100 forint is lehet. A kávé ára változó, a török kávé kb: 280 Ft, egy tejeskávé helytől függően kb. 600-900 forint.
Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Attól függ, de amikről mi hallottunk, azok 600-800 euró körül mozogtak, plusz a rezsi és a közös költség. A jobb részeken akár 1200-1300 eurót is elkérhetnek egy ilyen lakásért, a kevésbé központi, de még jó helyen 300-400 euróért is lehet hasonló lakást bérelni.
A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
A jövedelmünkből tudunk félretenni. Mindemellett jól élünk, ebből a szempontból szerencsénk van. Amire gyűjtünk: sok-sok utazásra, illetve lakásra, majd ha egyszer hazaköltözünk
Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Egyetemistaként most biztos, hogy azzal, amivel szeretnék (bár a diplomamunkaírást most szívesen hanyagolnám).
Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Az emberek, akikkel mi találkozunk nem nyafognak annyit, mint nálunk. Itt is panaszkodnak, de emellett lazábban veszik a dolgokat és máson van a hangsúly. Egyébként, ami a mindennapokban engem nagyon zavar, az az állandó rendőri "jelenlét".
Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Úgy igazán nincs mitől tartani a városban, leginkább talán a török sofőröktől. Persze mostanában több a terrorcselekmény az országban, de nem élünk rettegésben. Amiben bízom, hogy a belpolitikai helyzet kissé nyugodtabb lesz. Mióta itt vagyunk folyamatos a feszültség.
Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
A feszült belpolitikai helyzet talán az állandó meghatározó beszédtéma, legalábbis itt Ankarában, ahol a kormányzati szervek többsége található, és ahol jelentős számban élnek a szekuláris állam hívei, és azok, akik a vallásnak nagyobb szerepet szánnának. Azért persze a vita ennél sokkal árnyaltabb, és az sem egyszerű kérdés, hogy ki melyik oldalon áll.
Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A másik fő téma itt is a pénzügyi/gazdasági válság, illetve hogy be fog-e gyűrűzni Törökországba, vagy sem. Téma még, hogy Törökország bekerült az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagjai közé, illetve az, hogy rengetegen halnak meg az utakon közlekedési balesetekben.
Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Fiatalok között sörözés, és a sörözőkben dartsozás, esetleg a mozizás. Amit életkortól és lakhelytől függetlenül mindenki kedvel, az a piknik a legközelebbi parkban, ha kicsit is szép az idő. Egyébként az emberek szívesen beszélgetnek egy pohár tea mellett mindenhol, akár a munkahelyi szünetekben, akár teázókban, esetleg kint az utcán.
Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Nagyjából annyi, mint otthon, leszámítva a hosszú pesti sétákat. Egyrészt nem olyan szép a város, és a levegő is rosszabb, mint Pesten, másrészt az ankarai domborzati viszonyok mellett nem olyan könnyű (nem nagyon van sík terep, az ember szinte mindig lejtőn vagy emelkedőn tartózkodik, többnyire elég meredeken). A barátaink száma alacsonyabb, mint otthon, ezért a potenciális találkozók száma is kisebb. De vannak zenés-táncos szórakozóhelyek több műfajban, csakúgy, mint sörözők és kocsmák is - talán kevesebb, mint Budapesten, de azért nem nehéz jó helyeket találni. Házibuliból kevesebbet rendeznek, mint otthon, valószínűleg azért, mert a fiatalok többnyire a családjukkal laknak, vagy több fiatal bérel egy lakást.
Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Ha lenne hozzá kedve, akkor én áldásomat adnám rá.