Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
A Szent István Egyetem Agrárközgazdász szakán vagyok ötödéves, és erasmusos cserediákként tanulok a Koppenhágai Egyetem Társadalomtudományi Karának Közgazdász szakán fél vagy egy évig. Augusztus végén érkeztem és Szenteste előtt egy nappal utazom haza, majd - terveim szerint - miután letettem januárban az otthoni vizsgáimat is - visszajövök még egy félévre, vagy még többre, dolgozni.
Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Mivel már létezik két beszámoló Koppenhágáról, ezért inkább a személyes élményeimet és véleményemet osztanám meg a többiekkel, hátha felkeltem az olvasók érdeklődését. A gazdagok lakhelyének mondott Gentofte-ben lakom, ami az északi része Koppenhágának és önálló önkormányzattal rendelkezik. A "gazdagság" abban nyilvánul meg, hogy kertes ház van amerre a szem ellát, de egyik sem orbitálisan nagy és semmiképp sem hivalkodó. Én egy 70 év körüli nyugdíjas hölgy házában lakom, a másik albérlő egy litván szívsebész, aki a helyi kórházban dolgozik. Kicsit furának tűnhet ez a trió, de jól kijövünk egymással: a házinénim igazi dán: liberális, Igidiosszal pedig rögtön összebarátkoztam.
Nem szeretnék senkit se untatni azzal, hogy "bezzeg itt" mennyire szuper minden, mert kit érdekel, más a történelmünk: a dánoké szerencsésebb, de unalmasabb is egyúttal. Mint például a legjobb barátom, Philipp mesélte, hogy hazájának, Svájcnak a legnagyobb csatájában kemény 200 honfi vesztette életét. Erre mondtam én: "Ja, így könnyű!" De ezt mondhatnám Dániára is. Na, igyekszem tartani magam a kérdéshez, és írni néhány dolgot arról, amit én jobban szeretek Koppenhágában, mint Budapestben és amit kevésbé:
Ami jobb, az egyrészt a környezettudatosság: mondhatni, Koppenhága a szülőatyja annak, hogy a belvárosból (ami nem kicsi) kitiltották a kocsikat, éppen ezért nagyon nyugodt és csendes utcákkal van tele ez a városrész. Rosszabb és régebbi autók vannak itt, mint otthon, ugyanis írtózatosan nagy az adó a kocsikra, éppen ezért baromi drágák. A taxikra nincs adó, ezért a legújabb Mercedeseknél rosszabb taxit nem találni. Sport és egészségtudatosság: a széles utaknak és utcáknak köszönhetően nem volt nehéz kiépíteni a bicikli utakat, aminek eredményeképp a lakosság legnagyobb százaléka bringázik (a legfelső réteg is, beleértve a dán herceget). A táplálkozásuknál azt figyeltem meg, hogy keveset és könnyű ételeket fogyasztanak. Ebből és az életmódból következően alig-alig látni molett embert, legyen az nő vagy férfi. Hiúság: a bringázáshoz még annyit, hogy a lányok-nők 5-10 fokban is magassarkúban és miniszoknyában, kiskabátban tekernek, a férfiak örömére. Nyelv: Dániában a diákok már az általános iskolában a tantárgyaik felét angolul tanulják. A professzortól a buszvezetőn át az arab bevándorlókig mindenki beszél angolul. Segítőkészség: mindenki készséggel segít, sokszor ők szólítanak meg segítségüket felajánlva. Az egyik este egy kollégiumban kezdtük a bulit, ahol megismerkedtem egy dán lánnyal, akivel kettesben leléptünk egy diszkóba. Mivel ezt nem terveztem, az utcán még vettem magunknak egy-egy sört, de a belépő után már elfogyott a pénzem. A lány visszahívott egy whiskey-kólára, és utána még fizetett 3 sört, pedig - már csak büszkeségből is - elutasítottam a söröket. Én hamarabb jöttem el, és a buszmegállóban beszélgettem egy másik lánnyal, aki, miután megunta a várakozást az éjszakai buszra, elvitt egy darabig taxival, pedig nem akartam elfogadni. Utána csak vártam és vártam a másik éjszakai buszra és vágyakozva néztem a hot-dogos felé, mikor egy fiatal manus megkérdezte, hogy mi a problémám, aztán meghívott egy hot-dogra, nem akartam elhinni! Pénzkereseti lehetőség: egy diák 100 - 150 korona között keres óránként (a dánok akár többet is), ami 3300-5000 forintot jelent, bár nem könnyű munkát találni a dán nyelvtudás hiánya miatt. Nyugalom: nem hallasz hangos szót, ordítozást, zéró agresszió.
Ami rosszabb, hogy jelentős a női emancipáció, itt a férfiak is mosnak, főznek, a nők is barkácsolnak, ami nem baj, de a férfiak nem adják át a helyüket a nőknek, nem engedik őket előre. Ez nekem elég furcsa, már megszoktam ezt, de amikor én vagyok ebben a helyzetben, és udvarias vagyok egy dán nővel, nem köszöni meg: vagy büszkeségből vagy azért, mert szokatlan számára. Liberalizmus: Dánia befogadó ország, de a barátjuk nehezen lehetsz. Szerencsére nekem sikerült dán barátokat szereznem, de lehet, hogy csak az Erasmus-ösztöndíjnak köszönhetően. Problémád bármilyen szinten csak az arabokkal és egyéb távol-keletiekkel lehet, de az tény, hogy közel se mernek annyit megengedni maguknak, mint otthon a kisebbség egyes rétegei. Síkság: ha hegyre vágysz, ide ne gyere. Időjárás: kiszámíthatatlan, nagyon idegesítő, éppen ezért három hete beteg vagyok. Árak: iszonyat, az élelmiszert még csak-csak kibírod, de a szállás és az utazás nagyon drága. A szobámat például 2500 koronáért bérlem (82 500 Ft), de ennél csak drágábbakról hallottam. A havi bérletem, ami jó mindenre a zónámon belül ( az 1. zóna a belváros és így halad kifele 9-ig, én a 3.-ban lakom), 440 korona (14 520 Ft).
Mi hiányzik Magyarországról?
Akármennyire is tetszik ez a hely, túlságosan más ahhoz, hogy otthon érezhessem magam. Sok dán barát kellene ahhoz, de olyat nem könnyű találni. Beszélgettem régóta itt élő magyarokkal, akik közül egyesek főleg a pénz miatt vannak itt, és nem sok dán barátjuk van. Otthon zajosabb az élet, a szó pozitív értelmében.
Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Az, hogy itt érzed, hogy az emberek törődnek a környezetükkel, az életformájukká vált.
Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek? Mindenből a legújabbat és a legjobbat kapod. A boldogságot nehéz leolvasni az arcukról, talán azért, mert annyira alap nekik ez az életszínvonal.
Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A buszjegy a zónától függ egy 3 zónás 30 korona (1000 Ft), bolti sör 500 Ft, pubban akár 1500 is lehet, a gépi kávék nagyon jók, és csak 260 Ft-ba kerülnek, egy presszóban persze már sokkal drágább: 20-40 korona (660-1320 Ft).
Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Helytől függ természetesen, kb. 7500 koronától ( 247 500 Ft) lehet találni.
A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Jelenleg nincs munkám, de igyekszem találni, ugyanis gyűjteni szeretnék a következő félévre. A Diákhitel és az ösztöndíj sajnos kevés.
Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Jelenleg igen. Világot látok, sok barátra teszek szert a világ minden területéről, és a magam ura vagyok.
Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Csendes, békés, ami a skandináv mentalitásnak és az időjárásnak is köszönhető.
Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Attól tartok, hogy esetleg nem sikerül egy vizsgám, és hogy valami miatt nem tudok még egy félévet maradni. Reményeim között szerepel, hogy munkát és szerelmet találjak itt.
Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Főleg erasmusosokkal vagyok és, ha nem a suliról, akkor a bulikról és a külföldi utakról beszélgetünk, ugyanis mostanában mindenki utazási lázban ég. Különösen azok, akik más földrészről jöttek, és minden látni akarnak. Egy török barátom a mediterrán országokat akarja bejárni, mert Törökországból sokkal bonyolultabb ügy az utazás. Gondolom ezért takarít hetente egy török ismerősének az éttermében.
Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A politikusok nem tudnak mit kezdeni a tőzsdei válsággal. Holnap lesz a kulturális éjszaka.
Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Sport: biciklizés, jogging, foci (rendesen kiépített pályák mindenki számára), közös vacsorák, kávézóba járás.
Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Sok, de nem kifejezetten szombat estére, hanem az egész hétre vonatkozóan. Egyik este egy buliból bringáztunk haza, és minden sarkon fiatalok tömegét láttuk pubok előtt.
Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Azt kívánom, hogy a gyerekeim sajátítsák majd el a dán mentalitásnak azon pozitívumait, amiket fentebb felsoroltam, és hasonló gondolkodású emberek között éljenek, legyen az bárhol a világon (bár a legjobb lenne otthon). Annak csak jó eredménye lehet, hiszen minden az emberek fejében dől el.