348. Bakos Mónika - Balsthal, Svájc

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Bakos Mónika jelentkezik Balsthalból.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
2007 februárban ismerkedtem meg a kedvesemmel, néhány egy-kéthetes látogatás után 2007 június elején költöztem hozzá Svájcba. Előtte Budapesten éltem és dolgoztam. Idén házasodtunk össze és úgy beszéltük meg, hogy ráérek munkát keresni, ha már az összes papírom rendben van, minden formaság lezajlott, ez az idő most érkezett el nagyjából, már keresek munkát, hiszen több mint egy éve nem dolgozom. Kedvesem kislányát nevelem és a háztartás, a hátország biztosítása hárul rám.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Svájcot 1291-ben a 3 ősi kanton alapította egy azóta történelmi helyszínné vált mezőn. Az évszázadok alatt két dologgal foglalkoztak: megvédeni az országot és megművelni a földet. Sok szempontból különleges: Európa szívének, közepének mondják, mégsem tagja az Európai Uniónak. Azon kevés országok közé tartozik, amelyek az uniós tagság ellen szavaztak és az egyetlen, amelyet az unió mindenáron be akar kebelezni. Lakossága kb. 7,5 millió fő, 20 százaléka bevándorló. Hivatalos nyelvek: német, francia, olasz és rétoromán. Bár a múltban volt egy-két lázongós időszak a francia kantonokban, alapvetően példás, ahogy legalább három különböző nép együtt tud élni és működni. A feliratok a legtöbb helyen négy nyelven találhatóak, a boltokban a csomagolásokon, a weboldalak is legalább három nyelvűek. Vannak országos újságok, melyeket az ember a lakhelyének megfelelő nyelven kap kézhez. Viszont az is igaz, hogy a francia kantonokban nem hajlandók németül beszélni.

Az ország területe 41 000 négyzetkilométer, kisebb mint Magyarország fele, mégis több az autópálya, 7-800 km hosszan autózhatunk, évi 6 500 forint autópályadíj megfizetése mellett, míg Magyarországon kb. 700 km az autópályák hossza, az éves díj pedig 37 200 forint. Magyarországon gyakran arról hallhat az ember, hogy a települések lakossága tiltakozik az autópályák nyomvonala ellen, mindig az az érzésem, hogy ott elkerüli az embereket az út, itt viszont kapcsolatot teremt, nagyon gyorsan el lehet jutni bárhova.

Mi Baseltől kb. 50 km-re, délre lakunk, egy 5800 lakosú községben, kisebb hegyek és a természet által körülvéve. Tipikus svájci kisvárosi élet: az emberek kedvesek és nyugodtak, lassú az élet. Svájcnak vannak előnyös és kevésbé előnyös oldalai. Nagyon szeretem, hogy az ország szervezetten és jól működik. A mindennapokban, a hivatalokban az embert kevés meglepetés éri, mert jól lehet tájékozódni és egyszerűbben lehet ügyeket intézni. Az ország erősen decentralizált, minden egyenlően oszlik el, az ipar, a mezőgazdaság, a régiók fontossága. Nincsenek igazán nagy városok: Basel, Zürich, Genf vagy Bern mind csak pár százezer lakost számlál. A legeldugottabb faluban is fellelhető néha 50-100 éves múlttal rendelkező kis gyár, ami, mondjuk egy világmárkát állít elő. Érdekesség például, hogy az olimpiára egy svájci kis manufaktúrában öntötték a kis jelzőharangokat az atlétika versenyszámokhoz, vagy hogy egy pár fős üzemben készültek az idei amerikai elnökválasztáson használt szavazókártyákhoz a lyukasztó-stencil hengerek.

Ezen kívül sajátos tájkép, hogy mindenhol tehenek, lovak és bárányok legelnek, mellettük meg akár luxusautó-, vagy óraszalont találunk a leghihetetlenebb helyeken. Az országban két-három dolog nagyon fontos: a környezetvédelem, illetve környezettudatosság, valamint a tradíciók. Svájcot régebben úgy képzeltem, mint valami elit bankárklubot, ahová szinte lehetetlen bekerülni és nehezen fogadják be az idegeneket. Ehelyett teljesen váratlanul ért, hogy mennyi a bevándorló és mindenféle színű ember az országban, akikkel a svájciak nagyon (néha túlságosan) toleránsak, elfogadók. Néha éppen ezért telik be a pohár a jobboldalon és mozgolódnak kicsit - szerintem jogosan. A legtöbben az olaszok vannak, utánuk a németek következnek és nagyon sok a háborús menekült, valamint az ő leszármazottaik (albán, kurd, török, boszniai, stb.). Ami kevésbé tetszik: itt szinte ismeretlen fogalom az, hogy mulatunk, felszabadultan jól érezzük magunkat, kicsit unalmasabb az élet. Az emberek általában hétköznap dolgoznak, hétvégén meg a természetet járják. Az itteni kultúra egészen más alapokon nyugszik, mint például Magyarországon, kicsit ízetlenebb, több a népi-helyi hagyomány és kulturális örökség, mint az összeurópai: itt nem virágzott a reneszánsz, a klasszicizmus annyira, mint Magyarországon például.

Mi hiányzik Magyarországról?
Család, barátok, barátnők és az az érzés, hogy itthon vagyok, ismerem a város szegleteit, ízeit. Meg néhány alapanyag a főzéshez, a pesti vásárcsarok.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Gyakorlatilag minden, hiszen itt újrakezdtem az életemet. Hiányozna az a biztonság, aminek a világon mindenhol természetesnek kellene lennie. Meg hiányoznának a szép kirándulások, a korrekt viselkedés, az udvariasság; a kiszámíthatóság, számíthatsz, megbízhatsz a dolgokban, nagyon ritkán vágnak át, a boltokban a tisztaság is hiányozna.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az életszínvonal magasabb, mint Magyarországon, de itt is élnek szegényebbek és gazdagabbak. Van itt is, aki szociális segélyből él, abból is szerényen, de ki lehet jönni. Ám az alapfelfogás az, hogy a munkanélküli vagy szociális segély átmeneti segítség legyen, hiszen munka van bőven. Aki akar dolgozni, talál munkát. Az emberek kiegyensúlyozottak, nincsenek megkeseredve, udvariasak és kedvesek egymással, sokkal jobban tekintettel vannak másokra és a környezetükre, többet tesznek magukért és a közösségért, az élhető mindennapokért. Valahogy nekem boldognak mégse tűnnek. Talán túl természetesnek veszik mindazt, amijük van, és nem nagyon tudnak neki örülni. Szerintem azért, mert itt nem dúltak háborúk, nem vesztett az ország, a nép még semmit, nem érte őket nemzeti vagy gazdasági trauma. Ez természetesen jó dolog, hála isten, hogy így van, de érződik a mentalitáson.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A mi községünkben ingyenes a parkolás az utcán, de mint az országban bárhol: nagyon sok az úgynevezett kék zóna, ahol csak egy óra hosszat lehet parkolni, a szélvédőre kell helyezni egy kis forgólapos időjelzőt, ami mutatja, hogy mikor érkeztünk. Itt távolsági busz jár, még sosem utaztam rajta, mert autóval járunk. Ez a Volánbusz megfelelője és itt a Posta üzemelteti. Többnyire Baselbe szoktunk járni, ott a parkolóház változó, de átlag 2-3 frank (344-516 forint) óránként. A buszjegy, a baseli belvárosi zónán belüli szakaszjegy 4-5 megállóra 1,90 frank (327 forint), a hosszabb távokra 3-4 frank (516-688 forint). Mozijegy kb. 12-15 frank (2064-2580 forint). A sört sajnos nem tudom, egy kávé 2-5 frank (344-860 forint) között, attól függ, hogy hol. Általában itt az élelmiszer és a szolgáltatás sokkal drágább, mint Magyarországon, de más egyéb, pl. a műszaki cikkek nagyjából ugyanannyiba kerülnek, néha még olcsóbb is.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
A községünkben, mi egy háromszobás lakást bérlünk, 1300 frankért (223 600 forint). Baselben egy kétszobás, átlagos lakás 2000 frank (344 000 forint) körül van. Zürich, Genf és egyéb nagyvárosok még drágábbak.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Mivel egyelőre nincs jövedelmem, erre nem tudok válaszolni. A férjem fizetéséből tudunk félretenni egy keveset, egyelőre tartaléknak. Ha elkezdek dolgozni, az én fizetésemet teljes egészében szeretnénk félretenni, szeretnénk házat venni Magyarországon.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Sajnos, sose tudtam, mi szeretnék lenni, mindig is irigyeltem azokat, akik tudatosan készültek a pályájukra, de remélem, olyan munkát sikerül találnom, amit szívesen fogok végezni.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Egyrészt nyugodtabb, másrészt, mivel az embereknek nincsenek olyan súlyú problémái, mint mondjuk Magyarországon, szerintem néha bolhából csinálnak elefántot. Alapvetően jó a hangulat, pár hete már leesett az első hó, mára is mondanak havazást. Az őszies hagyományok ideje eljött, ilyen például a raclett vagy a fondue (hagyományos svájci sajt-ételek.), már 2-3 hete megjelentek a karácsonyi ételekhez, díszítéshez, hangulatteremtéshez a hozzávalók a boltokban.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Momentán nem tartok semmitől és nagyon remélem, hogy hamarosan találok megfelelő munkát.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Fegyelmezés és célok az iskolában, népszavazások a kantonokban a nyilvános dohányzás szabályozására, pénzügyi válság, karácsonyi vásárok, téli szezonnyitás a hegyekben.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Külföld: természetesen Barack Obama és az új időszámítás kezdete Amerikában, terrortámadás Mumbaiban. Belföld: a két legnagyobb svájci kereskedelmi lánc azonnali hatállyal leállította a magyarországi nyúlhús impotot a nem megfelelő állattartás miatt. Az állam, illetve nagy cégek harmadik negyedéves pénzügyi értékelései, ünnepélyes keretek között ma adták át az itteni parlamentet, a Bundeshaus-t, mely kétéves felújítás után megszépült, Samuel Schmidt (kb. védelmi miniszter) lemondott a múlt héten és viták folynak az utódlásról.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Kirándulás a természetbe, mozi, színház, rendezvények, sok vásár Bernben, Luzernben és Baselben, egész évben. Itt, helyben van uszoda, strand, tenisz- és squash csarnok. Sokszor szerveznek kis kézműves foglalkozásokat is, szezonnak megfelelő témában. Európában Baselben a legnagyobb a múzeumsűrűség, van bőven választék.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Helyben szinte semmi, ha valamihez kedvünk van, akkor autóba kell ülni, a legközelebbi város Olten, kb. 17km, Basel kb. 50 km. Oltenben is, Baselben is található több mozi, színház, kiállítások, kávéházak. Néha átmegyünk Németországba vagy Franciaországba is, ha kedvünk tartja.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Mindenképpen, hiszen minden tekintetben biztonságos és emberhez méltó hátteret nyújt az ország, bár az itteni iskolarendszerrel nem vagyok kibékülve. Alaphelyzet, hogy az emberek kulturáltan viselkednek egymással és tolerálják a másságot, itt még nem csorbultak oly sokat az emberi érektékek. Szeretném, ha ki tudnák használni az itteni lehetőségeket és központi adottságot, hogy minden irányban jól tájékozottak legyen, valamint hordozzák a svájci neutrális mentalitás lényegét: az előítélet-mentességet. Szeretném, ha majd megismerné és megszeretné jobban az én hazámat, esetleg kicsit megtanulna magyarul is, és hordozza a svájci mentalitás lényegét: legyen becsületes, előítéletektől mentes és jóra törekvő.

<