Mióta és hogyan vetődtél oda, ahol most élsz és mit csinálsz ott?
Budapestről, 1981-ben, 14 évesen, érkeztem Lausanne-ba, anyukám döntése volt a nagy költözés. 1991-ig nem voltam Magyarországon. Itt iskolába jártam, dolgoztam, megint iskolába jártam. Most itthon vagyok, gyereket nevelek és férjet kényeztetek, nem dolgozom. A lausanne-i iskolarendszer egész napos. Tehát, délelőtt tanítás van, és délután megint. Szerda délután szünet van. Délben két óra ebédidő. Sokkal egyszerűbb és olcsóbb, ha az anyuka vagy az apuka otthon marad a gyerekkel, mint napközit fizetni vagy valakit, aki a gyerekre vigyáz. Természetesen, ha kéznél van egy nagymama, aki elvállalja ezt a feladatot, az a legnyerőbb. Mi most egy átmeneti időt élünk, még itthon vagyok, de keresek állást, és úgy néz ki, hamarosan a nagymama el fogja tudni vállalni a napi unokakényeztetést.
Miután közös az iWiW-oldalunk, férjemről megemlítem, hogy 1998 óta lakik Lausanne-ban. Általam vetődött ide, és a kedvemért maradt itt. Alig egy év nyelvtanfolyam után talált állást. Lausanne egyetlen és nagyon híres háztartásigép-javítóműhelyében dolgozik. A műhely egyedi, mivel errefelé már nem javítanak, csak árulnak mindent, a televíziótól kezdve a hajsütővasig.
Hogyan mutatnád be a várost / országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Svájc több mint 7 millió lakosú alpesi ország, nagyjából akkora, mint a Dunántúl. Nem (egészen) tagja az Európai Uniónak. Svájc 1791-ben alakult. Ma 26 kanton, négy hivatalos nyelv (német, francia, olasz, rétoromán) él együtt. Miután évszázadok óta emberséges hagyományból befogad üldözött kisebbségeket, súlyos beteg embereket, politikai nézetük miatt menekülteket és foglalkoztat sok vendégmunkást, multikulturális ország. Tehát rengeteg idegen él itt, konkrétan a lakosság 30 százaléka legalább.
Lausanne Svájc negyedik városa. 317 000 lakosú, a Léman- (Genfi-) tó partján fekszik. Lausanne-ban a hivatalos nyelv francia. Lausanne az olimpiai főváros. Számomra egy csodálatos kisváros, rengeteg hangulatos, emelkedős, lejtős utcával. Az építkezés alkalmazkodott a földrajzi tényekhez, a városban, a szintek között, lehet liftezni, és sok épületnek több bejárata van, a földszinten és az utolsó emeleten. Lausanne tó partján fekszik, nagyon szép, hangulatos, napsütéses város. Nyáron a tóparton van több ápolt, tiszta, kulturált, zárt vagy szabad strand. Mint minden városban, van nálunk is egy sétálóutca, jó sok és drága butikkal. Szerda és szombat délelőtt, a belváros sétálóutcájában van piac is. Az árusok kis standokon árulnak különlegesebbnél különlegesebb egzotikus gyümölcsöket, zöldségeket. De az igazi helybeli árusok is árulnak finomságokat. Hagyományos és híres sajtokat, füstölt és szárított húsokat, kenyeret, péksüteményeket. Vannak helybeli gyümölcs- és zöldségtermelők is a piacon és a helyi árujuk (évszakonként változó), alma, szőlő, körte, szilva, sárgabarack, cseresznye, eper, sárgarépa, krumpli, sütőtök, valóban sokkal finomabb, mint az élelmiszerboltokban a félérett, hűtött, áru. Lausanne-ban van színház, opera, sok mozi, kiállítóterem, híres emberek adnak konferenciát különböző témákról (politika, gazdaság, művészet, pszichológia). Lausanne-ban van egy egyetem is. Az egyetem a tóparton fekszik, több épületből áll, van sportpályája is, nagy könyvtára és több teraszos kávézója a báránylegelők mellett.
Mi hiányzik Magyarországról?
Magyarországról az ott élő ismerősök, barátok, családtagok hiányoznak. Bár, állításuk szerint, többet találkozunk velük mi, mint akik otthon élnek. Néha eszünkbe jut egy magyar íz, amit nem tudunk hogy kell elkészíteni (szerencsére, az iWiW által, sikerült kommunikációba kerülnünk egy nagyon kedves ismerőssel, aki ír nekünk finom recepteket).
Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Lausanne-ból nekem minden hiányozna. Először is az utánozhatatlan Gruyere sajt, a fondue, a reggeli croissant. A hangulat, a város, a tópart és természetesen az itteni barátaink és családtagjaink. Ha nem maradnék frankofón területen, nekem nagyon hiányozna a francia nyelv és kultúra is.
Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek boldognak, kiegyensúlyozottnak az emberek?
Lassan három éve kizárólag férjem szerény (az itteni keresetekhez képest szerény) fizetéséből élünk hárman. Fenn tudunk tartani egy alacsony fogyasztású egyszerű személygépkocsit. Rendszeresen tudjuk fizetni a havi rezsit és bérelni egy kétszobás lakást, a város egyik legkellemesebb negyedében. Tudomásom szerint Magyarországon ez nagyon nehezen lenne megoldható egy szerény fizetésből. Tehát, azt hiszem, az életszínvonal, átlag, sokkal és tartósan jobb, mint otthon.
Az átlag, utcai, emberek sokkal ápoltabbak és egészségesebbek tűnnek, mint Budapesten. Van stressz és rohanás itt is, de valahogy egészen más az itteniek hozzáállása. Megfontoltabbak, nyugodtabbak, előzékenyebbek, udvariasabbak az emberek egymással, bárki, bárhonnan is legyen az a másik. Ez persze nem jelenti azt, hogy itt nincsenek nagyon nincstelenek. Főleg az idősek, akik alacsony nyugdíjból élnek, a diploma nélküli fiatalok, az elvált családanyák és a frissen érkezett vendégmunkások, menekültek nagyon egyszerűen, kevés pénzből, nehezebb, kényelmetlenebb körülmények között élnek.
Mennyibe kerül egy óra parkolás, egy buszjegy, egy mozijegy, egy sör, egy kávé?
Egy óra parkolás 0,5-2 frank (84-336 forint) között van, attól függ, hol. A belvárosban drágább, mint egy bevásárlóközpontban. Egy felnőtt városi buszjegy 2,6 frank (437 forint), de a nyugdíjasoknak is kell fizetni. Egy sör talán 4 frank (672 forint) lehet, nem tudom. Egy cappuccino durván 3,5-5 frank (588-840 forint) között van.
Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Egy egyszerű, nem bútorozott, havi bérletű, kétszobás lakás a belvárosban és általában a környéken, 900-1400 frank (151 200-235 200 forint) között van. A lakbér sokkal magasabb is lehet, 2000-3000 frank (336 000-504 000 forint) is, ha luxuslakásról van szó, egyedi kivitelezésű helyen (loft egy padláson, tetőtér-beépítés) vagy felszereléssel (különleges padló, bútor, kövezet). Van még néhány régi, de felújított, hagyományos, keskeny, emeletes, városi házikó, amiben egy kétszobás lakás van kialakítva, és azoknak a bére is nagyon sok. Gyakorlatilag nincs okvetlen különbség, hogy a belvárosban vagy máshol van a lakás. Az ára inkább attól függ, hogy a tulajdonos és az ingatlaniroda mennyire nyerészkedik. Mostanában inkább nagyon, mivel nagy lakásínség van a környéken.
A havi bevétel 25 százaléka lehet hivatalosan a lakbér. Különben a lakástulajdonos nem adja ki neked a lakását, mivel tart tőle, hogy nem fizet rendszeresen a szegény bérlő. Ezért is egyre nehezebb megfelelő lakáshoz jutni. Létezik tanácsi bérlakás is. Ez annyit jelent, hogy a lakbér alacsonyabb, tehát a bérlő fizetése elég rá. Viszont ilyen lakás, a kereslethez képest, kevés van, és nem feltétlenül olyan környéken, ahol az embernek lenne kedve gyereket nevelni. Ilyen lakásokat elsősorban nagy családoknak, szerény nyugdíjú időseknek, leszázalékoltaknak vagy egyszülős családoknak adnak ki.
A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz? Mire gyűjtesz?
Pillanatnyilag nagyon boldogok vagyunk, hogy kijövünk a jövedelmünkből. Eléggé egyik napról a másikra élünk. Sok a havi rezsi, ennivalóra is elég sok pénz elmegy. Pillanatnyilag félretenni egyáltalán nem tudunk. De azért nagy vágyunk egy utazás Martinique-ra és egy 607-es Peugeot vagy inkább egy X3as BMW.
Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Én most sajnos nem. Szeretnék dolgozni. Ez hamarosan meg is fog valósulni, remélem. Sikerült elvégeznem azt az iskolát, amelyikkel olyan állást fogok kapni, amilyenre mindig is vágytam. Tehát már majdnem azzal foglalkozom, amivel mindig is szerettem volna. Tulajdonképpen soha nem gondolkoztam, hogy szeretnék vagy nem a gyerekemmel itthon maradni vagy nem. De így most nagyon boldog vagyok, hogy van lehetőségem vele maradni és kísérni őt a fejlődésében. Azt hiszem, ez neki egy életre szóló biztonságalap.
A férjem világ életében szétszedett és összerakott minden elektromos szerkezetet. Most szakmaszerűen csinálja ugyanezt. Tehát a hobbijából lett állása, így bátran kijelenthetem, hogy azzal foglalkozik, amivel mindig is szeretett volna.
Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Nekem úgy tűnik, sokkal világosabb, nyugodtabb, rendezettebb a lausanne-i élet, mint a budapesti. Az emberek sokkal türelmesebbek egymással, köszönnek az eladók az üzletekben, a sofőrök a buszon. A hivatalos helyeken is mindent el lehet intézni, gyorsan, emberségesen, udvariasan. Úgy vettem észre, Budapesten meglepően durván és szárazon szólnak egymáshoz az emberek. Ez rettentően el tudja rontani a másik hangulatát. Itt is fordulnak elő konfliktusok, az ember mindenhol csak ember, de azért közel nem olyan sűrűn és olyan szinten, mint amit mi otthon tapasztaltunk.
Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Tartok attól, hogy a kellemes lausanne-i életszínvonal csökken, és egyre nehezebb lesz itt is boldogulni a mindennapokban. Reménykedem abban, hogy mint egyének, továbbra is fogunk tudni alkalmazkodni a társadalmi változásokhoz.
Mi most a legfőbb beszédtéma nálatok?
Nagy beszédtéma az amerikai választás, Obama megválasztása. Beszélgetnek róla és vitatkoznak azon, hogy vajon milyen világpolitikai változásokat hozhat az új elnök vezetési stratégiája. Október közepén nyílt meg az új metróvonal. Ez Európa legkisebb metrója, automata, mint a tokiói. Sztrájkolnak az állami dolgozok, nem tetszik nekik, hogy nem emelik a fizetésüket, viszont az árak emelkednek.
Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A Gabriela vihar meghozza a telet Svájcba.
Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Van lehetőség sétálni, erdőben, hegyen, tóparton. Lehet vásárolni a városban, kávézni bent vagy a teraszokon. Vannak termálfürdők, síparadicsomok, lehet szánkózni. Vannak múzeumok, kiállítások, színházak, mozik, konferenciák. Vannak éjszakai szórakozóhelyek. Mindezek a helyek kulturáltak, tiszták, anyagilag elérhetők és közel vannak.
Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Nekünk a szombat esti szórakozási lehetőségeink családfüggőek, adva van, hogy hova lehet menni egy alig tízéves gyerekkel. Mivel nem mindig ér rá a nagymama. Szoktunk Montreux-ben, Vevey-ben, Morges-ban vagy Lausanne-ban sétálni. Nyáron fagyizni, télen gesztenyézni, az év minden szakában sültkrumplizni. Szoktunk moziba menni vagy más előadásra. Szoktunk üldögélni és beszélgetni, amíg a fiunk játszik a mászókán vagy a képernyős játékon. Szombat este szoktunk vendégeket hívni, együtt vacsorázni itthon és beszélgetni. Legtöbbször, szombat napközben van programunk (uszoda vagy termálfürdő, sárkányeregetés, szánkózás télen, séta) és este itthon pihengetünk, beszélgetünk, megnézünk egy jó filmet, vagy, újabban, fiunkkal közösen olvasunk egy mesekönyvet. Most épp Titeuf a sztár, nagyon vicces és egyszerű olvasni.
Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Mindenképpen kívánjuk, hogy a gyerekünk Lausanne-ban élje le élete egy részét, itt nőjön fel és tanuljon. Később nem hiszem, hogy sok beleszólási jogunk fog maradni. De kívánjuk, hogy felfedezze Amerikát, Ausztráliát, és nem lenne rossz, ha egy napsütéses tengerparton telepedne le és mi is odamehetnénk.