Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Budapestről indultam világot látni. Lille-ben szeptember elsejétől dolgozom, de Franciaországban már augusztus közepétől vagyok. A projekt neve EVS (European Volunteer Service), magyarul Európai Önkéntes Szolgálat. Bárki pályázhat rá 18-30 év között, az elbírálásban nem játszik szerepet anyagi háttér. Semmiféle spórolás nem szükségeltetik hozzá, a négy hónap alatt én még egy fillért sem fizettem azért, hogy kint vagyok. A tevékenységem több részből áll, kizárólag ex- és jelenleg is hajléktalan emberekkel dolgozom. A munkám egyik része volt hajléktalanok mindennapos dolgaiban segédkezni (takarítás, főzés, beszélgetés), a másik részét az úgynevezett nappali fogadó képzi, ahol süteményeket szolgálunk fel kávéval. Mondjuk azt, hogy kávéház az utca emberének.
Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Lille földrajzilag a legjobban elhelyezkedő francia város. Egy órán belül van Brüsszel, Párizs, London. Az anyaváros Lille Métropole (ahogy itt nevezik) nagyjából 200 000 főt számlálhat, de az elővárosoknak köszönhetően nagyjából 1 800 000-en lakják, itt szorosabb az együttélés anyaváros és előváros között, így fordulhat elő, hogy metróval majdhogynem a belga határig ki tudok menni egy 1,25 eurós (329 forint) metrójeggyel. A város etnikai összetétele nagyon színes, ez a gyarmatosításból következik, hiszen az egyetlen, amit a rablás után rájuk hagytak, az egy világnyelv ismerete. Így sok afrikai és arab származású próbál itt szerencsét. Jómagam a Wazemmes nevű kerületben lakom, ami a budapesti "nyóckernek" felel meg, csak arabok lakják. Egyetemváros, négy egyetemi épülettel. (Lille 1-3 és a Katolikus Egyetem). Jelentős még a helyi nyelvjárás, a ch'ti (ejtsd: sti), ami hasonló lehet, mint Spanyolországban a katalán, csak ott szorosabb összetartó kapocs a katalán származás, itt pedig inkább a határoknak es a nyelvkeveredésnek köszönhetően jött létre.
Mi hiányzik Magyarországról?
Elsősorban a kis családom (nyolc testvér es a szülők), az unokatestvérem, a Gödör, a Könyvtár Klub, a Kaukázus- és Quimby-koncertek, és ahogy Hobo fogalmaz: Az első szerelmem egy város volt, az első lány csak utána jött. Budapest mindig a nagy szerelmeim közé fog tartozni - az első, mint tudjuk, általában a sírig elkísér.
Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Maximum a TGV, ezek olyan gyors vonatok, amelyek átlagban 200 km/h-ás sebességre képesek, Lille-ből Montpellier-be, ami 1100 km, öt óra alatt jutottam el.
Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az alapfizetés itt 1000 euró (263 000 forint), ennél kevesebbet nem kapnak, viszont gyorsan tegyük hozzá, hogy nem is olcsó hely. Az életszínvonal sokszor szerintem az igényszintünk kérdése. Hallok panaszkodni itt is embereket, ugyanúgy, mint otthon. Viszont tény és való, hogy a közvetlen közelemben mindenkinek van saját autója, megengedhet magának egy kis vakációt. Az alapdolgok nem annyira kérdőjelesek itt.
Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolást sajnos nem tudom, tekintve, hogy nincs jogosítványom. A pesti vonaljegynek megfelelő jegy 1,25 euró (329 forint), szakaszjegy 0,60 euró (158 forint) bár gyorsan hozzáteszem, hogy egyszer ültem buszon és kétszer metrón, csak azért, hogy lássam, milyen egy sofőr nélküli metró, biciklivel könnyen el lehet jutni mindenhova. A mozijegy 7 euró (1841 forint) körül, a sör 2,50-4 euró (658-1052 forint), bár nem iszom, a kávé ára 1,50 eurótól (395 forint) fölfele várható.
Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
550 eurótól (144 650 forint) indul, és ez nem az óváros.
A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
A jövedelmem 125 euró (32 875 forint), ami nem sok, de ez a kaland nem a pénzről szól, a nem megfogható értékek sokkal többet adnak (nyelvtudás, tapasztalat), tény viszont, hogy itt mindenemet fizetik, így mindet félrerakom, és arra összpontosítok csak, hogy mind többet és többet lássak a világból, manapság ez már nem elérhetetlen (couchsurfing, fapados légitársaságok).
Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Lássuk csak, két évig teológiát tanultam, egy év szünet, illetve felszolgálói munka, tavaly felvételt nyertem az ELTE szociálismunkás-képzésére, 22 éves vagyok, azzal foglalkozom, ami jelenleg a leginkább érdekel. Petri György Solt Ottilia temetésére írt egy verset, amelyben úgy fogalmaz: ennyivel tartozik is nekünk a köz, hiszen mi teremtettünk itt szabadságot és nyomort (pontosabban az utóbbit csak explicitté tettük tényfeltáró és politikai munkásságunkkal). Azért dolgozom, hogy az explicitté tett nyomoron a lehetőségeim szerint enyhítsek, akárhogy végződik is az életem, ezt a fajta munkát nem akarom abbahagyni.
Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Kiegyensúlyozott, bár mindenki megjegyzi, hogy meglepően sokat nevetek, és ha épp nem ezt teszem, az már fura. Kis reklám Magyarországnak.
Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Abban reménykedem, hogy használható nyelvtudást sajátítok el és, hogy összejön az áprilisi tervem (Marseilles, Monaco, Cannes, Korzika). Attól félek, hogy nem érek haza karácsonyra, mert lezuhan a gépem, az egyeurós jegy bizalmatlanná teszi az embert.
Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Amit a legtöbbet hallottam, az a szocialista párt körül zajlott. A város polgármestere, Martine Aubry elindult a párt legfelső pozíciójáért, ellenfele az a Ségolene Royal volt, aki meg Sarkozy ellen indult, Aubry negyven szavazattal nyert, így új szavazást követeltek, amit aztán nagyobb fölénnyel nyert meg.
Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
A La Voix de Nord nagy betűkkel írja, hogy elég! 500 muzulmán és zsidó sírt rongáltak meg, két év alatt ez a harmadik eset.
Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Pétanque a parkban, koncertek, a belga sör miatt a rengeteg kocsma.
Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Bowlingklub, koncertek százai, rengeteg ki- és beülős hely. Ez egy egyetemváros, sok a fiatal, de nem igazan járok el.
Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Így konkrétan nem, nekem a legfontosabb, hogy szilárd alapom van (a családom), 80 százalékban ennek köszönhetem, hogy ott vagyok, ahol, a maradék 20 százalék sem elhanyagolható, ez az én részem. Azt kívánom a gyerekeimnek, hogy utazzanak, lássanak világot, és aztán a sok szerzett tapasztalattal tudjanak mit kezdeni, legyen ez Franciaország, Románia vagy Magyarország. Én biztos, hogy hazamegyek, de az is biztos, hogy nem ez lesz az utolsó utam, jelenleg szeretnek minél több tapasztalatot szerezni, hogy azt Magyarországon kamatoztassam.