365. Szigeti Zoltán - Arusha, Tanzánia

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Szigeti Zoltán válaszol a tanzániai Arushából.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
2005 óta töltök rendszeresebben hosszabb időt Kelet-Afrikában, jelenleg Tanzániában. Munkám, hogy az ideérkező látogatókat kalauzoljam, akár városnézésről, akár pedig szafariról legyen szó, ebben az évben a tanzániai nemzeti parkokba utazunk felfedezni és belecsöppenni a vadállatok fantasztikus birodalmába. Emellett az utazások szervezésében veszek részt, és mindenben, ami a turizmussal kapcsolatos. Gyerekkori álmom valósult meg, amikor először érkeztem Kelet-Afrikába, a filmek és a régi Széchenyi Zsigmond-könyvek pedig egy pillanat alatt valósággá váltak.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Tanzánia északi részén tartózkodom, jelenleg Arusha városától nem messze, ahol az élet kelet-afrikai viszonylatban jónak számít, hiszen a Kilimandzsárónak és a Ngorongoro-fennsíknak köszönhetően rengeteg a víz, és több gazdag mezőgazdasági területtel rendelkezik, így az élelem megtermelése megoldott. Arusha a legnagyobb város a környéken, közel 500 000 lakossal, igazi nyüzsgő, forgalmas afrikai település. A környék páratlan kincsekkel rendelkezik, elég, ha csak a Kilimandzsárót, a Meru-hegyet, vagy a dr. Nagy Endre által alapított Arusha Nemzeti Parkot említjük. Elképesztő különbségekkel találkozunk az élet minden területén, ami az európai szemnek igen szokatlan, a bal oldali közlekedéstől kezdve az itt élő törzsek szokásain át az emberek között száguldozó matatu-iránytaxik világától és a szavannákon kafferbivalyokra vadászó oroszlánokon át.

Mi hiányzik Magyarországról?
Akárhol is vagyok a nagyvilágban, mindig hiányzik az otthonom, nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mi is hiányzik. A szüleim és kedvesem hiányát nehéz kezelni. Egyszerűen honvágyam van, de az biztos, hogy mindent megadnék egy finom magyar halászléért vagy csirkepörköltért.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Azt hiszem, az emberek hihetetlen nyugodtsága és azon életszemlélete, amellyel még nem találkoztam sehol, mert bármilyen nehéz körülmények között is kell az életet élniük, mindig tudnak mosolyogni és bízni abban, hogy sorsuk jobbra fordul majd. Természetesen a szavannák és nemzeti parkok leírhatatlan hangulata és illata, az állatok olyan tökéletesen megszervezett élete, melyet csak csodálni lehet. A legjobban a szafaritúrák hiányoznának a vadállatok között, az ő csodálatos birodalmuk.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az életszínvonal jóval alacsonyabb az otthoninál, és elképesztő társadalmi különbséggel találkozni, hiszen az emberek nagy része a létminimum határán vagy az alatt él, és egy szűk réteg az, mely igazi jólétben él, de ők elképesztő gazdagságban. Ők általában kormányhoz közeli emberek és társaságok. Sokan napi 100 forintnak megfelelő összegből próbálják eltartani magukat és családjukat. Azonban akármilyen nehéz is a sorsa sok embernek, nem depressziósak és nem borúlátók, próbálnak a mának élni, és a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből, és óriási rajongással szeretik a gyermekeket. Volna mit tanulnunk. Ami viszont borzalmas, hogy embereknek nap mint nap szembesülniük kell a HIV-fertőzéssel és a maláriával, a fertőzöttek aránya olyan mértéket ölt, amellyel a mindig optimista afrikaiak is nehezen birkóznak meg.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, egy sör, egy kávé?
A parkolásért nem kell fizetni, a kaotikusnak tűnő közlekedési rendben nem nagyon találkozni parkolóval. A tömegközlekedést Kelet-Afrikában a matatuk (iránytaxik) és a távolsági buszok jelentik. A matatuk nagyon olcsóak, egy út kb. 50 tanzániai shilling (11 forint), egy irányban, hogy 2 km-t vagy 5 km-t utazunk, az mindegy, de ezek a tízfős matatu-minibuszok általában 15-20 embert szállítanak, igen mókás látvány. A távolsági buszok szintén egységes árakkal rendelkeznek, egy 100 km-es utazás kb. 4000 shilling (892 forint). Akárhol járunk is, mindenhol két árral találkozunk. Egy a helyieknek szóló ár, a másik pedig az ún. muzungu ár. A muzungu jelentése fehér ember, ez természetesen magasabb árat jelent, kb. két-háromszorosát. Megtanulva jó néhány szuahéli kifejezést, én már a csökkentett muzungu árral találkozom, így egy sör ára kb. 1000 shilling (223 forint), egy kávé ára 500 shilling (112 forint).

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Arusha városában egy lakás bérlése kb. 150 dollárba (33 450 forint) kerül, ami afrikai viszonylatban igen drágának számít.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Az utazások során a szállásom biztosított, így erre nem kell költenem. Ennek megfelelően a jövedelmem jelentős részét meg tudom spórolni. A magyarországi jövedelmekhez képest több a keresetem, de ami ennél fontosabb, hogy ebből többet is félre tudok tenni, mondhatom, hogy az otthoni kétszeresét. Arra gyűjtök, hogy még sokszor utazhassak a csodálatos Afrikába.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Tökéletesen. Életem egyik nagy álma Afrika, mert Afrikában lenni olyan, mint egy izgalmas kalandregény főszereplőjeként átélni a csodát. Minden perc feledhetetlen élmény, melyet szavakkal leírni nem lehet, látni, hallani, szagolni, érezni kell! Ha mindezt már egyszer átéltük, örökre szívünkbe zárjuk majd, és ennél már egy dolog izgalmasabb: megosztani másokkal azt, ami a lelkünket megérintette.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
A hangulat egészen más, mint otthon, az emberek igyekeznek értékelni az élet apró örömeit és próbálják elfeledni a nyomort, melyben oly sokan élnek. A mosoly minden ember arcán ott ül, és mindenki beszélget a másikkal, akármiről legyen is szó. A helyzet persze nem ilyen idilli, a küzdelem az élelemért és a maláriás lázzal szintén mindennapos.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Reménykedem, hogy a "civilizált" Európa hatékonyan tud részt venni abban, hogy megszűnjön a hihetetlen mértékű HIV-fertőzés és hogy a gyermekek egészségesen nőhessenek fel. Tartok attól, hogy a "civilizált" Európa olyan ugrásszerű technikai fejlődést hoz az országba, amit nem tudnak kezelni. Ennek mostani legjobb példája, hogy a túlélésért küzdő, útszélén hajlék nélkül sétáló ember fülén is ott látjuk a mobiltelefont.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Természetesen Obama elnök és az, hogy melyik csapat nyeri az angol focibajnokságot. Nagyon boldogok az emberek, hogy afrikai származású elnöke lett az Egyesült Államoknak, és óriási rajongással kísérik figyelemmel az európai focibajnokságok alakulását, a legnagyobb kedvenc pedig az angol Premier League.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Most minden cikk Barack Obamáról szól.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
A legkedveltebb tevékenységnek a szafaritúrák számítanak, aki megteheti, szeretettel keresi fel az állatok birodalmát. Imádják a helyiek a zenét, ezért bárok és diszkók mindig megtelnek emberekkel. Egy jellemző kép az országutak mentén, a sárban felállított biliárdasztal, ahol maszáj viseletben és "európai" viseletben játszanak nagy izgalommal a fiatalok. Imádják a focit, ezért óriási eseménynek számít egy helyi rangadó, de a televíziók előtt is sokan összegyűlnek esténként, hogy szurkolhassanak a Liverpoolnak vagy épp a Barcelonának.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Szombat este elmehetek a szabadtéri bárokba, melyek mindig megtelnek, de diszkóból sincs hiány. Az éttermek sokáig nyitva tartanak, ez szintén kedvelt hétvégi foglalatosság azoknak, akik megtehetik, hogy elvigyék családjukat egy ilyen helyre vacsorázni. Emellett fontos tudni, hogy nem életbiztosítás sötétedés után az utcán sétálgatni.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Nem. Alapvető elvem, hogy gyermekeim Magyarországon nőjenek fel, függetlenül attól, hogy mennyire csodálatos hely az, ahol épp élek. Számomra Magyarország az otthon, bármennyire nehezebben tudok is boldogulni, ez az én hazám. Hogy most épp itt dolgozom és nem a hazámban, annak megvannak a köztudott okai, igen sajnálatos, hogy a fiatalok jelentős része sokkal, de sokkal jobban tud sikeres és boldog lenni külföldön, mint otthon. Ennek változnia kell! Azonban biztos, hogy gyermekeimmel sok látogatást fogunk tenni Afrikában, hogy megmutathassam nekik azt, ami a lelkemet megérintette.

<