362. Budai Barbara Réka - Joensuu, Finnország

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Budai Barbara Réka mesél a finnországi Joensuu városáról.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Jelenleg Joensuuban, Finnországban folytatom a tanulmányaimat egy itteni egyetemen. Erasmus-ösztöndíjasként érkeztem ebbe a gyönyörű kis városba, ahol előreláthatólag május végéig tartózkodom. Debrecenből, Magyarország keleti régiójából érkeztem.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Joensuu egy gyönyörű és nyugodt hely Észak-Karéliában, Kelet-Finnországban. Ezt tartják Észak-Karélia fővárosának. Területe jelenleg 1313 négyzetkilométer, ez viszonylag nagynak számít, de ez a házak között is elterülő erdőknek köszönhető. Lakosainak száma kicsivel meghaladja az 57 ezer főt. Igazi diákvárosról van szó, ahol nemzetközi hírű egyetem és főiskola működik, 8000 diák tanul felsőoktatási intézményeiben. Ebből 3500-an a North Karelia Polytechnic hallgatói, a többiek pedig a Joensuui Egyetemen koptathatják a padokat.

Mindenképp pozitív számomra, hogy itt senki nem szégyell biciklivel menni a munkahelyére vagy iskolába, nem dohányoznak az emberek a szórakozóhelyeken és éttermekben sem. Illetve nagyon kiegyensúlyozottnak tűnnek. Azt pedig, hogy miben rosszabb nem tudnám most megmondani, próbálok mindenre pozitív szemmel nézni. De összefoglalva: egy teljesen más világ ez, mint Magyarország.

Mi hiányzik Magyarországról?
Debrecen és a családom mindenképp, néhány ember, aki közelebb áll hozzám és érdekes lesz, amit mondok, de az igazi pék, illetve cukrászsütemények rettenetesen! Itt nem létezik olyan hely, hogy cukrászda vagy pékség, azt tartják, az közép-európai szokás. Ehhez fura volt hozzászokni.

Igazán honvágyról viszont még nem beszélhetünk, mivel minden nap újabb meglepetéseket hoz számomra. Ez most így tökéletes nekem.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
A nyugalom, a rengeteg hó, amely gyönyörű, a mindenféle nemzetiségű diákok és a közös programok mindenképp, mivel elég jó kapcsolat alakult ki köztünk. Bevallom, már most sajnálom, hogy el kell tőlük válnom májusban.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az életszínvonal sokkal,de sokkal kiegyensúlyozottabb és jobb. Érdekes, mivel olyan, mintha itt nem lennének különbségek ember és ember között. Nincsenek sem gazdag, sem szegény családok, lelakott házak vagy épp puccos kis kastélyok. Itt minden ház, lakás egyformának tűnik. Nem tudom, mennyire boldogak itt az emberek, mert elég zárkózottak és nehéz rajtuk bármit is észrevenni, de hogy kiegyensúlyozottabbak az biztos.

Mennyibe kerül egy buszjegy, egy sör, egy kávé?
A parkolásról nyilatkozni nem tudok, mivel biciklivel járok. A tömegközlekedés nagyon drága. Egy buszjegy 2,90 euró (887 forint). A sör ára a boltokban 2 euró (612 forint) körül van, míg szórakozóhelyeken az 5 eurót (1530 forint) is eléri. A kávé is 2,50-3 euró (765-918 forint).

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Fejenként körülbelül havi 50 ezer forinttól kezdődik egy lakás havi bérleti díja. Ez azt jelenti, hogy egy kétszobás lakás 100-120 ezer forint körül van. Mi hárman lakunk egy nagy, elég jól felszerelt lakásban. Két finn lánnyal élek Joensuu egyik legszebb részén.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Nincs saját jövedelmem, az ösztöndíjamból, illetve szülői támogatásból élek. Itt spórolni mondhatjuk lehetetlen, mivel egy kiló kenyér ára is 2 euró (612 forint) felett van.

Amire viszont mindenképp szeretnék félretenni, az egy lappföldi kirándulás, illetve nemrég snowboardozni voltunk, tőlünk 70 km-re Koliban, oda tervezzük, hogy visszatérünk a barátaimmal márciusban. Igazán felejthetetlen élmény!

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Ez egy nagyon érdekes kérdés. Gimnáziumba egy táncfakultációs tagozatra jártam, sokáig azt hittem, mindenképp olyan irányba fog elmenni az életem. Amikor az érettségire és a felvételire került a sor, már teljesen máshogy gondoltam a jövőmet és Debrecenben folytattam tanulmányaimat kommunikáció-könyvtár informatikus szakon. Ahogy elvégeztem az első évet jelentkeztem mellette a nyíregyházi főiskolára, ahol felnőttképzés és személyügyi szervező szakirányon folytatok tanulmányokat. Jelenleg úgy érzem, azt csinálom, amit szeretek. De a jövőmet mégis csak ceruzával tervezgetem, hogy tudjak radírozni, hiszen fiatal vagyok.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Érdekes. Hozzá kell ahhoz szokni, hogy itt az emberek nyugodtabbak, nem sietnek sehová, nem stresszesek, mint otthon. Én szerencsésnek érzem magam, mivel elég hamar sikerült ehhez a nyugodt élethez alkalmazkodnom. Sokat gondolkodtam már ezen, hogy miért van így... Rá kellett jönnöm, itt mindenkinek biztos helye van az életben és nincs miért idegeskedniük.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Próbálom mindig pozitívan felfogni a dolgokat és tenni azért, hogy minden rendben alakuljon, így nem tudnék most olyan dolgot mondani, amitől tartok. Sajnos, ha valamitől tartunk, akkor általában feszültek leszünk, és ha azok vagyunk, elrontjuk a napokat, melyek akár szépek is lehetnének. Ezzel ellentétben sok dologban reménykedem, de az utam próbálom úgy alakítani, hogy a kitűzött céljaim mindig elérjem.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Az óráink, a múlt heti farsangi buli a diákokkal, illetve a programok, amelyeket szervezünk. Nemrég kínai napot, majd lengyel délutánt tartottak nekünk az onnan érkező diákok. Március második hetében pedig magyar hét lesz itt Joensuuban. Ezek most állandó beszédtémák nálunk.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Őszintén bevallom, fogalmam sincs, mivel nem beszélek finnül, így maximum a képekből szűröm le néha, hogy mit is írnak. Ha újságot veszek a kezembe, az mindenképp angol nyelvű, esetleg még finn üzletek reklámújságait is át szoktam nézni. Az sokszor elég hasznos.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
A legtöbb időt korcsolyázással töltjük, hiszen az én lakásomtól két utcányira is van egy ingyenes pálya. Ezek általában mindig tele vannak, de szerencsénk van, mert olyan méretűek, hogy mindenki kényelmesen elfér rajtuk. Nagy divat ezen a részen a hoki is, már az ötéves gyermekek kezében is ott az ütő. Minden házban van szauna, a környéken pedig, ahol lakom lehetőség van lékfürdőzésre, illetve síelésre, snowboardozásra is. Soha nem unatkozunk.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Változó, mivel a város szórakozóhelyein kívül általában mindig rendez valamelyik cserediák egy szombat esti partyt, ahová akkor mindenki odacsődül. Persze később mindig a centrumban folytatjuk a szórakozást, mivel 10 óra után házibuliknál általában megjelennek a rendőrök. A belvárosban több szórakozóhely is található, mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Nem. A gyermekeim, ha felnőnek, majd eldöntik, hol akarnak élni. Remélem, hogy tanulmányaik elvégzése közben kihasználják majd az adandó alkalmakat és elindulnak világot látni, akár ilyen ösztöndíj segítségével is. Ötleteiket szerintem majd csak támogatni tudom. Nekem nagyon tetszik ez az ország, de az életemet nem tudnám itt leélni. Gondolkodtam már ezen, nem tagadom, mivel tetszik az oktatási rendszerük, illetve a nyugalom, amiben élnek, de rá kellett jönnöm ez sem mindig jó.

<