Különórák tévé helyett

Külön-matek, külön-angol, tánc-, és zeneórák, sport... Nem lesz ez túl sok?- aggódik a legtöbb szülő.

Nos, egy friss amerikai tanulmány szerint a gyerekeknek kifejezetten jót tesz a terhelés.

A kilencéves illinoisi Bianca Oviedo roppant elfoglalt kis hölgy: iskola után heti háromszor ritmikus sportgimnasztikára jár, három órát balettozik, és fél órát zongorázik. "Ha ezek nem lennének valószínűleg tévét nézne, vagy játszana a számítógépen" - nyilatkozta Mrs. Oviedo a Newsweek-nek. Ő hisz abban, hogy kislánya csak nyerhet ezekkel a különórákkal, hiszen nem csak rengeteg új dolgot tanul, de megtanul koncentrálni, és új barátokat is szerez.

Szorgalmasoké a világ
Oviedo anyuka igazát támasztja alá, az amerikai Society for Research in Child Development (azaz a Gyermekek Fejlődését Kutató Társaság) által a közelmúltban publikált kutatás, amelyből kiderül: igen kevés a valóban leterhelt gyermek az Egyesült Államokban. Az 5 és 18 év közötti közötti lurkók 40%-a semmilyen különórán nem vesz részt, egy átlagos gyerek csupán öt órát tölt egy héten külön foglalkozásokon, és csupán 3-6 %-uk tölt 20 órát iskolán kívüli aktív tevékenységgel.

A legtöbb kisgyermek tehát közel sem leterhelt, legtöbbjük tévénézéssel vagy játékkal tölti a szabadidejét. Azoknak pedig, akik pedig különösen szorgalmasak, szintén jó hírrel szolgál a kutatás: ugyanis minél több, különböző típusú foglalkozáson vesznek részt, annál jobban szerepelnek az élet egyéb területein - iskolai megmérettetéseken, és a pszichológiai teszteken egyaránt.

A másik odlal
A dolgozat azonban nem ingatta meg azon szakértőket, akik a túlterhelés ellen emelték fel szavukat. Azt állítják, hogy a gyerekek valójában túlterheltebbek - és ezáltal stresszesebbek is -, mint azt a számok mutatják. "Ez egy tökéletes példa arra, hogy a kutatók rendszerint a puszta számadatokat állítják szembe az élettel - ez esetben rengeteg szülő és család tapasztalatával" - mondja William Doherty, a Minnesotai Egyetem családügyekkel foglalkozó professzora. Alvin Rosenfeld pedig, a "Túlterhelt gyermek" című könyv társszerzője, pedig biztos abban, hogy, "ha az emberek megfogadják a kutatók tanácsát, és még több terhet pakolnak a gyermekeikre, annak igen káros következményei lesznek."

Dacára a számos kétkedőnek, egy biztos: az új kutatási adatok birtokában újabb lépést tehetünk afelé, hogy megértsük végre: mi a legjobb a gyerekeknek - így az írás.

Ami a legfontosabb: tejesen mindegy, mit mutatnak a számok - minden gyerek más, mindnyájan különböző habitussal, terhelhetőséggel, érdeklődési körrel bírnak. Ezt kell minden szülőnek alaposan megvizsgálnia, és a gyerek életével kapcsolatos döntései során mindig szem előtt tartania.