Az ügyefogyott szívtipró

Gyanítjuk, hogy ha feltennénk azt a találós kérdést, hogy ki az a színész, aki még csak 25 éves, de már tíz nagyjátékfilmben szerepelt, aki Francis Ford Coppolával és Nicolas Cage-dzsel ül egy asztalnál, amikor ünnepi alkalmakkor összejön a családja, aki a Narancsvidék főcímzenéjét játssza, és aki olyan színészek partnere volt már a vásznon, mint Bill Murray, Dustin Hoffman vagy Al Pacino, akkor csak a legelszántabb filmmániások vágnák rá a helyes választ, miszerint Jason Schwartzmanra gondoltunk.

Pedig már nem sokáig tarthat az az áldatlan állapot, hogy a nagyközönség számára ismeretlenül cseng Schwartzman neve: jelenleg Az eladólány (Shopgirl) című romantikus vígjátékban hódítja meg Claire Danes és a nézők szívét, hamarosan pedig Sofia Coppola harmadik nagyjátékfilmjében, a Marie-Antoinette-ben lép a vászonra XVI. Lajosként. Aki látta már őt szerepelni, az tudja, ügyefogyott bája elől nincs menekvés. Látni pedig valószínűleg többen látták, mint ahányan neve alapján be tudják azonosítani, első filmszerepében ő volt ugyanis Max Fischer, az Okostojás főhőse. Az akkor még alig 18 éves Schwartzman Wes Anderson kult-státust kivívott, imádnivaló vígjátékában alapozta meg azt a figurát, amelyet kisebb-nagyobb különbségekkel azóta is alakít filmjeiben: a megszállott "geek"-et, aki saját életének csetlő-botló burleszkalakja, aki csupaszív, de annyira furcsa, hogy eleinte senki sem tud vele mit kezdeni, különösen a nők nem, akiket meg szeretne hódítani.

Nem lesz hollywoodi szupersztár

Azt hihetnénk, Jason beleszületett a tutiba. Apja, Jack Schwartzman, producer volt, anyja, Talia Shire, színésznő, akit az egész világ ismer: az egyik fele a Rocky-sorozatból, Stallone figurájának feleségeként, a másik fele a Keresztapa-trilógiából, Vito Corleone lányaként. És akkor azt még nem említettük, hogy Shire lánykori neve Coppola, ő Francis Ford Coppola húga és Nicolas Cage nagynénje. Akik képesek még követni a vonalakat a képzeletbeli családfán, azok most már tudják: Jason Nicolas Cage és Sofia Coppola unokatestvére.

Habár a hollywoodi szereposztó irodákban sem mindegy, hogy ki kinek a rokona, a "nemes" vérvonal önmagában még nem vízum a sztárvilágba. És Schwartzmanról nem állítható, hogy birtokolná a rendszerint elvárt sztárkvalitásokat, sőt. Kezdjük a megjelenésénél: mindössze 168 centi magas, zömök testalkatú, és vastag, összenőtt szemöldökét is csak az utóbbi egy-két szerepe kedvéért kezdte kiszedetni. Másrészt stílusa sem egy sztáré, interjúit nézve úgy tűnik, kicsit zavarban van a kamerák előtt, miközben beszél, és az is egyből kiderül, hogy túl okos és önironikus ahhoz, hogy a talmi csillogás után fusson.

A fősodorba való betagozódás helyett kiváló érzékkel választja ki egyedi hangvételű filmek sajátos figuráit. Persze, az is lehet, hogy a rátaláló rendezők szemét kell dicsérni, Schwartzman, állítása szerint, egyelőre még nem válogathat a jobbnál-jobb ajánlatok közt, inkább ő jár meghallgatásokra. Az Okostojás után el is kámpicsorodott az ifjú színész, amikor vissza kellett térnie a középiskolába, és azt gondolta, soha többet nem kerül majd vászonra. Ez persze nem így történt: néhány év kihagyás volt ugyan, amely alatt szabadidejét együttesének, a Phantom Planetnek szentelte, de 2001-ben ismét kapott egy szerepet, mégpedig unokatestvérétől, Roman Coppolától a CQ című retró-scifiben. (Habár ilyen műfaj tudomásunk szerint nem létezik, remekül leírja a szóban forgó filmet: a hatvanas évek végén játszódik, masszív retróhangulatban, és egy forgatócsoportról szól, akik egy 2001-ben játszódó sci-fin dolgoznak.)

Szerelmi téboly és speedfüggőség

Ezután begyorsultak az események, 2002-ben Schwartzman három filmben is szerepelt, amelyek hozzánk is eljutottak, ha nem is vívtak ki maguknak széleskörű ismertséget. A S1m0ne egy megszállott producerről szól (Al Pacino), aki nehéz helyzetbe kerül, amikor filmjéből a forgatás előtti utolsó pillanatban kiszáll a főszerepet alakító színésznő, mire a producer úgy vágja ki magát, hogy számítógéppel alkot egy virtuális szupersztárt, akiről mindenkivel elhiteti, hogy valós személy. Schwartzman Pacino figurájának asszisztensét alakítja a filmben.

A Slackers (itthon Nyúl viszi a puskát címen érhető el VHS-en) alkalmat adott arra, hogy Schwartzman megformálja furcsa figurái közül az eddigi legfurábbat, a középiskolás Ethant, aki nem csak elképesztően stréber, és maga az anti-kúlság megtestesülése, hanem érzelmi életét tekintve is teljesen ütődött. Ethan pont a suli legszebb csajába szeret bele, akit természetesen esélye sincs megszerezni (a lányt az ex-modell Jaime King alakítja), és vonzalmát meglehetősen érdekes módokon fejezi ki, például gyűjti a lány elhullott hajszálait, amerre jár, és egy vudubaba-szerű figurát formál belőlük. A totális bizarrság és az aranyos idétlenkedés határán egyensúlyozó filmben Schwartzman inkább az előbbit erősíti, ezért csodálkozunk el igazán, amikor rájövünk, hogy nem lehet ellenállni neki.

Jonas Akerlund videókliprendező A por (Spun) című botrányosan szórakoztató drogfilmjét moziban is vetítették nálunk. A filmben, amelyhez Schwartzman egy interjúban azt a használati utasítást adta, hogy "mindenki vegyen be egy xanaxot, mielőtt beül rá, nehogy belehaljon", a színész egy Ross nevű amfetaminfüggő srácot alakít. A zsíros hajú, a sok speedezés miatt folyton orrát szívó figurának két felejthetetlen jelenete is volt a filmben: egyrészt ő volt az, aki alkalmi szexpartnerét az ágyához láncolta, majd néhány napra ottfelejtette egy megakadt lemez társaságában, másrészt viszont jutott neki egy szép pillanat is, amikor Brittany Murphyvel a vásznon valaha látott egyik legéletszerűbb, legizgalmasabb csók csattant el köztük a film vége felé.

2004 és 2005 legbájosabb filmje

Schwartzman 2004-ben szerepet kapott a Cracking Up című tévésorozatban, de ez totális melléfogásnak bizonyult, a viccesnek szánt, de cseppet sem humoros műsort néhány rész után megszűntették. Viszont ebben az évben megkapta élete második főszerepét az I Heart Huckabees-ban. A nálunk DVD-n elérhető kedves és intelligens vígjátékban Schwartzman egy zavarodott fiatalembert alakít, aki egzisztenciális nyomozókhoz (Dustin Hoffman és Lily Tomlin zseniális párosa) fordul, hogy választ kapjon élete kisebb és nagyobb kérdéseire. A film sajátos világlátását nem is kíséreljük meg leírni, de jól illusztrálható azzal a jelenettel, amelyben Schwartzman Isabelle Huppert haját megragadva ütemesen egy sártócsába nyomogatja a színésznő fejét, és ezt mindketten nagyon élvezik.

Az I Heart Huckabees forgatása közben kapta Schwartzman a hírt, hogy megfilmesítik Steve Martin kisregényét, Az eladólány-t, és meghallgatnák az egyik szerepre. Egy interjúban elmesélte, hogy határtalanul ideges volt, amikor először találkozott Martinnal, aki egyik gyerekkori kedvence volt. Bár elhatározta, hogy nem fogja a komikuslegenda szerepeit felemlegetni a beszélgetés során, mindjárt azzal nyitott, hogy elejtett egy zavaros megjegyzést A három amigó-ról. Talán épp ezzel győzte meg Martint arról, hogy alkalmas lesz Jeremy szerepére, hiszen a figura egyik jellemző vonása éppen az, hogy előbb beszél, és azután gondolkodik. Az eladólány - amely most jelent meg nálunk DVD-n - bájos szerelmi történet, amelyben Jeremy és a Steve Martin által megformált, jól szituált Ray verseng egy kesztyűáruslány kegyeiért, akit Claire Danes alakít. Az utóbbi évek legjobb romantikus filmjének megtekintését mindenkinek melegen ajánljuk.

Schwartzman idén jó eséllyel már harmadszor lesz az év legbájosabb filmjének férfi főszereplője, mégpedig másik unokatestvérének Sofia Coppolának köszönhetően, aki ráosztotta a léha XVI. Lajos szerepét Marie-Antoinette című filmjében. A francia királyné életét feldolgozó filmben Kirsten Dunst játssza Schwartzman hitvesét, a naiv Marie-Antoinette-et. Talán most jön el a pillanat, amikor Schwartzman kiléphet az eddig megszokott ügyefogyott figurája bőréből, és kicsit mást is mutathat a vásznon a vadászatok és lakomák kedvéért élő király szerepében.Az [origo] filmklub csapata a vicces-kedves előzetes megtekintése óta alig várja, hogy láthassa a filmet, amelyet a május 17-én kezdődő cannes-i filmfesztiválon mutatnak be, és amelyről azonnal beszámolunk, ha sikerül bejutnunk a vetítésre.