Rendező a fájától

Játsszunk kapcsolati hálósat! Hány lépésben juthatunk el Harrison Fordtól Michael Stipe-ig? És William Hurttól Ben Stillerig? No és Jodie Fostertől Denis Learyig? A helyes válasz ezekre a kérdésekre: legfeljebb kettőben, mégpedig apán és fián keresztül. Összeállításunkból az is kiderül, hogy pontosan hogyan.

Coppoláék

Az apa: Francis Ford Coppola

Apai örökség: A leginkább kedélyes télapóra emlékeztető figura sokak szerint a világ legjobb rendezője, aki a hetvenes években Scorsese és Cassavetes mellett egyet jelentett az amerikai szerzői filmmel. A mai független filmesek részben az ő köpönyegéből bújtak ki: '69-ben a huszonöt éves George Lucasszal megalapították az American Zoetrope filmstúdiót, hogy ne kelljen a nagy stúdiók befolyása alatt dolgozniuk. (A Zoetrope gyártotta Lucas első nagyjátékfilmjét is, a méltánytalanul elhanyagolt THX 1138-at, amely itthon fillérekért kapható DVD-n, és mindenképp ajánlom a beszerzését, már csak azért is, mert a bónuszanyagok közt egy remek dokumentumfilm is található az American Zoetrope kezdeti éveiről.)

Aranykor: A Keresztapa-trilógia zsenialitását épeszű ember nem vonja kétségbe, az istenkáromlók is legfeljebb azt vetik fel óvatosan, hogy a harmadik rész nem volt olyan döbbenetesen jó, mint az első kettő, csak simán nagyon jó. A Brandót, Pacinót, De Nirót, Garciát és zseniális mellékszereplőket felvonultató gengszterfilm-trilógia adta az első lehetőséget Coppola kislányának, Sofiának, hogy kapcsolatba kerüljön a filmezéssel; és itt nem a harmadik részre kell gondolni, amelyben 18 évesen játszott, hanem az elsőre, amelynek keresztelő-jelenetében ő volt a (kisfiú) csecsemő.

+ + +

A lánya: Sofia Coppola

Ifjonti hév: Tény, hogy Francis gyermekei közül eddig Sofia vitte a legtöbbre a filmek világában, őt akkor is ismernénk már, ha történetesen Smith lenne a vezetékneve. A 35 éves rendezőnő három filmet készített eddig, amelyek eléggé különböznek egymástól, de közös bennük, hogy fiatal lányok felnőtté válásáról szólnak - és kellemes ellenpontot jelentenek az utóbbi évek fiatal férfirendezőinek filmjeihez képest, akik pedig hajlamosak fiúk felnőtté válásáról forgatni első (néhány) filmjüket.

Névjegy az asztalon: Sofia eddigi legjobbja második rendezése, az Elveszett jelentés, amellyel elérte, hogy a viszonylag szűk körben ismert Öngyilkos szüzek után végre mindenkinek leessen, hogy nem csak egy apja ismertségét kihasználó kislányról van szó, hanem egy önálló alkotóról. Mindenki jól járt, mert a rendezőnő, aki Bill Murray legnagyobb rajongójának vallja magát, nem csak a komikust ajándékozta meg egy direkt neki írt, kivételesen jó szereppel, hanem egyszersmind Scarlett Johanssont is az élvonalba repítette, a közönséget pedig levette a lábáról az érzékenységével. (Milyen gyakran látunk olyan filmet, amelyen nem nevetünk hangosan, mégis nagyon vicces, és amelyben csak egy futó puszit vált a két főhős a film legvégén, mégis nagyon romantikus?)

+ + +

A fia: Roman Coppola

Ifjonti hév: Nyilvánvaló, hogy Sofia bátyjába, Romanba is jutott valami a család művészi vénájából, mégsem sikerült olyan sikereket elérnie, mint húgának. Nem tudhatjuk, hogyan éli meg, hogy már két nála híresebb rendező is van a családjában, mindenesetre a film iránti vonzalmát hasznosan a húga munkájának szolgálatába állította: Sofia filmjein second unit rendezőként dolgozik. Wes Anderson Édes vízi élet-ének forgatásán is ugyanezt a posztot töltötte be, és Anderson a werkfilmben ódákat zengett a munkájáról.

Névjegy az asztalon: Roman eddig egy saját nagyjátékfilmet rendezett csak, a 2001-es CQ című kissé bizarr sci-fi-féleséget, amely a hatvanas években játszódik, és egy sci-fit forgató filmes stábról szól. Kisebb szerepet játszik benne Jason Schwartzman, Roman és Sofia unokaöccse is, aki Sofia idei Marie-Antoinette-jében már férfi főszereplővé lépett elő. Már csak egy olyan közös produkciót kéne összehozniuk, amelyikben másik unokatestvérük, Nicolas Cage is szerepel...

Kasdanék

Az apa: Lawrence Kasdan

Apai örökség: Talán nem tartozik a leghíresebb hollywoodi rendezők közé, viszont azok is ismerik a munkáját, akik egy filmjét sem látták, pályáját ugyanis forgatókönyvíróként kezdte, mégpedig A birodalom visszavág társszerzőjeként. A Lucasszal való első sikeres együttműködést még két további követte: az Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói-t és a Jedi visszatér-t is együtt írták. Rendezőként A test melegé-vel debütált, amelyet számos változó színvonalú filmje követett; legutóbbi produktumát, az Álomcsapda című horrort például nehezemre esett értékelni.

Aranykor: Kedvencem tőle Az alkalmi turista, amelyben rendszeresen visszatérő színészei, William Hurt és Kathleen Turner küzdenek egymással és önmagukkal házasságuk romjain. Kár, hogy mostanában nem csinált igazán színvonalas filmet, de állítólag Tom Hanks főszereplésével előbb-utóbb belevág a The Risk Pool című regényadaptációba, ami akár még jó is lehet.

+ + +

A fia: Jake Kasdan

Ifjonti hév: Lawrence-nek két fia is van, de Jon néhány apróbb filmszereptől eltekintve még nem vívott ki magának elismertséget, ezért csak Jake-kel foglalkozom, akiről azonnal le kell szögezni, hogy az egyik legjobb fej a mai filmkészítők közül. Sajnos személyesen nincs szerencsém ismerni, úgyhogy ezt csak munkái alapján jelentem ki, viszont azok magukért beszélnek. Haverjaival együtt megalkotta a legjobb gimi- és a legjobb főiskolai tévésorozatot, a Freaks & Geeks-t, és az Undeclared-et. Persze, mint az a szuperjó, a fősodor unalmától elrugaszkodó sorozatokkal általában történni szokott, mindkettőt levették a műsorról egy évad után (87,98 dollárt nehéz lenne jobban elkölteni, mint a két DVD-csomag közös megvásárlására).

Névjegy az asztalon: Jake legújabb filmjét, a The TV Set címűt még mi sem láttuk, de az első kettő elérhető videón, illetve DVD-n, ami határozottan közrejátszik abban, hogy a magyar filmforgalmazás gyászos helyzete ellenére még nem hagytuk el az országot. A Filmklubon belül feloldhatatlan vitát okoz egyébként, hogy a rovatvezető, Varga Feri szerint a Bill Pullman és Ben Stiller fenomenális kettősét felmutató A magány-nyomozó Jake igazi klasszikusa, e sorok írója ellenben az elbűvölő Colin Hanks (Tom fia) főszereplésével készült Narancsvidék (lásd: fenti fotó) című kamaszfilm mellett teszi le a garast. Abban viszont egyetértünk, hogy aki jót akar magának, mindkettőt megnézi.

Cassavetesék

Az apa: John Cassavetes

Apai örökség: Ha Coppolát a független filmesek atyjának nevezzük, Cassavetes bizonyára az istenük. A színészként és rendezőként is nagyot alkotó művész sosem tudott kibékülni a hollywoodi stúdiókkal, ezért filmjei egy részét maga finanszírozta és forgalmazta. Persze nem csak emiatt tekinti sok mai rendező a példaképének, hanem sajátos, életszerű filmjeiért: színházi tapasztalatait vitte át a filmkészítésre is, és színészei improvizációira építette a jeleneteket. Nem sokan képesek hasonlóan dolgozni, mint ahogy ő tette, de egyvalakinek biztosan sikerült: Mike Leigh Cassavetes módszerét viszi tovább a munkájában - letaglózó eredménnyel.

Aranykor: Cassavetes szinte állandó társulattal vette körül magát, felesége, Gena Rowlands, Peter Falk, Seymour Cassel és mások rendszeresen feltűntek filmjeiben. Rowlands és Falk hihetetlen kettőst alkot az Egy hatás alatt álló nő-ben, amelyben egy házaspár birkózik a feleségen elhatalmasodó őrülettel. Ez a dráma senki más rendezésében nem válhatott volna olyan megrázóvá, mint Cassavetesnél, attól igazán megdöbbentő, hogy olyan érzésünk van, mintha dokumentumfilmet néznénk egy házaspár hol jobb, hol rosszabb hétköznapjairól.

+ + +

A fia: Nick Cassavetes

Ifjonti hév: Cassavetes négy gyermeke közül három is feltűnt már a filmvásznon, de kétségkívül a színészi pályáját gyerekként a Férjek-ben kezdő Nick az, akiről több okból is elmondhatjuk, hogy továbbviszi apja örökségét: színészként és rendezőként is dolgozik, akárcsak az apja, és vászonra vitte apja egyik forgatókönyvét, amelyet neki már nem volt lehetősége megfilmesíteni. Emellett társszerzője volt a Betépve című filmnek, amelyet Ted Demme rendezett, akiről később még lesz szó.

Névjegy az asztalon: Valljuk be, ha Nick nem is tehetségtelen, azért nem ér apja nyomába, és eddigi legjobb filmjét, az Életem szerelmé-t is John "segítségével", azaz az ő forgatókönyvéből készítette. Azért a színészvezetéssel kapcsolatban biztos ellesett az öregétől egy-két dolgot, mert Sean és Robin Wright Penn, no meg persze John Travolta is nagyot alakít a filmben.

Lynchék

Az apa: David Lynch

Apai örökség: Lynch munkásságával szemben nehéz közömbösnek maradni, sajátos történetmesélési módszereitől és vizuális stílusától a legtöbben vagy elalélnak a gyönyörtől, vagy kirohannak a világból. Nem lenne tisztességes, ha eltitkolnám, hogy én az emberek utóbbi csoportját gyarapítom, ugyanakkor tisztelem a rendezőt két okból is: egyrészt nincs még egy olyan alkotó, aki olyan következetesen és gyorsan fel tud idegesíteni, mint ő (a Mulholland Drive-ot például már az eleje főcím alatt utáltam), és ezáltal mégiscsak speciális helyet foglal el a szívemben, másrészt láthatóan őszintén csinálja, amit csinál.

Aranykor: Hogy egy picit árnyaljam az előbb leírtakat, mindjárt bevallom, hogy Az elefántember gyerekkorom egyik meghatározó filmélménye volt. Hogy miért paráztam szét magamat rajta, azon nincs mit magyarázni, de igazából az is elég egyértelmű lehet, hogy miért szerettem: kisgyerekként teljesen átadtam magamat ennek a mesterien hatásos és meghatóan elmesélt történetnek. Szerintem Lynch azóta sem csinált hasonlóan jót.

+ + +

A lánya: Jennifer Chambers Lynch

Ifjonti hév: David még csak 22 éves volt, amikor első házasságából megszületett első lánya, Jennifer, így nem csak az apa volt hatással gyermeke művészetére, hanem viszont: David első filmjét, a Radírfej-et saját bevallása szerint részben felesége terhessége és az apává válással kapcsolatban érzett szorongása inspirálta. Ki tudja, mi mindent érzett meg ebből a kislány, aki szerepel is a filmben. Később Jennifer még aktívabban belefolyt apja kreatív tevékenységébe: a Twin Peaks sorozatot kísérő Laura Palmer titkos naplója című könyvet ő írta. Rendezni még csak egyszer rendezett, de állítólag második filmje már előkészítés alatt áll.

Névjegy az asztalon: Hogy a Dobozba zárt szerelem arról tanúskodik-e, hogy Jennifernek nehéz gyerekkora volt, vagy csak azt tükrözi, hogy nincs tehetsége a rendezéshez, mindenki eldöntheti maga, de tény, hogy a '93-ban készült film nem váltott ki üdvrivalgást sem a nézőkből, sem a kritikusokból. A női főszerepet a Twin Peaks Audreyja alakítja, aki egy elmebeteg, vagy perverz, vagy egyszerűen csak a párkapcsolatokról nagyon különös elképzelésekkel rendelkező férfi fogságába esik, aki puszta szerelemből megszabadítja őt a végtagjaitól. Akit felvillanyoz ez a sztori, talán még találhat a filmből egy régi VHS-kópiát a helyi videotéka valamelyik eldugott polcán.

Scotték

Az apa: Ridley Scott

Apai örökség: Kíváncsi vagyok, milyen lehet a Scott fivérek egymás munkájához való viszonya, úgy képzelem, egészséges testvérféltékenységgel kezelik egymás sikereit és kudarcait - persze Tonynak több keserű pirulát osztott az élet, mint Ridleynek, aki kétségtelenül menőbb öccsénél. Igaz, Sir Ridley (nehéz napirendre térni afölött, hogy az egyik leghollywoodibb rendező: angol) is egyre ritkábban örvendeztet meg bennünket dögös filmekkel, újabban csak Trükkös fiúk-at és Mennyei királyság-ot kapunk Alien és Thelma és Louise helyett.

Aranykor: Ridley minden öregkori botlását kénytelen vagyok elnézni, hiszen tőle kaptuk negyedszázaddal ezelőtt a Szárnyas fejvadász-t. Mit is mondhatnék? A Philip K. Dick regényéből adaptált sci-fi már rég bevonult a filmtörténet klasszikusai közé Harrison Forddal, az utcákon gomolygó párával, a replikánsokkal és a rendezői változattal együtt - merthogy ez volt az egyik első film, amelynek az eredeti mozibemutató után évekkel az újravágott rendezői változatát is kiadták.

+ + +

A fia: Jake Scott

Ifjonti hév: Jake ismertsége se nagybátyja, se apja hírnevét nem közelíti meg, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne néhány olyan munkája, amelyet mindenki ismer. Például ki ne látta volna legalább ötszázszor az R.E.M. Everybody Hurts című számához készült videoklipet, amelyben az emberek kiszállnak a dugóban rekedt autóikból?

Névjegy az asztalon: Jake rendezett videoklipet többek közt a Radioheadnek, a Cypress Hillnek és Pinknek is, de fő tevékenysége mellett egy játékfilmre is futotta már tőle: a '99-es Doktor zsiványok magyar címmel büszkélkedő Plunkett & Macleane fűződik a nevéhez. Ez volt az a meglehetősen idétlen alkotás, amelyikben a Trainspotting Begbie-je és Sick Boya 18. századi kosztümökben kergetőztek Liv Tylerrel.

Kassovitzék

Az apa: Peter Kassovitz

Apai örökség: Peter Kassovitzot muszáj imádni, egyrészt mert magyar, másrészt mert Mathieu-t nemzette. Filmes munkásságáért is lehet szeretni, de ezt nem tenném kötelezővé, mert az az igazság, hogy főként tévéfilmekből álló rezüméjében nem találni remekművet. Viszont ő Mathieu apja. Vagy ezt már mondtam?

Aranykor: A fentiekből következik, hogy aranykorról a szó szoros értelmében nem beszélhetünk, de Peter legemlékezetesebb filmje a második világháborúban egy lengyel gettóban játszódó Hazudós Jakab. Ha nem is túl eredeti a sztori, és kicsit szentimentális is lett a végeredmény, azért azt nem lehet elfelejteni, hogy Peter maga is holokauszttúlélő, ráadásul a Robin Williams főszereplésével készült film egy részét Magyarországon forgatták, magyar epizódszereplőkkel.

+ + +

A fia: Mathieu Kassovitz

Ifjonti hév: Mathieu-re büszke lehet az apja, még harminc se volt, amikor megrendezte a kilencvenes évek egyik legjobb filmjét, és azóta színészként is bizonyított. A Hollywoodra való átnyergelése a Gothiká-val nem volt teljesen zökkenőmentes ugyan, de legyünk türelmesek: már öt filmet rendezett, eljátszotta Amélie szerelmét, az Ámen mártír papját és a München egyik Moszad-ügynökét, és még mindig nincs negyven.

Névjegy az asztalon: Legjobb és legjelentősebb filmje nyilvánvalóan a fekete-fehér A gyűlölet (bár itt jegyezném meg zárójelben, hogy afféle bűnös szórakozásnak a Bíbor folyók sem utolsó), amely a Párizs elgettósodott külvárosaiban feszülő etnikai ellentétekről szól kíméletlen őszinteséggel. A film nézése közben finom apróságokból kiderül, hogy Kassovitz pontosan ismeri ezt a közeget, és nem a levegőbe beszél (no meg azóta sajnos a történelem is őt igazolta). Neki és filmjének köszönheti a világ azt is, hogy megismerte Vincent Casselt.

Demme-ék

A nagybácsi: Jonathan Demme

Apai örökség: Mint látható, kénytelen voltam kicsit csalni, hogy a Demme család se maradjon ki az összeállításból, Jonathan valójában Ted nagybátyja, és nem az apja, de kár lett volna kihagyni őket. Jonathan filmkritikusként kezdte a pályáját, aztán forgatókönyveket írt másoknak, mielőtt lehetőséget kapott volna rá, hogy rendezzen, aztán később, nagy sikerfilmjeit már nem saját maga írta. Sokféle filmet csinált már, a hollywoodi könnyfakasztást kedvelőknek ott a Philadelphia, a kifinomultabb ízlésűeknek pedig a Valami vadság vagy a Melvin és Howard.

Aranykor: A bárányok hallgatnak-ért megérdemelten rendezői Oscart kapott '92-ben. Később próbálták utánacsinálni, ami neki sikerült Jodie Fosterrel és Anthony Hopkinsszal, de se Ridley Scottnak (Hannibal), se Brett Ratnernek (A vörös sárkány) nem jött össze. Nála minden szerencsésen találkozott: az izgalmas forgatókönyv, két zseniális színész, akik közt olyan kémia volt a vásznon, hogy majd' leájultunk a székről, amikor farkasszemet néztek egymással a plexifal két oldalán, és persze talán Jonathan rendezői tevékenysége sem volt mellékes a siker szempontjából.

+ + +

Az öcsi: Ted Demme

Ifjonti hév: Az igazi ok, ami miatt nem maradhattak ki a Demme-ek ebből a cikkből, nem a jól ismert Jonathan, hanem Ted, aki sajnos már nincs közöttünk, mert 2002 januárjában kokainszippantgatás után támadt kedve kosarazni, ami halálos szívrohamhoz vezetett. Persze nem emiatt kívánkozik ő ide, hanem például azért, mert a fél világgal megismertette haverját, Denis Learyt, és ezért mi a Filmklubban igencsak hálás vagyunk neki, hiszen a gyárkéményként füstölő agresszív komikus nélkül sokkal szegényebb lenne az életünk. Ted első rendezői munkája éppen Leary egész estés kabaréműsorának, a zseniális No Cure for Cancer-nek (Nincs gyógyszer a rákra) a megörökítése volt. (Az előadás során is felcsendülő Asshole című szám videoklipjét mindenki azonnal nézze meg, aki még nem látta - ez egyben jó indítás a Learyvel való ismerkedéshez is azok számára, akik még nem ismerik.)

Névjegy az asztalon: Tednek csak egy olyan filmje van, ami itthon szélesebb körű ismertségnek örvend, a Johnny Depp által megformált kokainpápáról szóló Betépve, de videón elérhető néhány más munkája, például az Egy híján túsz-ra magyarított The Ref is. Ebben a vígjátékban egy csomó jó dolog van. 1.: maga a sztori, azaz hogy egy betörő szenteste túszul ejt egy házaspárt, akik őrületbe kergetik a folyamatos veszekedésükkel; 2.: az agyvérzés határáig felidegesített betörő szerepére ki más lett volna alkalmasabb, mint Denis Leary? naná, hogy ő játssza; 3.: a megkeseredett férj szerepében a film készülésekor ('94) még nem túlzottan ismert Kevin Spaceyt láthatjuk; 4.: a szarkasztikus feleség Judy Davis; 5.: az egész iszonyatosan vicces.

Reitmanék

Az apa: Ivan Reitman

Apai örökség: A szlovák származású Ivan Reitman filmjeit mindenki ismeri, és majdnem mindenki szereti, aki a nyolcvanas évek végén érte el a serdülőkort, hiszen rendezőként vagy producerként ő látta el ezt a korosztályt a (többé-kevésbé) megbízható színvonalú családi vígjátékokkal, amelyeken felnőttünk. Csak néhány cím emlékeztetőül: Ikrek, Beethoven, Ovizsaru, Állj, vagy lő a mamám! A kilencvenes évek végén a Hat nap, hét éjszaká-val örvendeztette meg Harrison Ford rajongóit, idén pedig hosszabb szünet után a hamarosan itthon is mozikba kerülő A szuper exnőm-mel tért vissza - nem túl diadalittasan sajnos.

Aranykor: A fenti felsorolásból persze szándékosan kihagytam Ivan klasszikusát, a Szellemirtók-at. Szerintem mindenki emlékszik rá, milyen volt beleszeretni az idióta szellemvadász Bill Murraybe, és milyen szánalmasan festett, amikor a feje búbjáig habos volt a szétrobbant Michelin-babától. Hogy ez a vígjáték nem a filmművészet csúcsteljesítménye, az nagyon valószínű, de az is biztos, hogy a főcímzene dallama egész hátralevő életünkben a fülünkben fog csengeni.

+ + +

A fia: Jason Reitman

Ifjonti hév: Jason, akárcsak húga, Catherine, gyerekkorában apja több filmjében is szerepelt, szóval szinte filmforgatásokon nőtt fel. Nem túl meglepő, hogy hamar elkezdett rövidfilmeket és reklámokat rendezni és hogy első nagyjátékfilmjére sem kellett soká várni.

Névjegy az asztalon: Christopher Buckley Thank You for Smoking című regényében találta meg azt az alapanyagot, amit érdemesnek tartott megfilmesíteni, és nem nyúlt mellé: briliáns szereposztású, okos és könnyed szatírát kerekített belőle, ami nem csak egy elsőfilmesnek válna büszkeségére. Jasont most már biztos nem lehet megállítani: a (hazai mozikban e héttől megtekinthető) Thank You... sikere után máris felkérést kapott, hogy jövőre rendezze meg a Juno című vígjátékot, amely egy furcsa nő furcsa terhességéről szól majd.