Húsz éve kapott megalázó verést a Mezey-csapat

1986. június 2-án a mexikói Irapuato városa is bekerült a futballtörténelembe, legalábbis a magyar és a szovjet részre. A mexikói világbajnokság nyitányán a Mezey György irányította válogatott borzalmas játékkal 6-0-s vereségbe szaladt bele, pedig előtte voltak szakemberek, akik meg voltak arról győződve, együttesünk a vb egyik titkos favoritja. Eltelt 20 esztendő, a miértre azóta sem kaptunk választ. Viszont megértük azt, hogy a leggyalázatosabb vb-vereségünk is már-már pozitívumként hat: 1986-ben ugyanis legalább ott voltunk a világbajnokságon. Azóta soha...

Európa csúcsától az irapuatói pokolig

Az 1938-ban és 1954-ben világbajnoki döntőt vívó válogatott a hatvanas évek végén élte első válságát (azért az 1958-as bukást, amikor a vb-csoportkört sem élte túl a csapat, még nem szokás ide sorolni), legalábbis az akkor sajtó és közhangulat így ítélte meg.

Az 1969-es marseille-i bukás (vereség a csehszlovákoktól) azt eredményezte, hogy a nemzeti együttes nem jutott ki az 1970-es világbajnokságra, de ez történt 1974-ben is. Ugyan a helyzet stabilizálódni látszott az argentin és spanyol Mundiallal, olyannyira, hogy 1986-ra vb-aranyérem utáni vágyig fokozódott a honi őrület.

A remény 1986. június 2-án halt meg.... Irapuatóban, a világbajnokság első magyar érdekeltségű mérkőzésén a válogatott 6-0-s kiütéses vereséget szenvedett a Szovjetuniótól. Összeállításunkban megpróbáljuk felidézni a kor hangulatát, korabeli tudósítások alapján felidézzük a húsz évvel ezelőtti eseményeket, s bő egy héttel a németországi világbajnokság kezdete előtt egy gyászos összecsapással emlékezünk az utolsó olyan futballvébére, amelyen még érdekelt volt Magyarország.

A világbajnoki selejtezők során már érezni lehetett, összeállt a csapat Mezey György keze alatt, Ausztria és Ciprus oda-vissza verést kapott, 1984. október 17-én Rotterdamban Hollandia is megkapta a leckét (1-2), igaz a gyakorlatilag tét nélküli budapesti visszavágón nyertek Van Bastenék, a csoportelsőség Magyarországé lett.

1985 végén már akadt olyan értékelés, amely Európa legjobb csapataként aposztrofálta a Mezey-csapatot, a hitet erősítette az 1986. márciusi, népstadionbeli összecsapás, amelyen az európai turnája során Magyarországra is ellátogató brazil együttes sima, 3-0-s zakóba szaladt bele.

Korszerű taktika és remek erőnlét jellemezte az együttest, ám éppen a legrosszabbkor, a mexikói világbajnokság előtt jöttek az apróbb problémák, amelyek csak a helyszínen álltak össze egységes "bombává". Mezey kapitány több hibát is elkövetett (már ha húsz év távlatából értékelhetjük az akkori sikeredző tevékenységét).

Először is kirakta a keretből a kor legjobb játékosának számító Nyilasi Tibort, akinek "bűne" annyi volt, hogy porckorongsérv-műtétje után lábadozva nemcsak a válogatott edzőtáborát szerette volna meglátogatni, de klubja, az Austria Wien városi, Rapid elleni derbijén is... Ezek után már hiába próbált meg mindent Szepesi György MLSZ-elnök, Nyilasi nem bocsátott meg.

A szakvezetés elképzelése szerint a válogatott magaslati edzőtáborba vonult volna, hogy alkalmazkodjon a mexikói körülményekhez, ám az ausztriai Lienz nem volt alkalmas erre. Ennek ellenére a csapat odautazott, s ott is maradt. A télies körülmények után Mexikóban már trópusi hőség várta az együttest, a figyelmeztetések ellenére a kapitány nem várta meg az enyhébb késő estéket az edzések megtartására.

"Mezey semmi segítséget nem kapott, igaz, nem is igényelt. A 22-es keret kijelöléséhez sem. A Nyilasi körüli hercehurca, Törőcsik behívása - aki pedig sokszor ült a második ligás Montpellier kispadján -, az operált Róth és Péter gyógyulási folyamata, az újabb sérülések (Hannich, Mészáros) nem voltak éppen jótékony hatással a mindent magára vállaló Mezey idegzetére. Ingerlékennyé, sértődötté vált és valahol tudata mélyén azt kezdte érezni, hogy Mexikóban nem minden úgy lesz majd, ahogy ő elképzelte és megtervezte" - írta a Labdarúgás című havilap 1986 júniusában.

Hatig meg sem álltak a szovjetek

Öt nappal a szovjetek elleni bemutatkozás előtt még edzőmeccset játszott a válogatott Leonban, egy helyi csapattal, s kiváló produkcióval előrukkolva 6-1-re győzött. Jorge Davino, az ellenfél edzője nem is fukarkodott a dicsérettel: "A magyarok első félidei teljesítményéhez hasonlót eddig még senki sem mutatott a 24-es mezőnyből."

A magyar tábor elhitte, lehet keresnivalója, a Népsport korabeli beszámolói alapján Détárit már "magyar Platiniként" és "új Puskásként" emlegették. Nagy Antal pedig kijelentette: "Világbajnokok leszünk!"

Az első meccsel kapcsolatban is tévhitek keringtek, Mezey György meg volt győződve arról, hogy a szovjetek rossz taktikát választottak akkor, amikor nem a világbajnokságra készítették fel a csapatot, sokkal inkább a Dinamo Kijev KEK-döntőjére figyeltek. A kapitány úgy vélte, a játékoscserék, illetve a frissen kinevezett edző, Valerij Lobanovszkij is a malmunkra hajthatja a vizet.

"Mezey magabiztos volt, mint mondotta, nem dolgozott ki különösebb taktikát, játékosai már tudják, ki ellen mit kell játszani" - írta a Népsport a találkozó napján. Hogy mi történt a mérkőzésen? Álljon itt a sportnapilap összefoglalója, csak a gólokról beszámolva.

1986. június 2., hétfő (világbajnoki csoportmérkőzés)
Szovjetunió - Magyarország 6-0 (3-0)
Irapuato, 16 500 néző
v.: Agnolin (olasz)
Szovjetunió: Daszajev - Larionov, Besszonov, Kuznyecov, Gyemjanyenko - Jaremcsuk, Alejnyikov, Jakovenko (Jevtusenko, 72.), Rácz - Belanov (Rogyionov, 69.), Zavarov
Magyarország: Disztl P. - Sallai, Róth (Burcsa, 13.), Garaba, Péter (Dajka, 62.) - Kardos, Nagy A., Bognár, Détári - Kiprich, Esterházy
gól: Jakovenko (3.), Alejnyikov (4.), Belanov (23., büntetőből), Jaremcsuk (67.), Dajka (öngól, 74.), Rogyionov (80.)

Az 1986. június 3-án megjelenő címlap kétsoros címben jelezte a tragédiát: "A két gyors gól sokkalta válogatottunkat, és érvényesült a képességek közötti különbség"

"A szovjet csapat káprázatosan kezdett, már az első támadása gólt eredményezett. Belanov viharzott el a 3. percben a jobb szélen, Péter csak szabálytalanul tudta szerelni a tizenhatos sarkával egyvonalban, A sértett ívelt a szabadrúgásból a kapu elé, Zavarovról az ötös sarkánál helyezkedő Jakovenkóhoz került a labda, ő Garaba és Róth között egyből a bal alsó sarokba lőtt. 1-0."

"Egy perc telt csak el az első gól után, amikor az előrevágott labdát Rac a magyar 16-os előterében visszagurította a középen érkező Alejnyikov elé, aki futtából, 27 méterről hatalmas gólt lőtt a bal felső sarokba. Disztl P. hiába vetődött, esélyes sem volt a hárításra. 2-0."

"A 23. percben a nagy kedvvel játszó Belanov kapott hosszú indítást a jobbösszekötő helyén. Bevezette a labdát a 16-oson belülre, elhúzta a keresztezni igyekvő Kardos mellett, amikor a magyar védő buktatta... A sértett Belanov állt a labda mögé és nem cifrázva a dolgot, nagy erővel a léc alá bombázott. 3-0."

"A 67. perc meghozta az újabb szovjet gólt. Jakovenko a saját tizenhatosától indulva minden útjába eső magyar játékost lendületből kicselezett, majd remekül adott a jobbösszekötő helyén egyedül kilépő Jaremcsuk elé, aki középre kanyarodva túljutott a keresztező Kardoson és hét méterről a kiinduló, tehetetlen Disztl P. mellett a bal alsó sarokba gurított. 4-0."

"A 74. percben a magyar kaputól nyolcméternyire helyezkedő Jaremcsuk felé ívelt a tizenhatos előteréből Zavarov, Dajka megelőzte Jaremcsukot, ám olyan szerencsétlenül nyúlt a labdához, hogy az lábáról a kapufa tövére, onnan pedig a kapuba gurult. Öngól! 5-0."

"A 80. percben... Alejnyikov egyedül vezethette Disztl Péterre a labdát, gyengén helyezett gurítása kipattant a kapusról. úgy tűnt, Garaba elviszi a labdát, ám Alejnyikov feltartotta a magyar védőt, és a támadást kísérő Rogyionovnak nem okozott gondot, hogy tíz méterről az üres kapuba gurítson. 6-0."

Mezey: Nem mondok senkiről semmit

Teljes volt az elkeseredettség, Mezey György azt nyilatkozta: "Nem mondok senkiről semmit." A Mondial című magazin egyik képén a szurkolók döbbenete látszott: Belanov tizenegyesrúgásakor a magyar kapu mögött rengeteg magyar, piros-fehér-zöldben, a többség Senior feliratú egyenpólóban ült, arcukon a világfájdalommal. Elutaztak a világ másik felébe, s két perc alatt szertefoszlottak az álmok...

A nemzetközi sajtó sem kímélte az együttest, idézzünk fel néhány véleményt a találkozó utáni termésből.

Brian Glanville (The Story of the World Cup): "A C csoport leginkább sokkoló eredménye a szovjetek 6-0-s győzelme volt a magyarok ellen. A szovjetek fakó csapatnak tűntek tavasszal, például, amikor Tbilisziben kikaptak az angoloktól. Ám utána kirúgták az addigi szövetségi kapitányt, Eduard Malofejevet, s május elején a Dinamo Kijev klubedzőjét, Valerij Lobanovszkijt állították a helyére. Az "Ezredes" telerakta a válogatottat saját játékosaival, akik ízekre szedték a magyarokat. A magyaroknak a korábbiakban is szinte fóbiája volt a szovjetek ellen. Most Jakovenko már az első percben vezetést szerzett, majd Alejnyikov, a sokoldalú középpályás már néhány másodperccel később belőtte az újabb gólt, s ettől a magyarok összezuhantak. Hat lett a vége."

Piros lap (Mondial): "Kivételesen a szovjetek lemondtak hagyományos vörös mezükről, a magyarok javára. Persze, játszhattak volna a Kijev kékjében is. Valójában ez a mérkőzés olyan volt, mint egy ukrán tánc. Az első négy percben alatt két gól, ez rekordot jelentett a világbajnokságok történetében. S szinte semmi nem változott a hátralévő 86 percben sem. A szovjetek könnyedén játszhattak. Új jutottak át a magyar védelmen, mint kés a vajon. Akkor passzoltak és annyiszor egymásnak, amikor és ahányszor csak akartak. Kiválóak voltak egyénileg és csapatként is. A magyarok gyengék, fásultak és megtörtek voltak. A kapusuk, Disztl Péter úgy festett, mint egy rém (cauchemar). A Dinamo Kijev KEK-győzelme már figyelmeztető volt a világnak, de azért kevesen gondolták, hogy a szovjetek ennyire jók. Lobanovszkij tulajdonképpen csak három játékossal, Daszajevvel, Larionovval és Alejnyikovval erősítette meg a maga Kijevét. Ez a Dinamo Kijev volt, szovjet mezben!"

Fred Hirzler (Le Matin): "Pontosan az következett be, amit vártam, és amire a magyarok a jelek szerint nem készültek fel: a szovjet válogatott azt merte játszani, amit a Dinamo Kijev tud... Úgy tűnik, a magyar edző, Mezey György egyszerűen nem készítette fel játékosait arra, hogy ezen a mérkőzésen váratlan és a magyarok számára katasztrofális események is bekövetkezhetnek."

Heinz Heimann (Kicker): "... Mezey György szövetségi kapitány súlyos hibát követett el. Nem észlelte, hogy a Péter által üresen hagyott magyar baloldal sebezhető..."

Wolfgang Harder (SID hírügynökség): "Nemzetközi mezőnyben ilyen szervezetlen védelmet hosszú idő óta nem láttam."

Hogy mi történt azon a délutánon, talán soha sem tudjuk meg. Akadtak rémes összeesküvés-elméletek, hogy az ellenfél csempészett valamit a mieink ételébe (ami legalább megmagyarázná, hogyan történhetett meg, hogy egyszerre, egy időben vált használhatatlanná minden játékos), akadtak, akik doppingot emlegettek, az évek során elhíresült a tészta-sztori... de választ nem kaptunk.

Mi lett velük?

Disztl Péter (1960): 1984-89 között 37-szeres magyar válogatott, a Videoton kapusaként UEFA-kupa-döntős 1986-ban, játszott a Bp. Honvédban, a német RW Erfurtban (1990-91), a VfB Leipzigben (1991-92), a Stahl Brandenburgban (1992), illetve a malajziai Selangorban (1993). Kapusedzőként dolgozott a Videotonnál, a BKV Előrénél, a Vasasnál, sőt segítette Lothar Matthaus munkáját is.

Sallai Sándor (1960): 1981 és 89 között 55-szörös válogatott játékos a Debrecenből és a Honvédból, éppen a két csapat 1985-ös bundameccse miatt kiáltották ki bűnbaknak. A védőt három évre tiltották el (így hiába kötött előnyös szerződést az Oviedo csapatával, nem szerződhetett Spanyolországba), végül Svájcban fejezte be pályafutását: megfordult az SR Delémont (1990-94), valamint az FC Cornol (1994-95) együttesében. Ötszörös magyar bajnok (1984, 1985, 1986, 1988, 1989) kétszeres Magyar Népköztársasági Kupa-gyŐztes (1985, 1989). Jelenleg üzletember.

Róth Antal (1960): A pécsiek védője 1983-88 között 29 alkalommal szerepelt a legjobbak között, 1986 és 1989 között a holland Feyenoord alkalmazásában állt. Pécsre 1990-ben kerül vissza pályaedzőként. 1994-ben rövid ideig a csapat vezetőedzője, majd 1998-ig az utánpótlásért lesz felelős. Ezután két évig a Sopron labdarúgócsapatát irányítja, mely vezényletével az NB I-be kerül. 2001 áprilisától ismét a pécsi együttes vezetője. Jelenleg az olimpiai válogatott szövetségi kapitánya. Neve felmerült Lothar Matthäus utódaként is, de Róth nem vállalta a feladatot.

Burcsa Győző (1954): 15-szörös válogatott, a Győrrel kétszeres magyar bajnok, a Videotonnal UEFA-kupa-döntős, 1985 és 1987 között a francia Auxerre játékosa, 1986-ban a France Football szerint Franciaország legjobb külföldi futballistája lett. Olyan játékoskkal játszott egy csapatban, mint Basile Boli, Bruno Martini vagy Eric Cantona. Játszott a másodosztályú Melon, illetve a harmadik ligás Arras együttesében, utóbbinál kezdste edzői pályafutását. Magyarországon a 1990-ben a Videoton vezetőedzője lett, később dolgozott Nyíregyházán, illetve Sopronban. Ma vállalkozó, a jelenlegi állapotok mellett nem vállal szerepet a futballban.

Garaba Imre (1958): A Honvéddal 4-szeres bajnok (1980, 1984, 1985, 1986), egyszeres kupagyőztes (1985) lett. 1979 és 1987 között 243 bajnoki mérkőzésen 14 gólt szerzett. 1987-től a francia Stade Rennes-nél töltött két évet, majd 1989-ben a belga RSC Charleroi-hoz szerződött. 1992-ben visszatért Magyarországra, a BVSC csapatához. A válogatottban 82 meccsen 3 gólt lőtt. 1993-tól edző: dolgozott a BVSC-nél, a REAC-nál, a Gödöllőnél, majd 1996-ban az MTK-nál. A kék-fehérek után már nem vállalt edzői állást, sőt a labdarúgástól is távol tartja magát.

Péter Zoltán (1958): A zalaegerszegiek balhátvédje 1979 és 1987 között 28 alkalommal ölthette magára a nemzeti mezt, 1987-től Ausztriában játszott, megfordult a Vienna és az Elterndorf együttesében is. Pályaedzőként több szakembert is segített már a zalaegerszegi kispadon.

Dajka László (1959): 1980 és 88 között 24 alkalommal lépet pályára a nemzeti együttesben, a Honvédból 1987-ben szerződött a spanyol UD Las Palmashoz, onnan három év után távozva két újabb szezont húzott le a svájci FC Yverdon-Sportsnál. Edzőként az 1996/97-es szezonban mutatkozott be a magyar élvonalban, a BVSC-t 34 meccsen keresztül irányította. Azóta sem töltött el ennyit egy klubnál sem, Haladás, Debrecen, Sopron, Békéscsaba és Zalaegerszeg következett...

Kardos József (1960): A salgótarjáni védő 1978-tól 88-ig 228 mérkőzésen 36 gólt szerzett az Újpesti Dózsa színeiben, ezt követően egy-egy évig erősítette a Vasas, a görög Apollon Kalamaria, illetve a Vác gárdáját. 33 válogatottbeli szereplésén 3 gólt szerzett. Edzőként 1997-99 között két osztályt lépett előre a Komárommal, majd a Kiskunfélegyháza, az Újpest FC ifjúsági csapata, a megyei I. osztályban szereplő Petőfibánya, az Ózdi Kohász, illetve a Budakalász következett.

Nagy Antal (1956): 1979-88 között 32-szer ölthette magára a címeres mezt, a Honvédból a francia US Nancy-Loraine szerződtette 1986-ban (edzője Arséne Wenger lett!), majd 1987-92 között a svájci FC Yverdon-Sports színeiben futballozott. Jelenleg üzletember.

Bognár György (1961): 1985-94 között összesen ötvenszer játszott a válogatottban, nyolc gólt szerzett. Szerepelt az MTK (1980-1988), az SC Toulon (francia, 1988-1990), a Standard Liege (belga, 1990-1992), a BVSC (1992-1996), a Györköny (1997 ősz) és a Kiskunfélegyháza (1998-99) csapataiban. Edzőként dolgozott a BVSC (1997-98, pályaedző, majd vezetőedző), az MTK Hungária (1998-2001, szakmai igazgató és utánpótlásedző, majd 2001-2002 vezetőedző), a Matáv Sopron (2002. május-2002. augusztus), a REAC (2003-2004) és a Honvéd (2004) együttesénél. 2006 januárjában a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság sikkasztás, csalás és okirat-hamisítás miatt két év szabadságvesztésre ítélte, amelyet öt év próbaidőre felfüggesztett

Détári Lajos (1963): 1984 és 1994 között 64-szeres válogatott labdarúgó (13 gól), a Bp Honvédtól az Eintracht Frankfurt vásárolta meg, amellyel német kupát nyert) a döntőben a győzte gólt Détári szerezte szabadrúgásból). Németországból a görög milliomos, Koszkotasz vásárolta meg az Olimpiakosz számára, innen Bolognába, Anconába, fél évre a Ferencvároshoz, majd Genoába és a svájci Neuchatel Xamaxba igazolt. Levezetésképpen megfordult az osztrák St. Pöltenben és a BVSC-ben. Háromszoros magyar bajnok, Magyar Kupa-győztes, magyar Szuperkupa-győztes, háromszoros magyar gólkirály, ötszörös világválogatott. Edzőként: az FC Bihor, a Csepel, a Kispest, a vietnami ACB, a Haladás, a Tatabánya, a Diósgyőr, a Nyíregyháza, illetve a görög Panszerraikosz szakvezetője. Jelenleg szövetségi edzőként segíti Bozsik Péter kapitány munkáját.

Kiprich József (1963): a 70-szeres válogatott csatár (28 gól) napjainkig a Feyenoord legendája, "Jozef Kipricsről" még mindig lehet találni az interneten archív felvételeket. A tatabányai támadó 1984 és 1995 között játszott a nemzeti csapatban, külföldön kipróbálta magát a rotterdami klub mellett a BVV Den Bosch, illetve a ciprusi Apoel Nicosia gárdájában is. Volt holland bajnok (1992-93), ciprusi bajnok (1996), holland kupagyőztes (1991, 1992, 1994, 1995) és ciprusi kupagyőztes (1996). Edzői pályafutását 1999-en a Lombard FC Tatabányánál kezdte, majd sorrendben a Vasas (másodedző), a Kecskeméti FC, az Olimpia Satu Mare, a Győri ETO FC, ismét az Olimpia Satu Mare és a Diósgyőri VTK BFC következett. 2005-től Kiprich a Feyenoord számára keres fiatal magyar tehetségeket, és az Újpestnél az U19-es csapatnál edzője.

Esterházy Márton (1956): 1980 és 88 között 29 alkalommal volt válogatott, 11 gólt szerzett. Futballozott KSI (1966-72), a Csillaghegy (1974), a III. ker. TTVE (1975), a Budafok (1976-77), a Ferencváros (1977-79), a Bp. Vasas Izzó (1979-80), a Bp. Honvéd (1980-84), az AEK Athén (1984-87), a Panathinaikosz (1987), a Casino Salzburg (1988), a CS Chenois (1989-91), a FC Bulle (1991-92), a Bag (1992) és az FC Weissenbach (1993) együtteseiben. Háromszoros bajnok (1980-81, 1983-84, 1984-85), kupagyőztes (1977-78). Napjainkban üzletemberként dolgozik.

Pincési László