Dél-Amerika - Európa párviadal a focivébén

Az eddigi 17 labdarúgó-világbajnokságon csak dél-amerikai és európai válogatottak diadalmaskodtak, és a németországi futballcsúcs előtt a tengerentúliak 9-8-ra vezetnek ebben a különversenyben. A rivális földrészén eddig csak egyszer sikerült a "vendégnek" diadalmaskodnia (1958-ban, Svédországban a brazilok nyertek), így a pénteken kezdődő vébé előtt ismét az európai csapatok számítanak esélyesnek. De hogyan is szerzett minimális előnyt az argentin, brazil, uruguayi trió az olasz, német, angol, francia kvartettel szemben? Röviden megemlékezünk az eddigi világbajnokságok győzteseiről, és közben azt is megnézzük, miképp változott a tengerentúli és az öreg kontinens párviadalának az állása.

1930-1970: Uruguaytól Mexikóig

Az őrület 1930-ban, Uruguayban kezdődött. Az első világbajnokságot még mindössze három stadionban rendezték, és ekkor még csak 13 csapat vett részt a tornán. A nyolc latin-amerikai válogatotthoz és az Egyesült Államok együtteséhez négy európai csapat (Franciaország, Jugoszlávia, Románia, Belgium) csatlakozott Európából, és azért nem több, mert földrészünkön ekkor pénzügyi krízis söpört végig, ráadásul Montevideóba 14 napon át tartott a hajóút. Nem csoda, hogy házidöntőre került sor, Uruguay 4-2-re verte Argentínát a fináléban. A sportág már ekkor sem volt népszerűtlen - a döntőt 100 ezer néző drukkolta végig a Estadio Centenario-stadionban. Dél-Amerika - Európa 1-0.

1934-ben, Olaszországban már 16 válogatott versengett a vb-címért. A mindvégig kieséses rendszerben zajló tornán pórul jártak a latin-amerikaiak, hiszen Argentína és Brazília is mindhiába utazott 26 ezer kilométert, mivel 90 perc foci után vehette is a sátorfáját. A 14 napos viadalon újfent a házigazda nyert, az olaszok hosszabbításban verték 2-1-re Csehszlovákiát. Itália legnagyobb sztárja Giuseppe Meazza volt, akiről azóta Milánóban stadiont neveztek el. Dél-Amerika - Európa 1-1.

Négy évvel később, 1938-ban Franciaország látta vendégül a világ futballelitjét. Meazza ismét az újságok címlapjára került, miután a brazilok ellen 2-1-re megnyert elődöntőben úgy értékesítette 11-esét, hogy előtte elszakadt a "gatyamadzaga", és az egyik kezével a nadrágját kellett tartania a lövés pillanatában is. A taljánok épp Magyarország ellen nyertek 4-2-re a fináléban. Európa átvette a vezetést Dél-Amerikától (1-2).

A második világháború miatt csak 1950-ben rendeztek ismét világbajnokságot, mégpedig Brazíliában, ahol nem volt klasszikus finálé. A négyes döntő utolsó meccse viszont igencsak emlékezetes volt, Uruguay 1-1-es állásnál, 11 perccel a lefújás előtt úgy szerzett gólt Rio de Janeiróban, hogy a Maracana-stadionban - hivatalos adatok szerint - 174 ezren drukkoltak a selecaónak, ám más források 200 ezres nézősereg kintlétét sem tartják kizártnak. Dél-Amerika - Európa 2-2.

Az 1954-es svájci mundial történéseit nem nagyon kell részletezni a magyar drukkereknek... Ez volt az első vb, ahol a játékosok számozott mezzel léptek pályára, és átlagban itt született a legtöbb gól (meccsenként 5,38). Például azért, mert a mieink 9-0-ra verték Koreát, míg Ausztria 7-5-re nyert Svájc ellen. A Puskással, Bozsikkal, Kocsissal, Hidegkutival felálló magyar sztárcsapat a csoportmeccsek során 8-3-ra kiütötte a németeket - majd búcsúztatta Brazíliát és a címvédő Uruguayt is -, hogy aztán a döntőben 3-2-re kikapjon a Fritz Walter nevével fémjelzett NSZK-tól. Dél-Amerika - Európa 2-3.

1958-ban, Svédországban megtörtént az, amire még azóta sem volt példa - Európában dél-amerikai csapat diadalmaskodott. A torna hőse az akkor még csak 17 éves Edson Arantes do Nascimento, ismertebb nevén Pelé volt. Hatszor volt eredményes a vébén, a franciák ellen 5-2-re megnyert meccsen triplázott, majd a szintén 5-2-re végződött döntőben kétszer volt eredményes (a gólkirály mégsem ő lett, hanem a 13 gólos francia Just Fontaine). Dél-Amerika - Európa 3-3.

Formába lendültek a brazilok. Az 1962-es chilei focivébén olyan sztárok játszottak Pelén kívül a selecaóban, mint Garrincha, Didi, Vava vagy Zagallo, és bár a Fekete Gyöngyszem a csoportmeccsek során súlyos sérülést szenvedett, és nem is játszhatott a torna további részében, a finálét könnyedén megnyerte Brazília 3-1-re Csehszlovákia ellen. Újra Dél-Amerikánál az előny (4-3).

1966-ban, Angliában majdnem trófea nélkül maradtak a házigazdák, mivel a Jules Rimet Kupát ellopták, ám később egy Pickles becenévre hallgató kutya rábukkant egy dél-londoni kertben... Szóval nyertek a vendéglátók a fináléban, mégpedig NSZK ellen 4-2-re, ám volt egy gól, amelyről azóta is sokat beszélnek a fanatikusok. Benn volt, nem volt benn Geoff Hurst kapufáról lepattanó labdája? A játékvezető konzultált a partjelzővel, és gólt ítélt. Hurst a találkozón egyébként mesterhármast ért el... Dél-Amerika - Európa 4-4.

Az 1970-es mexikói világbajnokságon debütált a sárga és a piros lap, s a televízión keresztül immáron élőben is lehetett követni a találkozókat. Emlékezetes volt az olasz-német elődöntő, amelyen 90 perc után még 1-1 volt az állás, és a hosszabbításban végül 4-3-re nyertek a taljánok. Olaszországnak a Pelével, Carlos Albertóval, Jairzinhóval, Gersonnal, Rivelonóval felálló brazilok ellen már nem ment ilyen jól, a selecao a döntőben aratott 4-1-es sikerével végleg hazavihette a vb-trófeát. A gólkirály a német Gerd Müller lett 10 találattal. Dél-Amerika - Európa 5-4.

1974-2006: Németországtól Németországig

1974-ben, Nyugat-Németországban immáron a Silvio Gazzaniga által tervezett - jelenlegi - vb-trófeáért küzdöttek a csapatok, és a vébé eseményeit ekkor már színesben követhették a televíziók előtt szurkoló nézők. A vendéglátó németek nem kezdtek jól a Hollandia elleni döntőben, mivel a második percben Dieter Höness Johann Cruyff elleni szabálytalansága után Johan Neeskens vezetéshez juttatta az oranjét. A Franz Beckenbauerrel, Gerd Müllerrel, Sepp Maierrel, Paul Breitnerrel felálló Németország végül 2-1-re fordított, és ezzel megszerezte második vb-győzelmét. A brazilok még a bronzmeccsen is kikaptak, mégpedig a meglepetéscsapat Lengyelországtól. Dél-Amerika - Európa 5-5.

Az 1978-as argentínai World Cupon ismét a házigazda válogatott nyert. Az argentinok legjobbja Mario Kempes volt, aki hat találattal lett gólkirály. A döntőbe ismét bejutott Hollandia, de megint csak ezüstéremig jutott, a hosszabbításban ugyanis 3-1-re nyertek Kempesék, a csatár két találatával. Brazília ekkor újra dobogóra állhatott, miután a bronzmeccsen Olaszországot 2-1-re legyőzte. Dél-Amerika - Európa 6-5.

1982-ben, Spanyolországban a brazilok szép focival rukkoltak elő, de Itália - 3-2-es diadalával - megállította őket, sőt Paolo Rossiék meg sem álltak a végső győzelemig. Rossi hat találatával a legjobb góllövőnek bizonyult, természetesen a németek elleni fináléban is betalált. Ezen a tornán már pályára lépett Diego Maradona is, a legfiatalabb játékos és rekorder azonban nem ő, hanem a 17 éves és 42 napos északír Norman Whiteside volt. Spanyolországban elsőként már 24 csapat mérte össze erejét. Dél-Amerika - Európa 6-6.

A második, 1986-os mexikói világbajnokság Diego Maradonáról szólt. Az évezred egyik legjobb futballistájának tartott Maradona az angolok elleni nyolcaddöntőben csapata első gólját kézzel ütötte Peter Shilton kapujába, amiről később úgy nyilatkozott, hogy "Isten keze" segítette őt. A Belgium elleni elődöntőben két gólt szerzett, ami után az Azteca-stadionban 115 ezer szurkoló figyelte, ahogy Argentína parádés futballal 3-2-re legyőzi a németeket, majd az "Isteni Diego" magasba emeli a vb-trófeát. 2-3 óta nem vezetett Európa, Dél-Amerika viszont újra előnyhöz jutott (7-6).

Az 1990-es olaszországi futballparádén mindkét elődöntőben büntetők döntöttek, az egyiken a házigazdákat az argentinok búcsúztatták, míg a másikon Németország Angliánál célzott pontosabban. A Maradona vezette Argentína tehát ismét a döntőig menetelt, ám ott kikapott a Franz Beckenbauer szövetségi kapitány által vezényelt németektől (a finálét Andreas Brehme 11-es gólja döntötte el). A vb nagy egyénisége volt Salvatore Schillaci, akit a torna előtt szinte senki sem ismert, ám hat góljával végül gólkirály lett, míg az amatőr klubban szereplő 38 éves Roger Milla - aki góljai után bemutatott tánclépéseivel meghódította a szurkolókat - a negyeddöntőig vezette Kamerunt. Dél-Amerika - Európa 7-7.

Az 1994-es vébét az Amerikai Egyesült Államokban rendezték, és Diego Maradona még itt is jelen volt, gólt is szerzett, de ezúttal pozitív doppingtesztjével hívta fel magára a figyelmet. Nagy meglepetés volt, hogy a bolgárok kiütötték a címvédő németeket, és említést érdemel még az Oroszország-Kamerun meccs (6-1), amelyen Oleg Szalenko rekordot döntött, miután egy vb-meccsen ötször volt eredményes. Ugyanezen találkozón Roger Milla is csúcsot javított, miután 42 évesen, egy hónaposan és nyolc naposan szerzett gólt. A finálé büntetőkkel dőlt el (azaz Európa hosszú idő után újra előnyhöz juthatott volna Dél-Amerikával szemben), ám az olasz csapatból Franco Baresi, Daniele Massaro és Roberto Baggio is büntetőt hibázott, így Brazíliáé lett az aranyérem.

Franciaországban, 1998-ban már 32 csapat szállt harcba a világ legjobb futballválogatottja címért. A hazai pálya ismét nagy előnyt jelentett, ezt kihasználva a címvédő ellen léptek pályára a döntőben a gallok. A brazilok kulcsembere, Ronaldo csak szédelgett a gyepen, a franciák viszont szárnyaltak (3-0-ra nyertek), legjobbjuk az azóta már többször a világ legjobbjának választott Zinédine Zidane volt, aki két gólt fejelt a Stade de France-ban - pedig elmondása szerint fejjátéka egyáltalán nem tartozik az erősségei közé. A bronzérmet a hat találatig jutó gólkirály David Suker vezérelte Horvátország kaparintotta meg. Dél-Amerika - Európa 8-8.

2002-ben először rendezhetett labdarúgó-világbajnokságot Ázsia, és szintén nem volt még arra példa, hogy két ország együtt (Japán, Koreai Köztársaság) adjon otthon a focicsúcsnak. Ronaldo a távolkeleti tájakon már jobban érezte magát, és Zidane '98-as teljesítményét lemásolva két góllal járult hozzá Brazília ötödik vb-győzelméhez. A fináléban az a Németország volt a selecao ellenfele, amelyet a torna előtt - enyhén szólva - nem soroltak az esélyes csapatok közé. A címvédő franciák rúgott gól nélkül estek ki a csoportkörből, a pozitív meglepetést a harmadik Törökország és a negyedik Dél-Korea jelentette. A brazilok aranyérme azt jelenti, hogy a kontinensek versengésének a jelenlegi állása: Dél-Amerika - Európa 9-8.

2006 nyarán, június 9. és július 9. között Németország ad otthont az olimpia mellett a világ legnagyobb sporteseményének, és ezúttal a legtöbben - elsősorban a Kaká, Ronaldinho, Adriano, Ronaldo álomkvartett miatt - Brazília sikerére számítanak. A vb-k történetét alapul véve azonban előnyben van Európa, és még inkább esélyes a házigazdák válogatottja (17 alkalomból 6-szor a vendéglátó nyert). Érdekesség, hogy sem Dél-Amerika, sem Európa nem vezetett még egynél nagyobb különbséggel a két földrész vetélkedésében, tehát az öreg kontinensnek össze kell kapnia magát, ha nem akar "kétgólos" hátrányt összeszedni az Argentína, Brazília, Ecuador és Paraguay által képviselt latinokkal szemben.

Juha Pál