Kiszenvedett angol siker Paraguay ellen

Bemutatkozott a világbajnokságon a torna egyik esélyesének tartott angol válogatott, amely felejthető mérkőzésen egy korai öngóllal tudta legyűrni Paraguay együttesét.

B csoport, 1. forduló:
Anglia - Paraguay 1-0 (1-0)
Frankfurt, 48 000 néző
v.: Marco Rodriguez (mexikói)
Anglia: Robinson - Neville, Ferdinand, Terry, Cole - Beckham, Lampard, Gerrard, Cole (Hargreaves, 82.) - Owen (Downing, 56.), Crouch
Paraguay: Villar (Bobadilla, 8.) - Gamarra, Caceres, Caniza, Toledo (Nunez, 82.) - Riveros, Acuna, Paredes, Bonet (Cuevas, 68.) - Valdez, Santa Cruz
gól: Gamarra (3., öngól)
sárga lap: Gerrard (19.), Crouch (63.), illetve Valdez (22.)

Abban gyakorlatilag a világ minden táján egyetértenek a futball szimpatizánsai, hogy az idei világbajnokság egyik nagy esélyese az eddigi egyetlen világbajnoki címének negyvenedik évfordulóját éppen idén ünneplő angol válogatott.

A világbajnokság után távozó svéd szövetségi kapitány, Sven-Göran Eriksson csapata a felkészülési mérkőzések során nem minden esetben kápráztatta el szurkolóit, elég a ha a fehéroroszok elleni vereségre - igaz ezt az angol szövetség nem tekintette hivatalos, országok közötti találkozónak - gondolunk, igaz a magyar válogatott ellen már jobban játszottak a Háromoroszlánosok, Jamaicát pedig valósággal lemosták a pályáról.

A világbajnokságra mindenesetre önbizalomtól duzzadva érkeztek a szigetországiak, akik most már bevallottan a világbajnoki címre törnek. Alaposan be is kezdtek az angolok a németországi repülőjegyüket a dél-amerikai selejtezőkön elért negyedik helyükkel megváltó Paraguay ellen, és már a harmadik percben megszerezték a vezetést: Beckham az ellenfél térfelének közepéről, az oldalvonal mellől ívelt a kapu elé egy szabadrúgást, az Owen elől menteni igyekvő Gamarra pedig a saját kapujába csúsztatott.

Még fel sem dolgozhatta a sokkot a paraguayi csapat, amikor egy szerencsétlen mozdulatot követően megsérült elsőszámú kapusa, Justo Villar. A hálóőrt gyors ápolásban részesítették, azonban ennek ellenére sem tudta folytatni a játékot, helyére Aldo Bobadilla állt.

A kettős traumát lassan dolgozta fel Anibal Ruíz csapata, amelynek játékosai az első negyedóra végéig kiütésközeli állapotban lévő bokszoló módjára bóklásztak a pályán. Az angolok azonban nem használták ki ellenfelük zavarodottságát, így a paraguayiak lassan magukhoz tértek, a félidő hajrájában pedig már az egyenlítés közelébe is eljutottak.

Mindezen kívül nem sok említésre méltó esemény történt az első félidőben, amelyet mindkét oldalról egy-egy sárga lap színesített.

A második játékrészt meglehetősen indiszponáltan kezdte az angol válogatott, egymást követték a rossz passzok, és mivel a paraguayiak sem tudtak felpörögni, eléggé leült a mérkőzés. Eriksson mester cserével próbálta felfrissíteni csapatát, és a nem sokat mutató Owen helyett a middlesbrough-i Downingot küldte pályára.

A Boro fiatal szélsője meg is húzta néhányszor a bal szélt, azonban veszélyes helyzet egyikből sem alakult ki, így meglehetősen unalmasan csordogált a mérkőzés. Az angolok hasonló játékot produkáltak, mint utóbbi világversenyeiken nem egyszer: egy gól és más semmi.

A hajrához közeledve - mivel a pályán továbbra sem történt említésre méltó esemény - az angol szurkolók hullámoztak egy sort, majd elénekelték a himnuszt. Zengett a frankfurti aréna, de nem a gólörömtől, hanem a jó torkú brit drukkerek dalolásától.

A vége tehát 1-0-s angol siker, de Beckhaméknek ennél lényegesen több kell a folytatásban, ha valóra akarják váltani világbajnoki álmaikat.