Csoportkör: OK, nyolcaddöntő: KO

Azok a válogatottak, amelyek továbbjutottak csoportjukból a világbajnokságon, az igazán nagy "égést" elkerülték, és bizony a nyolcaddöntőben alulmaradt együttesek közül csak kevés olyan van, amely kimondottan kudarcként élte meg a kieséses fázisban elszenvedett vereséget. Értékelésünk második részében most a csoportkört még túlélt, de a nyolcaddöntőben elbukott csapatokat vesszük sorra.

Mexikó helytállt, égtek a svédek

Összességében nézve a világbajnokság eseményeit, megállapítható, hogy a papírforma szinte végig érvényesült, és ez alól a nyolcaddöntő sem volt kivétel. Ékes példa erre rögtön az első játéknap ebben a fázisban, amikor is a két, esélyesebbnek tartott gárda ment tovább.

A németek Svédországot verték ki, mégpedig a vártnál sokkal simábban, a háromkoronások tulajdonképpen egyetlen percig sem veszélyeztették a hazaiak győzelmét. A torna előtt a skandinávok abban bíztak, hogy a korábbi évekkel ellentétben ezúttal nem csak a fegyelmezett csapatjáték és a kőkemény védelem, hanem a gólerős támadójáték is működhet (elvégre a selejtezősorozatban sok gólt értek el), de a támadó alakzat rögtön az első találkozón, Trinidad és Tobago ellen csődöt mondott, és később sem villogott.

A svédek a legjobban az angolok elleni második félidőben futballoztak, de góljaik és helyzeteik ott is szinte csak pontrúgásokból adódtak - ami nem probléma, de a németek ellen már ez sem működött, ráadásul a svéd remények első számú letéteményese, Zlatan Ibrahimovic is elmaradt a várakozásoktól.

Mexikó viszont emelt fővel búcsúzott a tornától, hiszen Argentína ellen a világbajnokság egyik legjobb, és egyben legizgalmasabb összecsapását játszotta. Az El Tri számára a csoportból való továbbjutás nem jelentett problémát, bár az Angola elleni gól nélküli döntetlen akár intő jel is lehetett a közép-amerikaiak számára - ugyanakkor az ember nem tudja elhessegetni a gondolatot, hogy szándékosan lettek másodikok a csoportban, hogy így Argentínával játszhassanak.

A dél-amerikai gárdát ugyanis remekül ismerték, és ez meg is látszott a nyolcaddöntőben, ahol vezetést is szereztek, és a hosszabbításban csak egy pazarul eltalált kapáslövés miatt estek ki. Ennek ellenére a mestert, Ricardo Lavolpét továbbra is sokat kritizálják Mexikóban - csak ők tudják, miért...

Szenvedtek az angolok, csontzene a portugál-hollandon

A nyolcaddöntők második napján tovább folytatódott a papírforma, az angolok ugyanis nyerni tudtak Ecuador ellen - amely számára a kiesés nem jelentett tragédiát, de ha Agustín Delgadóék elhiszik, hogy van keresnivalójuk Anglia ellen, akkor talán még nagyobb meglepetést okozhattak volna.

Az ecuadoriak ugyanazt a futballt nyújtották a vb-n, mint a kvalifikációs sorozatban: két szélsőhátvédjük rengeteget futott fel, a két középhátvéd szinte áthatolhatatlan falat jelentett, középpályásaik pedig bátran lőttek távolról. Az egyszerű, ámde hatásos és jól begyakorolt taktika meg is tette a hatását, Ecuador mind a hét gólját csatár szerezte a tornán - és az összes találatuk jobb oldali támadásból született. Anglia ellen viszont Ashley Cole mellett egyszer sem tudott elmenni sem Ulises de la Cruz, sem Edison Méndez.

A negyeddöntők első igazi rangadóját a hollandok és a portugálok vívták, akik közül Hollandia húzta a rövidebbet - egy botrányos, és így emlékezetes találkozón.

Az Oranje megfiatalított csapattal érkezett a tornára, és Marco van Bastennek a "halálcsoportból" sikerült is továbbjuttatnia együttesét, de a mester keze alaposan benne volt a korai kiesésben is. A portugálok ellen egyrészt meg sem próbálta megnyugtatni játékosait a feszült légkörű találkozón, másrészt a csoportmeccsek során nem villogó, de egy gólt azért szerzett középcsatárt, Ruud van Nistelrooyt személyes sérelmek miatt nem küldte pályára, pedig a helyén futballozó Dirk Kuyt sorra hagyta ki a helyzeteket.

Olasz 1-0, ukrán-svájci orosz rulett

Az olaszok is érvényesítették a papírformát Ausztrália ellen, de az auszik közel álltak ahhoz, hogy meglepetést okozzanak, arról nem is beszélve, hogy a legjobb 16 közé kerüléssel maximálisan teljesítették célkitűzésüket.

Ebben a mester, a holland Guus Hiddink elévülhetetlen érdemeket szerzett, a szakvezető a maximumot kihozta a csapatból. Neki volt köszönhető, hogy a socceroos rendkívül szervezetten futballozott, csapatjáték szempontjából kevés olyan gárda volt, amely tudatosabban játszott volna, de a focisták egyéni képességei korlátozták az együttes lehetőségeit. Ami az olaszok elleni meccset illeti, az utolsó percben megadott tizenegyes valóban vitatható volt, de ugyanilyen volt korábban Marco Materazzi kiállítása is, és az auszik emberelőnyben sem tudtak mit kezdeni a taljánokkal.

A csoportkör alakulásának köszönhetően az egyik nyolcaddöntőben két olyan csapat találkozott, amely számára egyaránt siker volt már a 16 közé kerülés is, és e kettő közül végül Svájc volt balszerencsésebb - így a helvétek estek ki. Jakob Kuhn gárdája csoportjának megnyerésével felülmúlta a várakozásokat, az ukránok elleni mérkőzésen azonban túlságosan is biztonságra törekedve futballozott, a tizenegyespárbajban pedig csődöt mondtak az idegek.

A fiatal helvét gárda mindenesetre potenciálisan akár nagyon jó csapat is lehet, hiszen az átlagéletkora rendkívül alacsony, és a most megszerzett rutin két év múlva, a hazai rendezésű Európa-bajnokságon nagyon sokat érhet.

Brazil sima, spanyol bukta

Afrikát egyetlen csapat képviselte a legjobb 16 között, és Ghána együttese onnan már nem is tudott továbblépni - de náluk megint csak az "így ki lehet esni" kifejezést szokás emlegetni. A Fekete Csillagok azok után, hogy első találkozójukon 2-0-ra alulmaradtak az olaszoktól, új erőre kaptak, és főleg a csehek legyőzése volt nagy fegyvertény, de már ott is látszott, hogy egy gólhoz legalább öt helyzetre van szükségük.

Brazília ellen aztán belementek egy nyílt adok-kapokba, amelyből jól nem nagyon jöhettek ki - ahhoz sokkal rutinosabb focisták szükségeltetnek, olyanok, akik könyörtelenül kihasználják a lehetőségeiket.

Végül szóljunk az örök csalódásról, Spanyolországról, amely megint nem tudta lemosni magáról ezt az eposzi jelzőt. Pedig minden olyan jól kezdődött a hispánok számára: első meccsükön magabiztos győzelmet arattak, és ez elég lendületet adott ahhoz, hogy a csoportjukat százszázalékos teljesítménnyel zárják - de Luis Aragonés mester mégsem tudott elszakadni attól, hogy Raúlt bizony játszatni kéne.

Vissza is tette őt a kezdők közé a franciák elleni nyolcaddöntőben, felforgatva az addig jól működő egységet, és bizony benne volt a vereségben. Persze hiba lenne csak a tréner nyakába varrni az újbóli korai búcsút, ám tény, hogy a kezdő tizenegyes és a taktika megváltoztatása nem tett jót a gárdának.

(FOCIVILÁG)