Irány a manézs!

  Új cirkuszról nagyjából húsz éve, a mára világhírű Cirque du Soleil alapítása óta beszélhetünk - bár a műfajteremtő montreali társulat még nem látogatott el hozzánk, az utóbbi években egyre több nemzetközileg is elismert cirkusz lép fel Budapesten - Európa sztárcsapata, a svéd Circus Cirkör például több alkalommal is járt már a Trafóban. Most egy egész fesztivált szentelnek az új cirkusznak a Jövő Háza Központban - ha játszik velünk, akár jegyet is nyerhet a szeptember 7. és 9. között zajló Nemzetközi CirkuSzínház Fesztiválra! 

Az új cirkusz, mint műfaji meghatározás igencsak megtévesztő, hiszen hallatán könnyen azt hihetnénk, hogy a hagyományos cirkuszi forma valamilyen forradalmi - vagy annak vélt - változatáról van szó. Valójában az új cirkusz sokkal inkább rokonítható a mozgásszínház világával: az új cirkusz akrobatái - vagy, ha jobban tetszik, táncosai - jellemzően az emberi test teljesítő-képességének határait feszegetik, ám maga a test és a mozgás kapcsolata sokszor az előadás fő témájaként is megjelenik. Mindez azonban a cirkusszal is kapcsolatban áll: a zsonglőrmutatványok, a légtornászszámok, a szóban vagy hangokban életre keltett komikum, azaz a cirkusz hagyományos elemei mind elengedhetetlen kellékei az új cirkusznak.

Az előadás azonban mégsem egymástól független számokból áll, ahogy azt a porondon zajló műfajoknál megszokhattuk: itt mindig egy teljes és lezárt történetnek lehetünk szemtanúi, mely gyakorta tesz fel egzisztenciális, filozófiai, sőt, olykor matematikai kérdéseket. A szellem, a gondolat tehát ugyanolyan fontos része az új cirkusznak, mint a szemünk előtt zajló látvány. Mindemellett a díszletek, a táncosok jelmeze, és esetenként az élőzene félreismerhetetlen atmoszférát teremt a színpadon - a kortárs színházi törekvések zömével ellentétben, ha új cirkuszt látunk, akkor azt azonnal felismerjük.

Bár az európai gyökerű új cirkusz egyik csúcsának tartott, svéd Circus Cirkör már több előadását is bemutatta a Trafóban, nem mondhatnánk, hogy hazánkban az új cirkusz élő és folyton alakuló, fejlődő művészeti ág lenne - nincs például egyetlen magyar társulat sem, amely akár csak közelíthető lenne a műfajhoz. Éppen ezért is örvendetes, hogy szeptember második hétvégéjén akár több előadást is megnézhetünk - bemutatkozik a Nemzetközi CirkuSZínház Fesztivál, és már az első évben nemzetközileg is jegyzett társulatokat láthatunk a színpadon.

A cseh Continuo Thetaer például egyből arra mutat példát, hogy kulturális téren Kelet-Európa is tudja tartani a lépést a kontinens nyugati, jóléti államaival. A Pavel Stourac rendező által vezetett társulat egyben az önszerveződő truppok mintapéldája is lehetne: a Continuo Theatert 1990-ben, a prágai Előadóművészeti Akadémiai akkori diákjai alapították, közel tizenöt év alatt pedig egy profi, nemzetközi turnékat szervező társulattá nőtte ki magát a kezdeményezés. A fesztiválra Az időfolyam című darabot hozza el a társulat: a mindössze kétszereplős előadás két idős emberről szól, akiket az öregek otthonában hoz össze a sors. Itt aztán mindketten ráébrednek arra, hogy még a törött láb, a törékennyé vált test sem ok arra, hogy feladják az örök emberi kérdések megválaszolását. A két öregember közvetítésével tehát az emberi élet értelméről, a fájdalomról, a szenvedésről és a halálról, az emberi gyengeség legyőzésének lehetséges módjairól elmélkedhetünk, miközben a két főszereplő talajon és levegőben is lélegzetelállító mozgás-sorozatokat mutat be.

Az Olaszországból hozzánk látogató Milo és Olivia-társulat valamennyire köthető az új cirkusz eddigi legsikeresebb vállalkozásához: Milo Scotton, a duó férfitagja abban a Montreali Nemzeti Cirkusziskolában szerezte diplomáját, amelynek neve tulajdonképpen egyet jelent a Cirque de Soleil-jel. Társával, az olasz cirkusziskolákat végzett, Olivia Ferrarisszal is Montrealban találkozott, azóta pedig együtt járják a világot a létra-, talaj- és légiakrobatikát, buzogány-, labda- és diabolo-zsonglőrködést felvonultató műsoraikkal. Magyarországon a Klinke című darabjukat mutatják be: a több szinten, eltérő magasságokban zajló történet egy postásról szól, aki nagy szorgalommal végzi munkáját. Egy napon azonban az egyik dobozból hősnőnk kerül elő, és kezdetét veszi egy különleges szerelem. A furcsa pár dobozokon, létrákon, csillárokon, bőröndökön és egyéb furcsa tárgyakon jut el egymáshoz - közben az is előfordulhat, hogy négy méter magasan egyensúlyoznak.

A fesztivál természetesen nem lenne teljes francia társulat nélkül - érdekes módon az új cirkusz különösen francia nyelvterületen, elsősorban Kanadában a legnépszerűbb. A Pret a Porter három cirkuszi artista (egy fiú és két lány) csoportja, akik együtt végeztek a Toulouse-i Lido cirkusziskolában. A most látható, Histoire amére d'une douce frénésie (Egy édes őrjöngés keserű története) című darabjuk az egyik legsikeresebb, 2004-ben a Párizsban évente megrendezett "A cirkusz ifjú tehetségei" című rangos verseny döntőjébe is bekerültek az előadással. A történet kezdetén a férfi szereplő, Bertrand egy gurulós fotelben ül, a két lány meghalt. Bertrand láthatatlan emberekkel és a közönséggel beszélget: "Igen, rendben van, odamegyek... Köszi. igen, az kedden volt... Nem is, inkább hétfőn... Á, valóban? Ah. Ezek szerint szerda volt..." - mondja, majd a közönséghez fordul: "Mindent el kell önöknek mesélnem! Igen, mindent! Évával, az úgy volt..." - és kezdetét veszi egy hosszú vallomás arról, hogy élete asszonyai milyen hatással voltak rá. Idővel Bertrand jócskán belebonyolódik a történet mesélésébe, egyre többet hallunk balesetről, bonyodalomról - Bertrand pedig egyre kevésbé uralja saját beszédfolyamatát.

A szeptember 7. ás 9. között zajló Nemzetközi CirkuSzínház Fesztivál első két napján az olasz és a francia társulatot nézhetjük meg 18.30-as, illetve 20.30-as kezdettel, az utolsó napon, szombaton pedig a cseh társulat lesz látható, 15.00, illetve 20.00 órától. A kora délutáni előadással a szervezők nyilván azt is kívánták jelezni, hogy bár az új cirkusz alapvetően felnőtteknek szóló műfaj, a színek és formák keveredése, az emberi test időleges átalakulás természetesen a gyermekeket is lenyűgözi.