Egy norvég tündér Budapesten

Ritka pillanat részesei lehetünk, ha október ötödikén este a Jövő Háza Központba látogatunk. 

A volt Millenáris a nemzetközi szinten még nem jegyzett, de a következő években jó eséllyel világsztárrá váló Rebekka Bakkent látja vendégül. A norvég énekesnő Budapesten tartja harmadik, I Keep My Cool című lemezének világpremierjét - egyúttal fővárosunkban kezdi meg lemezbemutató turnéját is.

Zenei berkekben kifejezetten tájékozottnak kell lennünk ahhoz, hogy Rebekka Bakken neve ismerősen csengjen számunkra - a Norvégiában született, jelenleg Bécsben élő énekesnő eddig elsősorban német nyelvterületen gyűjtött magának rajongókat, ám képzett hangja, dalszerzői érzékenysége és színpadi megjelenése alapján joggal gondolhatjuk, hogy pár éven belül a Bakken név Európa-szerte ismert szórakoztatóipari brand lesz. Személyében a német sajtó már most Bob Dylan, Joni Mitchell és Janis Joplin európai utódját véli megtalálni, ami eddigi munkásságát tekintve nyilvánvaló túlzás, a jövővel kapcsolatban viszont merész, de egyáltalán nem lehetetlen prognózis.

Hiszen Rebekka Bakken valóban az ismert amerikai, illetve kanadai énekes-dalszerző ikonok által kitaposott utat járja - ilyen értelemben sokkal inkább érzékeny lelkű költő, mint bármi más. A lemezein visszaköszönő zenei hatások között ugyanúgy megtaláljuk az amerikai közép-nyugat folkos dallamait, mint a Memphis-delta bluesos ritmusait - az afro-amerikai főér mentén Rebekka esetenként egészen a soulig, a funkig vagy akár az r'n'b-ig is eljut - és persze bőven merít tágabb értelemben vett szülőhazája, Skandinávia népzenei hagyományaiból. A számtalan forrást, zenei behatást végül a dzsessz dallamvezetése foglalja keretbe: az elsőre meglehetősen eklektikus összképből így - és az énekesnő személyiségének köszönhetően - lesz harmonikus, lezárt egész.

Rebekka Bakken zenei sokszínűségét persze kanyarokkal teli életútja felől is megpróbálhatjuk magyarázni: gyermekkora egy norvég kis faluban telt, a zenére mint önkifejező eszközre viszonylag későn, kamaszkora vége felé lelt rá. Több helyi rockzenekarban is kipróbálta magát, s emellett önszorgalomból hegedülni, majd zongorázni is tanult, azt korántsem lehetne mondani, hogy tudatosan készült az énekesnői pályára, hiszen intézményes zenei oktatásban sosem részesült. Ezekből a korai szárnypróbálgatásokból mégis gyűjtött annyi önbizalmat, hogy elhatározza: filozófiai, illetve közgazdaságtani tanulmányai befejezte után csak a zenének szeretné szentelni mindennapjait.

Alig huszonnégy évesen nagyra törő tervekkel érkezett New Yorkba, ahol végül nyolc évig maradt - ám ez a hosszú idő is kevésnek bizonyult arra, hogy magára vonja az amerikai producerek figyelmét. Rebekka azonban nem hagyta, hogy a Nagy Alma maga alá gyűrje: szinte végtelennek tűnő szabadidejében annyi dalt írt, hogy az ekkor született számokból néhány még az azóta megjelent harmadik nagylemezére is felkerült.

Megrekedt karrierjét maga mögött hagyva Rebekka végül Bécsbe tette át székhelyét - időközben egy ee cummings-verseket megzenésítő albuma is megjelent, különösebb kritikai visszhang nélkül -, és itt végre beindult a karrierje. Első albumát, a 2003-ban megjelent The Art of How To Fall-t Németország kitörő lelkesedéssel fogadta, két évvel később megjelent Is That You című lemezét nemkülönben. Ezen a két lemezen az énekesnő nagyrészt a sikertelen amerikai évek alatt született dalait dolgozta fel, időközben persze a telt házas koncertek által megnövelt önbizalma hatására új számokat is szerzett. Most harmadik nagylemezét mutatja be közönségének - elsőként Budapesten, majd Ausztriában, Németországban és Svájcban. Figyeljünk rá oda, hiszen nem kizárt, hogy egyszer Amerikát, vagyis az egész bolygót sikerül majd meghódítania.