A fővároson kívül legalább egy tucat olyan falu, kisváros és természeti szépség található, amelyeket nem lehet kihagyni, ha itt járunk.
A legkalandosabb túrákat a déli országrészben tehetik az utazók. Míg északon a lombhullató erdőségek a legkiterjedtebbek, addig a keleti tengerparti szakaszokon a pálma és olíva ültetvények foglalnak el hatalmas területeket. Az ország közepén elhelyezkedő Gafsa városától pedig mintha elvágták volna: a növényzet egyszerűen megszűnik.
A turisták azonban csodájára járnak ennek a vidéknek. Azt mondják, a köves és homokos sivatagokat csak a földrajz könyvekből ismerik, de minden kellemetlensége ellenére, óriási élmény például megtapasztalni a nap és a szél erejét vagy a víz nélkülözhetetlenségét. A kopárságában egzotikus vidék nemcsak az utazókat de a legnagyobb alkotókat is megihlette.
George Lucas például, ahogy a dél tunéziai semmi közepén állt, elméjében a kopárság egyszerre holdbéli tájjá változott. Így elevenedett meg a forgatókönyv papírlapjairól a Tatouine bolygó. Lucas azt gondolta, keresve sem talál ennél kiválóbb forgatási helyszínt a Csillagok Háborúja számára.
A kritikusok egyébként azóta is állítják, hogy az egyes jeleneteknek helyszínt nyújtó Sidi Bouhel vagy Matmata annyira hiteles lett (és maradt) vásznon, hogy a legjobb hollywoodi díszlettervezők ma is csak sírva könyörögnének az építő munkásoknak egy hasonlóért. Nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik - mondják -, és abban, hogy korábban senkinek nem jutott eszébe egy ilyen kézenfekvő ötlet.
Matmata azóta forgalmas település. A turisták többnyire a hajnali órákban érkeznek, jóval a negyven, negyvenöt fokos hőség előtt, és falu központja felé igyekeznek. Itt található az egyik forgatási helyszín, vagyis a főszereplő Skywalker számára otthont adó, autentikus tunéziai földalatti lakás. Lucasék az eredeti díszletet érintetlenül hagyták maguk után, amiből természetesen az évek során turistalátványosság és Star Wars zarándokhely lett.
Ezek a földalatti lakások, vagy más néven trogloditok három-öt méter mélyen vezetnek a homokkő talaj belsejébe. A barlanglakások takarosak, tiszták, és ami a legfontosabb állandó hűvöst (20-22 fokot) biztosítanak a gyilkos hőség ellenében. A helyiek hagyományosan félkör és kocka alakú polcokat is vájnak a falba az edények és használati tárgyak számára. A legérdekesebb, ahogyan a lakások komplexummá, ha úgy tetszik lakóparkká alakulnak, nemcsak a földalatti folyósoknak (lépcsőházaknak) köszönhetően, hanem az egyszeriben kialakuló a belsőudvarok és emeletek miatt is.
A helyiek szerint, egyszerűen nincs menekvés a forróság elöl, csak a föld alatt. Így tesznek a rovarok, a gekkók, a csörgőkígyók a mongúzok, a varacskos disznók és minden állat a Szaharától egészen a Namíb sivatagig.
Matmatában, Luke Skywalker filmbéli barlangotthonában ma szálloda üzemel, ahol a személyzet állítólag csakis pénzért hajlandó sztorizni. A Sidi Driss Hotel mellet, a másik barlangkényelmet nyújtó szálloda, amit érdemes kipróbálni, a Hotel Marhala.
Csalóka délibábok
Harrison Ford és megannyi Star Wars-független utazó szerint az egyik legérdekesebb hely az ország közép nyugati részén elhelyezkedő Chott el Jerid.
A Chott arabul olyan sekélyvizű tavat jelent, amely nyáron teljesen kiszárad, télvíz idején pedig csak egészen alacsony vízállásig "duzzad". A kutatók szerint ezek a sziksóstavak valaha a földközi tenger részei voltak, ma pedig szintén turistalátványosságok. Chott el Jerid és a többi sziksóstó felfedezése az egyik legjobb program és nagyszerű látványosság: A forró napsugarak és a meder sós felszíne egymással elegyedve megdöbbentő optikai és érzéki csalódások sorát produkálja.
Míg a turisták álmélkodnak, a helyiek azokról a hozzátartozóikról és azokról a karavánokról beszélnek, akiket az útról eltérített, megtévesztett és a vesztükbe vezetett a sziksóstavak délibábja.
Az utazásszervezők ma is óvatosságot és nagyfokú körültekintést kérnek azoktól, akik a töltések vagy gyalogutak mentén fedeznék föl a közel ötezer négyzetkilométeres medret.
Akik mégis dacolnak a természettel a fullasztó sivatagi homokkal, azok a hármas autópályáról a Tozeur és Nefta oázisoknál forduljanak le. Akik a La grande dune-hez mennének, ahol C3PO és R2D2 is bolyongott, a lehajtó után nyolc tíz kilométerre megtalálják ezt a helyszínt. Ettől is grandiózusabb látványosság a Sidi Bouhel hasadék, ami ma Star Wars kanyonként ismernek az utazók.
E három közép-tunéziai célállomás közül bármelyikhez is igyekeznénk, vegyük fontolóra, hogy a hármas autópálya egyenesen az algériai határhoz vezet, amit alig észrevehetően tábláztak ki. Így minden rossz szándékunk ellenére tiltott, vagy illegális határátlépőknek minősülhetünk.
Douz a legdélebbi lakott pontja Tunéziának, amin túl sem turisták, sem helyiek nem nagyon merészkednek. Douz-on túl kizárólag speciális légszűrő és hűtő rendszerrel felszerelt expedíciós autók indulnak neki a Szaharának.
A világ harmadik legnagyobb római amfiteátruma
Érdemesebb inkább észak felé venni az utat, a sziksóstavak környékén található oázisok felé. Az oázisok rangját, tekintélyét általában a pálmafák száma alapján határozzák meg a világ minden pontján. Itt, Tunéziában a fent említett sziksóstavak környékén található Nafta oázisban pontosan 370 ezer pálmafát tartanak számon, s ezzel az eredménnyel a Nafta a legnagyobb az országban. Akiket az oázisok nem varázsolnak el annyira, azok dzsippes túrára is indulhatnak a sziklás hegyi vidékekre.
A jellemzően homokköves terepen úgy 300-900 méteres magasságig, érdekes módon itt is elő-elő bukkannak kisebb pálmafaligetek. A hasadékok hajdan volt folyómedrek elapadt forrásaiban, ha még akad akár egy csepp víz is, egy tenyérnyi helyen kizöldül a táj.
Akinek végképp elege van a kietlen, kopár, szürke tájból, induljon el a keleti határ felé! Itt hatalmas olaj és datolyaültetvények váltogatják egymást, amelyeket még a térképeken is feltüntetett modern öntözőrendszerrel termesztenek. El Jemben például, felbecsülhetetlen értékű roppant gazdagon termő, 1300 éves olajfák kápráztatják el a turistákat. A facsemetéket jókora távolságokra sorokba rendezve ültetik egymástól, mert az olajfák jellemzően nem annyira felfelé nőnek, mintsem inkább terebélyesednek.
A helyeik mindig elmesélik, hogy ha valaki fiatal csemetékkel beültetett olajfa ültetvényt vásárol, akkor az bizony csak két-három emberötlővel később lesz termő.
El Jemben érdemes a városba is beutazni. Itt található ugyanis a római korból fennmaradt harmadik legnagyobb amfiteátrum, amely közel akkora, mint a római Kolosszeum. Az építmény 138 méter hosszú, 114 méter széles és pontosan 30 ezer ember nézhette az előadásokat és viadalokat. Még a pincerendszer is megmaradt, az állatok vermeivel együtt, sőt a folyósok is megtekinthetőek ahonnan a láncos csapóajtók leeresztése után juthattak ki a vadak a küzdőtérre.
Délen Sfax felé folytatódnak a végeláthatatlan olíva ültetvények és egyre másra feltűnnek az út menti, nem éppen a higiéniájáról ismert hentes boltok. A frissen leölt birkák a tornácon vagy a ház előtti összeeszkábált fabakon lógnak ahol sem hűtés, sem legyezés nem segíti a kizsigerelt jószág húsának épségét.
A másik jellegzetesség Sousse felé közeledve, hogy a nagy tiszteletnek örvendő volt tunéziai elnök képe és festménye gyakran látható köztereken és éttermek falain. Habib Bourguiba elnök emlékhelye a Sousse-hoz körülbelül negyven kilométerre található Monastirban tekinthető meg. Kihagyni a programból szinte lehetetlen, hiszen a Budapestről induló járatok szinte mindegyike a monastiri repülőtéren landol.
Bourguiba volt a modern, demokratikus állam megteremtője. 1956-ban az ő vezetésével alakult meg a Franciaországtól immár független Tunézia. Bourguiba ma is nagyon népszerű, hiszen olyan reformokat vitt véghez, amelyek hiánya - egyes politológusok szerint - az ország teljes vallási elszigetelődését eredményezte volna. A nagy elnök a monastiri mauzóleumban fehér márvány emelvényen Mekka fejét felé fordítva alussza örök álmát.
A legbnépszerűbb vráos
Sousse a legnépszerűbb turistacélpont és az egyik legpazarabb nyaralóhely a világon. Az ország harmadik legnagyobb városában rengeteg a turista, akik főleg a Soula Centerbe igyekeznek. A Soula tulajdonképpen egy áruház, amely nemcsak bazárok miatt népszerű, hanem azért is mert itt úgynevezett price controll, vagyis államilag felügyelt és szabályozott árak alapján válogathatnak és vásárolhatnak a külföldiek.
Az alkudozás sem folyik olyan intenzíven, mint más nagyvárosokban, ahol bizony tízszeres húszszoros árat is elkérhetnek, ha nem vagyunk elég körültekintőek.
Ugyanígy járhatunk, ha taxizunk. Jó tudni, hogy a nagyvárosokban kétféle taxi létezik. A városi taxik sárga színűek, míg a távolságiak fehérek. Bár a tapasztalt utazók azt mondják, ha többedmagunkkal, taxival indulnánk a vidéki Tunézia felfedezésére, jobban járunk, mintha buszjegyet váltanánk, de érdemes ébernek lenni fizetéskor. Szintén a rutinos utazók javaslatára, azért is megfontolandó távolsági taxiba szállni, mert a sofőrök gyakran autóversenyzőknek képzelik magukat.
Ha időnk engedi, érdemes felkeresni a fővárostól mintegy húsz kilométerre található Sidi Bou-Saidot, ami a mi skanzenünkhöz hasonló tradicionális falucska. De ugyanilyen rövid kirándulást tehetünk a Sousse közelében található Kairouant-ba is. Ez a város egy hatalmas olajliget közepén fekszik és leginkább a kézi készítésű szőnyegeiről ismert. Igaz csak az igazán tehetős brit és német turisták engedhetik meg maguknak, hogy vásároljanak, ám érdekes látvány az is, ha csak magát a szövés folyamatát meglessük. Általában évekig készítenek egy-egy ilyen szőnyeget, és hagyományosan egy szőnyegen mindig egy ember dolgozik.
Tunéziában tehát, nemcsak a nagyvárosok tartogatnak érdekességeket és látnivalót, hanem a vidéki kisvárosok élete is ugyanúgy felfedezésre vár. Az ország ezen a nyáron is kitűnő nyaralóhely, nemcsak azért mert mindössze 2-3 órás repülőút, hanem azért is mert viszonylag olcsó.