A pályázatokat azonban idén ismét kiírják, az érdeklődés máris nagy. Az előző program tapasztalatai szerint az indulók zöme (90 százaléka) a fűtés-korszerűsítésre igényelt támogatást. Megújuló energia-forrásokra a pályázatok 3-4 százaléka érkezett. Ebből is, mindössze 1-2, napelemmel kapcsolatos korszerűsítési terv volt. Jóval népszerűbbek a napkollektoros megoldások, amelyek beruházási megtérülése sokkal hamarabb bekövetkezik, mint a napelemes rendszereké.
Szerdahelyi György elmondta, az utóbbi időben, csak Gödöllőn volt egy nagyobb napenergetikai beruházás, ezt egyébként kétharmad részben az unió finanszírozta. A tárca álláspontja szerint, mivel az anyagi megtérülés, az ilyen beruházásoknál jelenleg nem biztosítható, ezért csak akkor lehet támogatni, ha az energia-ellátásra "nincs más lehetőség". Ilyen például az alföldi tanyák helyzete, amelyek szigetszerű elhelyezkedésük következtében, "autonóm ellátást" igényelnek.
Mindenképpen kedvező, hogy 2005-ben eltörölték a zöldáram szolgáltatói átvetételének mennyiségi határát, ami korábban igen jelentős, 0,1 megawatt (100 kilowatt) volt. Ma már minden villamosenergia-szolgáltatónak kötelessége 23 forintért átvenni a zöldáram kilowattóráját, akár egész kis mennyiségben is (más kérdés, hogy ez az ár alaposan elmarad a napelemmel előállított villamosenergia önköltségétől, de ez inkább a technológia hiányossága, nem a szabályozásé).
A második Nemzeti Fejlesztési Tervben (2007-2013) egyébként már nagyobb súllyal szerepelnek a megújuló energiaforrások, ami a támogatásokban is meg fog jelenni. A terv inkább a kollektorokat helyezi előtérbe, amelyek állományának, a hivatalos célkitűzés szerint 2010-re, mintegy 20 000 darabbal kell gyarapodnia. Szerdahelyi György szerint remény vannak arra, hogy a hazai és európai források jócskán növekednek a következő időszakban.
Ezzel párhuzamosan, nyilvánvalóan a ma még drága fotovillamos rendszerek olcsóbbak és hatékonyabbak lesznek; de közép és hosszú távon, továbbra is csak az autonóm ellátású területek (például tanyák) felszerelésére lesz lehetőség. Egy tanya esetében például előfordulhat, hogy akár a relatív drágább fotovillamos rendszerrel is megéri fölszerelni, mivel a villamosenergia-hálózatra való rácsatlakozás két-háromszor annyiba is kerülhet - ráadásul a megújuló energiáért a fejlesztés után nem kell többet fizetni. Persze, ezek a fejlesztések állami rásegítés nélkül nem teljesíthetők.
Az ideális állapot
Hatvani György, a gazdasági minisztérium energetikai helyettes államtitkára korábban úgy nyilatkozott, hogy meggyőződése szerint Magyarországnak akkor volt ideális az állapota, amikor még egyharmad szén, egyharmad szénhidrogén, egyharmad nukleáris alapú erőmű adta a hazai villamosenergia-termelést.
A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkára, Gombos András egy 2005 őszi nyilatkozatában kifejtette, szerinte főként a biomassza és a biomassza alapú üzemanyagok felfutásával nő majd az alternatív energiaforrások felhasználáson belüli aránya, de jelentős potenciál rejlik a geotermális energiában is. Véleménye szerint a napenergia elsősorban nem a fosszilis energiahordozók kiváltására szolgálhat, hanem kiegészítő energiaforrásként.
Mindeközben világszerte jelentősen növekszik a megújítható energia iránti igény, ezért rohamosan bővül a nap- és szélenergiát felhasználó berendezéseket gyártó cégek bevétele, nyeresége, részvényeinek árfolyama. A vállalatok sorra fölfelé módosítják várható eredményüket, a kockázati tőke egyre jobb lehetőséget lát a megújuló energiapiacon.
Energiaklub: A stratégia alkalmatlan
Az Energiaklub véleménye lesújtó a mai magyar energiapolitikai stratégiáról, főleg a megújuló energiára vonatkozó részeket illetően. Kazai Zsolt, az Energiaklub megújuló energia program vezetője szerint a stratégia egyszerűen alkalmatlan. Bár a korábbi változathoz képest egy-két módosítást eszközöltek benne - részben az Energiaklub észrevételei alapján - , összességében a dokumentum szemlélete nem változott. Pedig azzal is baj van, hiszen például a gazdasági szempont rendre elnyomja benne a környezet- és egészségvédelmit; a biomassza-alágazat "egyenlők között az első" - nyilván az erőműlobbi miatt is.
A stratégia a helyzetet statikus, nem változó állapotként értékeli, ennek megfelelően az új dokumentumban továbbra is a régi, évekkel ezelőtti adatok szerepelnek, így aztán az aktuálisnál sokkal kedvezőtlenebb hatékonysági számokra hivatkoznak a nem biomassza szektorokban - pedig ezek a technológiák óriási sebességgel fejlődnek. Ráadásul, ezek az elavult adatok, rendszeresen össze nem vethető formában jelennek meg a stratégiában (például a tüzifa esetében egyenlőségjelet tesznek a köbméter és a tonna közé) végül, az ország által tett vállalások olyan minimálisak, annyira nem látni bennük a szándékot, hogy az jócskán alatta marad a fennálló lehetőségeknek.
A véleményezők szerint az új anyag elkészítéséhez gyakran a régi anyag részeit egyszerűen átmásolták, ami miatt előfordulhat, hogy a 2004-ről szóló részek jövő időben íródtak. Az Energiaklub az egyik legnagyobb bajnak az energia-hatékonyságot, és a környezetvédelmi célok hiányát tartja, ami azonban szerintük "nem is csoda, hisz az országnak klímavédelmi stratégiája sincs".
Miközben a világ energiafogyasztása várhatóan 2040-ig megduplázódik, a fosszilis készletek és az atomenergia addigra már csupán az igényeknek kevesebb mint felét fogja tudni fedezni, hiszen a Föld olaj, szén és uránkészletei kimerülőben vannak. A legfrissebb magyar stratégia nyilvánosságra került része, még 2030-ban is a megújulók 10 százaléknál kisebb részesedésével számol, ami a nemzetközi prognózisokat is figyelembe véve, borítékolhatóan nem lesz elegendő.