Nők Lapja
Másodszor járok a szigeten. A tavasszal még kidőlt gyümölcsfák, összeroskadt házak képe fogadott. A romok mellett reményvesztett emberek. Kicsiny liget szélén egy téglarakáson csüggedten tekintett szét akkor egy életerős fiatalember: Burányi János. "Úgyse lesz itt semmi... sár volt mindig, belefulladunk úgyis."
Menteni a menthetőt, 1956 tavasza |
Most ezt a gazdát keresem. De nem ismerek rá a tájra. A liget csaknem eltűnt, Illyés Gyula szép verse jár eszemben az elkészült s a még épülő házsorok láttán:
"Állványok, frissen felrakott falak
Egy városra való cement, homok, meg tégla, meg salak
S még frissen csillogó villanyhuzalok, rézdrótfonalak
S városnyi friss tetők."
Hogyan is találom meg az én elcsüggedt emberemet?... Estére jár. A házak körül még szorgoskodnak építőik. Sáfár Laci bácsi átnedvesedett ingben, kezében mérőrúddal, nagy hanggal magyaráz: - Takarítsátok már ezt a téglát innen. Jaj, sose leszünk készen. - Négy fiatalember (most vidéki egyetemisták csoportja dolgozik a szigeten) ugratja: - Persze, azért épült fel a ház négy hónap alatt! - "Meg vagyok áldva veletek - tolja fel micisapkáját az öreg, de szemében pajkos fény villan -, ha nincsenek ezek a fiúk, ezek a DISZ-esek, talán bele sem kezdek a házépítésbe. Öregek vagyunk már mindketten."
November 7-re minden házba beköltözhetnek a sziget falvaiban, Homorudon, Sárháton, Dunafalván és egy községben, amelynek nevét ma még hiába keresnénk a térképen: - Újmohácson.
A tavaszi árvíz pusztítása |
És aztán: a Horváth Sándor utca végén, - ezt a nevet adták az első újmohácsi utcának, a mentéskor hősi halált halt törzsőrmester emlékére - egyszer csak megpillantok egy szép, tornácos házat, s mellette csíkos ingben, szürke nadrágban, el sem akartam hinni, Burányi Jánost.
- Emlékszik, mit mondott azon a téglarakáson?
- Hát bizony... látja, itt volt a liget - mutat két egymással szemközti házsorra. - Ez meg az én kétszobás házam. Bizony csak jóra fordult minden. Kitisztult a sár...
(Sil-)
Korábban a Szabad Neten: