Bemutatjuk a velomobilt, a karosszériás fotelkerékpárt

Manapság rendkívül divatos minden, ami környezetbarát, fenntartható, zéró-emissziójú és zöld. Mielőtt úgy gondolnánk, hogy valami rendkívül forradalmival állunk szemben, el kell árulnom, hogy a fejlesztések jó részét az olajválság hívta életre. A kisautónak kinéző, ám valójában a kerékpárok közé tartozó velomobil pályája is lényegében ekkor kezdett felfelé ívelni, s hol van még a csúcspont!

Kezdjük tehát az elején, mi ez a furcsa jármű? A velomobil egy általában háromkerekű, egyszemélyes, emberi erővel hajtott burkolt fekvőkerékpár. Mindhárom általam felsorolt ismérvre egyaránt jellemző az általánosítás, ugyanis mindegyik alól találunk kivételeket. A kedves olvasó a fekvőkerékpárral (azaz rekumbenssel vagy fotelbringával) már találkozhatott idehaza, az origo is írt a különleges kerékpárokról, ám a velomobil ismertsége messze elmarad ezektől. Ez részben annak köszönhető, hogy mindig máshogy hívják, hol burkolt fekvőkerékpár, hol karosszériás fotelkerékpár névvel illetik, holott van neki saját neve (angolosan velomobile, németesen velomobiel).

Tavaly immár hatodik alkalommal, Koppenhágában rendezték meg az európai velomobil konferenciát (6th European Seminar on Velomobile Design), ahol a tizenkét előadás egyike "A velomobilozás helyzete és lehetősége Magyarországon" címet viselte. Szerzője Joó Antal, az egyetlen gyári velomobil tulajdonosa és mindennapi használója hazánkban, és fia Joó Gábor, akinek a színvonalas előadást is köszönhettük. Kettejükön kívül még két magyar - jómagam és útitársam - volt jelen a konferencián, képviselve a hazai burkoltbringás társadalmat.

A prezentációk egy kivételével angol nyelven zajlottak, többek között szó volt a velomobilok aerodinamikai tulajdonságairól, a közlekedésben elfoglalt helyzetükről, az előadók több új modellt is bemutattak, valamint megosztották az építés és a mindennapi használat során szerzett tapasztalataikat. A rendezvénynek Koppenhága egyik híres és hírhedt városrésze, Christiania, a hippinegyed egyik barakkja adott otthont, nem messze a sokrétű Christiania Bikes szülőhelyétől.

Dániában és a több gyártónak otthont adó Hollandiában több szempontból is könnyebb a velomobil-tulajdonos élete. Menet közben testi épségéért, leparkolva pedig járművéért kell kevésbé aggódnia, mint Magyarországon. Van mit félteni, ugyanis a személyes biztonságunkon kívül az általunk hajtott szerkezet is egy kisebb vagyont ér. Egy kész háromkerekűre (trike) utólagos burkolatot már akár 2695 eurótól (azaz kb. 720 000 Ft-tól) is kaphatunk, azonban a csúcsmodellek alapára megközelítheti a másfél-kétmillió forintot. Nem szabad elfelednünk, hogy egy ilyen jármű már egy autó kiváltására is alkalmas, és akár éveken belül behozhatja az árát, hiszen nem kell üzemanyagra, parkolásra, biztosításra költenünk. Alapesetben ugyanis emberi erővel, hagyományos kerékpáralkatrészekkel működik szerkezetünk, bizonyos modellekkel gyorsabban lehet haladni, mint egy országúti kerékpárral (például: Quest).

Fokozottabban érzékeny az útburkolat minőségére, ugyanis nem egy, nem is kettő, hanem három nyomon halad és a merev burkolat felerősíti a zajokat. A karosszériát a legmodernebb anyagokból, karbon, üvegszál, alumínium vagy kartonplaszt felhasználásával készül, míg a kerékpár vázát jellemzően még mindig fémből készítik. Első ránézésre két dolog lehet szembetűnő a különleges járművekhez kevésbé értő nézőnek is, mégpedig hogy teljesen - azaz a fejet is eltakaró -, vagy csupán részlegesen burkolt a bringa, illetve hogy elöl van-e két kereke és hátul egy vagy fordítva. Még egy fontos különbség, hogy van-e segédmotor a velomobilban, ugyanis ha legfeljebb 300 W az erőforrás teljesítménye, még a kerékpár kategóriájába tartozik, ha ezt meghaladja, akkor segédmotoros kerékpárról beszélünk, ennek vezetéséhez azonban már jogosítvány szükséges.

Lássuk végül a mindennapos használatot! Legfőbb előnye az időjárási viszontagságoktól való függetlenség, a kényelmes üléspozíció, a gyorsaság. Itthon egyelőre senki sem forgalmaz velomobilt, de a fekvőkerékpárral foglalkozó üzletekben biztos segítségünkre lesznek. A konferencián elhangzott egyik előadás legfőbb mondanivalója az volt, hogy a közlekedés résztvevőiként nem láthatjuk, amire nem is számítunk, sőt azt sem tudjuk, hogy létezik. Ezt figyelembe véve tehát minél feltűnőbb festésű, több lámpával ellátott, fényvisszaverőkkel felmatricázott járművel érdemes csak elindulni!

A bukósisak használata ajánlott, akárcsak hagyományos kerékpáros közlekedésnél is. Ha mégis baleset érne bennünket, az eddigi tapasztalatok szerint a burkolat valamelyest véd a sérülésektől, lehet azonban, hogy hosszútávon az ellenkezője fog bebizonyosodni. U-lakat nélkül el se induljunk, ha kint akarjuk valahol hagyni járművünket, bár a hagyományos kikötési technikánkat át kell dolgoznunk, ugyanis nincs első és hátsó vázháromszög.

Több információért látogasd meg a világ legnagyobb velomobilos linkgyűjteményét (http://velomobil.lap.hu) és a rendszeresen frissülő velomobilos blogot (http://drdj.blog.hu), mindkettő magyar nyelvű!

Írta és a fényképeket készítette: Győri Viktor