Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
888: Az olyan, viszonylag kevés elemzők közé tartozik, akik közvetlen harci tapasztalatokra támaszkodhatnak. Mennyiben jelent ez előnyt a kollégáival szemben?
Robert C. Castel: A harci körülmények között szerzett tapasztalat nyilvánvaló előnyökkel jár, már abból a szempontból is, hogy segítségével egy bizonyos, jól hasznosítható látásmódot lehet megszerezni. A munkámhoz tartozik, hogy időnként igencsak veszélyes helyen kell házkutatást és egyéb akciókat megszerveznem. Civil szemmel nehéz elfogadni, hogy ilyenkor bizony nem szabad elveszni a máskülönben érvényes morális részletekben, a mellékes körülmények mérlegelésében. Csak a hideg, szinte földhözragadt gyakorlatiasság a vezérlő elv. A biztonságpolitikai elemzőnek úgy kell végeznie a munkáját, mint egy vezénylő tábornoknak, aki előbb figyelmesen meghallgatja a beérkező jelentéseket és alapos mérlegelés után a lehető legkörültekintőbb döntést hozza – például – arról, hol indítsák meg a támadást, vagy melyik oldalon védekezhetnek a leghatékonyabban.
888: Talán az is ezeknek a tapasztalatoknak köszönhető, hogy nem a divatos nyugati narratívának megfelelően nyilatkozik, teszi közzé az ukrán helyzetről szóló elemzéseit?
Robert C. Castel: Ami az orosz-ukrán háborút illeti, ebben nem vagyok érzelmileg érintett, ironikusan hozzátenném: felőlem elháborúzgathatnak még jó darabig. Azt szoktam mondani, hogy azok az elemzők, akiknek a vágyálmai és az elemzései nem ütköznek, azok nem igazi szakemberek, sokkal inkább afféle szurkolóként szemlélik a eseményeket. Az szinte magától értetődő, hogy Izraelnek –és Magyarországnak sem – érdeke egy nagyarányú orosz, vagy egy hasonlóan nagyaranyú ukrán győzelem. A háború végkimenetele szempontjából teljesen mellékes, hogy én vagy akár mások, mit és hogyan szeretnének, hiszen ez nem kívánságműsor. Nem az az érdekünk, hogy az oroszok fényes sikert arassanak, de azt sem jelenthetem ki, hogy Moszkva veszített. Sőt, nyerni fognak, bármennyire sincs ínyemre, ínyünkre ez a forgatókönyv.
888: Nincs abban némi ellentmondás, hogy miközben a fél világ meg van győződve arról, hogy Putyin elszámította magát, ön ennek ellenére az oroszok nyerő helyzetéről beszél?
Robert C. Castel: A két megállapítás között nincs logikai összefüggés. Abból, hogy Putyin durván elszámította magát még nem következik, hogy Oroszország nem képes nyerni.
Lehet, hogy meglepően hangzik, de az oroszok már megnyerték ezt a háborút.
Legalábbis saját nézőpontjukból sikeresek. Mi is volt Putyin eredeti célja? Az, hogy minden áron megakadályozza Ukrajna NATO-tagságát. S ugye, amíg Kijev a szervezet kapuin kívül áll, addig Moszkva többé, kevésbé elégedett. A NATO éppen a napokban adott egy jól érthető és hallható „nem” választ Zelenszkij elnöknek.
888: Ukrajna a háború nélkül talán már NATO-tagja lenne?
Robert C. Castel: Ukrajna a háború kitörése előtt már de facto a NATO tagja volt.
Egyre közelebb és közelebb került a nyugati érdekszférához, az oroszok joggal aggódtak, hogy hamarosan NATO- vagy éppenséggel amerikai csapatok állomásoznak majd a szomszédos országban.
S ezzel Kijev alighanem védettséget szerzett volna magának, mert az oroszok nem akartak közvetlen konfliktust vállalni a NATO-val. Vagyis az ő szempontjukból az utolsó pillanatokban léptek „hadi ösvényre”. Az, hogy ez valóban így volt, az egyáltalán nem biztos, lehet, hogy mindez egy opportunista kalandorvállalkozás volt, vitatkozni is lehet ezzel, de a saját narratívájuknak megfelelő lépéseket tettek. Egy háború megértéséhez érdemes mindkét fél szemszögéből vizsgálni a dolgokat. Az, hogy mi mit gondolunk erről, az mellékes, sokkal fontosabb, hogy mit gondolnak az oroszok és az ukránok.
888: Erőltetett lenne párhuzamot vonni a Oroszország Ukrajna elleni agresszív reakciója és az 1962-es kubai rakétaválságra adott amerikai válasz között? Az Egyesült Államok alighanem most sem nézné tétlenül, ha újra orosz rakéták érkeznének Kubába.
Robert C. Castel: Valószínűleg most is hasonló amerikai válasz érkezne, mint 1962-ben. Azt azért leszögezhetjük, hogy minden nagyhatalomnak megvan a saját érdekszférája, és ha egy másik „óriás” behatol oda, nos, az bizony rendszerint nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okoz.
888: Nemrégiben ironikusan megjegyezte, hogy a valódi háború a Twitteren zajlik. Szóval már a közösségi oldalakon is harcolnak?
Robert C. Castel: A háború egyik tragédiája, hogy a nyugati közönség meg van győződve arról, hogy ha például a Twitteren kilencven ukrán párti hozzászólásra csak tíz orosz párti jut, akkor Kijev már nyert. Nem minden a látszat, nem minden a propaganda. Természetesen fontos és hasznos az informatikai hadviselés, de végül az nyeri meg a háborút, aki így vagy úgy, de képes fizikailag megsemmisíteni az ellenséget. A közösségi oldalak mégoly bombasztikus megjegyzései nem vethetők össze a lövészárkok rideg valóságával. A Facebookot, a Twittert böngészve könnyen olyan érzésünk támadhat, hogy Zelenszkij már ott van Moszkva kapujában, illetve Putyin már Kijevben teázgat.
888: Pillanatnyilag utálják egymást az oroszok és az ukránok, de mégiscsak századokig együtt élt a két nép. Mi lesz, ha egyszer végre beköszönt a béke?
Robert C. Castel: Nem lesz semmi, élnek majd tovább. Amit most látunk Ukrajna és Oroszország között, az volt Európa valósága hosszú évszázadokon át. Az öreg kontinens kivett néhány évtizednyi fizetett szabadságot, de alapvetően nem sok minden változott, megyünk tovább előre a történelemben, és Franciaország alighanem tovább küzd a német dominancia ellen, amit láttunk hosszú évszázadokon át, az lesz a jövőben is.
888: S ha az orosz és ukrán anyák megkérdezik majd a vezetőket, hogy ha minden maradt a régiben, miért veszítették el a férjeiket, fiaikat?
Robert C. Castel: Sajnos, nem ez volt az első értelmetlen háború.
888: Rendszeresen közzéteszi észrevételeit, gondolatait a közösségi médiában, amelyre rendszerint sokan reagálnak. Ki-ki vérmérséklete szerint dicséri vagy bírálja, néha szalonképtelen stílusban. Mennyire érdeklik az írásaira érkező hozzászólások?
Robert C. Castel: Mindenkinek joga van bírálni, kritizálni, annál is inkább, mert nem vagyok tévedhetetlen, nyugodtan elárulhatom, hogy fejtegetéseim kb. ötven százalékában tévedek, bár nem tudom pontosan behatárolni, melyik az a bizonyos ötven százalék. Mindenesetre, a profi elemző beismeri a tévedését, és „elviszi a balhét”, önkritikát gyakorol. A közösségi média hivatásos kötözködői pedig nem érdekelnek, ha valaki nagyon vállalhatatlan megnyilatkozásokkal jelentkezik azt egyszerűen törlöm, de nem szólok vissza senkinek. Ráadásul, képtelenség követni a kommenteket, jó, ha egy százalékukat el tudom olvasni.
888: Az orosz-ukrán konfliktus miatt kevés szó esik Nigerről, pedig az afrikai országban zajló puccs árnyékában is ott van az orosz, a francia és az EU érdek is. Az urán fontos vagy más miatt aggódnak a nagyhatalmak?
Robert C. Castel: Az urán nem igazi probléma, máshol, például Kanadában is van bőven, igaz Franciaországba Nigerből érkezik.
Az oroszoknak is fontos ez az afrikai ország, hiszen itt megy az egyik nagy migránsútvonal, és itt van egy fontos energiavezeték.
A franciák és az európai államok azt akarják, hogy csak az energia jöjjön, a migránsok pedig ne. Oroszország viszont éppen az ellenkezőjében érdekelt, azaz az energiának piros jelzést ad, a migrációnak pedig zöldet. Az Afrikából ellenőrizetlenül érkező tömegek révén Európát akarja destabilizálni, az előbbivel pedig az európai energiafüggőséget fokozná.
