Levesporhintés Mona Lisával

A videófelvételről készült képen aktivisták állnak Leonardo da Vinci Mona Lisa című festménye mellett a párizsi Louvre-ban 2024. január 28-án, miután levest öntöttek a festményt védő üvegre

Vajon miért nem gyakorlott pszichológushoz, esetleg gyógyszerészhez, a növények jótékony hatásait ismerő füves emberhez fordulnak a bolygó jövőjéért aggódó klímaaktivisták? Miért évszázados műkincseken kell levezetni a globális felmelegedés és a világegyetem tágulása miatt keletkező feszültségüket? Figyelem, az alábbiakban a nyugalom és a középhőmérséklet megzavarására alkalmas tartalom következik!

Megannyi kérdés, bár a jól fejlett és nyilván érett gondolkodású éghajlatügyi aktivistákat aligha érdeklik a bevezetőben említettekre adandó helyes válaszok. Inkább betáraznak valamilyen jóféle levesből, és nyakon öntik vele a Mona Lisát. Ha lett volna némi affinitásuk a művészet iránt, akkor az a legkevesebb, hogy az Andy Warhol által világhírűvé tett Campbell leveskonzervet zúdítják a párizsi Louvre-ban található – és hála istenek, üvegfallal védett – Leonardo da Vinci festményre. Az „egészséges és fenntartható élelmiszerekhez" való jogokért (gulyás? zöldség?) levessel harcoló két úrinő szerint „a mezőgazdasági rendszer beteg".

ALERTE - Des militantes pour le climat jettent de la soupe sur le tableau de La Joconde au musée du Louvre. @CLPRESSFR pic.twitter.com/Aa7gavRRc4

— CLPRESS / Agence de presse (@CLPRESSFR) January 28, 2024

Van is némi igazságuk a francia amazonoknak, hiszen annyi mindennel etetnek bennünket. Bár aligha lehet közvetlen összefüggést felfedezni a műkincsek ellen intézett – levessel, ragasztóval, lótrágyával – végrehajtott támadások és az egészséges és fenntartható élelmiszerek állítólagos népszerűbbé válása között.

Nem valószínű, hogy a paradicsomos cérnametéltben fürdő Mona Lisa láttán a fél világ áttér a marhafartőről a vegán, hús és minden más egészségtelen anyagtól mentes életre.

De, ki tudja? Lehet, hogy célpont vagy a rongálásra kiszemelt menü jobb megválasztása nyomán végre kinyílik az emberiség szeme. A kivont rántott hússal, bajor csülökkel vagy aszpikos csukafilével intézett rohamok az egyiptomi szfinx vagy a perui Machu Picchu ellen, komoly sikereket hozhatnak a hivatásos klímaszorongók konyhájára. Egyrészt, ha nem is címlapsztorit, de néhány percnyi hírnevet mindenképpen kiérdemelnek. Tíz, húsz sor a BBC, a Le Monde esetleg a Frankfurter Allgemeine felületén, húsz-harminc másodperc a CNN és az NBC híradójában, már komoly „reklámértékkel" bír. A közepesnél valamivel gyengébb influenszerek a fél karjukat odaadnák ezért. Nem beszélve arról, hogy egy-egy marketingben járatos aktivista a támadás eszközéül szolgáló ételről néhány tőmondatban elárulná, melyik Michelin-csillagos étteremben főzték ki.

Ha ezek után sem érkezik el az éghajlat jobbra fordulása, akkor tényleg csak levesporhintésről van szó.