A párkapcsolatok, házasságok végének egyik leggyakoribb oka az elhidegülés: nincs megoldhatatlan konfliktus, mérgező légkör, de a pár már nem találja eléggé izgalmasnak egymást, a hétköznapok ellaposodnak vagy egyszerűen elfejlődnek egymás mellől a felek. Egyszerűnek tűnhet a tipp, amely szerint „életben kell tartani a tüzet”, de ehhez először érdemes ismerni, hogy mi is az, ami azt kioltja.
Egy hosszabb távú párkapcsolatban természetes, hogy az intimitás egyre nagyobb teret kap:
az intimitás alatt pont, hogy nem a szexualitást értjük, hanem azt a meghittséget, közelséget, ami a kapcsolatot otthonossá, biztonságossá teszi.
Ez a határok átalakulását jelenti, vele együtt a másik emberi-naturalisztikus valójában történő elfogadását. Ez egy olyan folyamat, ami szorosabbá fűzi a kapcsot a két fél között, a kényelmet, kiszámíthatóságot helyezi előtérbe, éppen ezért a szexualitásra nincs jó hatással. Persze lehetetlen olyan elvárásokat támasztani a másik felé egy hosszú távú kapcsolatban vagy házasságban, hogy örökké tartson a „nászutas időszak” – ez a kapcsolat fejlődése szempontjából sem előremutató és több szorongást, nyomasztást is okozna, ami más oldalról rombolhatná a kapcsolatot.
Általánosságban azonban elmondható, hogy a rutinok előtérbe kerülése, a határok fellazulása kiszorítja a vonzalmon alapuló szeretetteljes viselkedést a párok életéből.
Egy-egy érintés, egy meghitt csók vagy egy apró gesztus éppen elég ahhoz a bizonyos szikrázáshoz, de pont ezek az apróságok azok, amik eltűnnek a reggeli kapkodós készülődés, a baba miatt átvirrasztott éjszakák vagy a hétköznapi teendők összesűrűsödése miatt. A határok átalakulása és a hétköznapi élethelyzetek okozta stressz mellett persze figyelembe kell venni azt a szempontot is, hogy a másik kiismerése, a kezdetben vicces vagy aranyos szokások már nem ugyanazt a hatást váltják ki tizen-huszon- együtt töltött év után.
Az ilyen helyzetekben persze szóba jöhet a párterápia, ami módszeresen segíti át a párt az ilyen időszakon, de a kognitív viselkedésterápia módszerei is jól alkalmazhatóak a mindennapokban. A módszer azt a tényt veszi alapul, amely szerint az érzelmeink közvetlenül nem megváltoztathatóak: nem tudunk „nem érezni” valamit, az érzéseink vannak és kész, akkor is, ha azok nyomasztóak. Az érzéseink hatással vannak a gondolkodásunkra és a viselkedésünkre – ezek azonban már változtathatóak tudatosan, a megváltoztatásukkal pedig az érzéseink is változni tudnak. Éppen ezért a tudatosan tervezett programok, melyek a pár kapcsolati ritmusának megfelelnek, az olyan alkalmak, melyek a hétköznapokba is könnyen beilleszthetőek vagy a határok visszaállítása (például, hogy ne lépjen be a fürdőszobába, míg a másik nem végzett), a hálagyakorlatok, az élvezetes tevékenységek fokozása, olyan apró, de tudatosságot igénylő módszerek, melyek már elindíthatják ezt a folyamatot.
A lényeg, hogy a kapcsolódás és újrakapcsolódás lehetősége kapjon teret a párok életében, akár a hétköznapokról, akár az olyan jeles napokról van szó, mint a Valentin-nap.
Ilyen lehetőségek lehetnek például, ha a pár közösen talál ki olyan új tevékenységeket, amelyeket egyedül sem próbáltak még korábban. Ugyanennyire fontos, hogy a felek egyénenként is adjanak lehetőséget maguknak az új dolgok felfedezésére – az, hogy a feleknek van olyan „dolga”, ami csak az egyiküké, izgalmas és érdekes lehet a másik fél számára. A közös rituálék szintén fontosak, ezek esetében azonban fontos szem előtt tartani, hogy könnyen rutinná válhatnak, éppen ezért ebben az esetben is fontos a frissesség fenntartása: ha például rituálé a közös ebéd az ebédszünetben vagy a reggeli kávézás, akkor érdemes figyelni arra, hogy az ne mindig ugyanott, ugyanazon módon, forgatókönyv-szerűen történjen.
Természetesen nem arról van szó, hogy egy rosszul működő kapcsolatban kellene erőltetni a szeretetet – ez egyrészt kifejezetten káros, másrészt szinte lehetetlen. Ezek a módszerek azonban jól bevethetőek abban az esetben, ha a pár szereti egymást, egyszerűen csak az a bizonyos szikra halványult el egy kicsit a kapcsolatukban és új lendületet szeretnének adni kapcsolatuknak.