Nem küldik vissza Afrikába a nevelt lányát zaklató mostohaapát, hogy érzelmi támogatást nyújthasson feleségének

Nem érte el a „metoo-mozgalmárok” ingerküszöbét egy Egyesült Királyságban élő menedékkérő szexuális zaklatási ügye. A közép-afrikai származású férfi a mostohalányát molesztálta, mégis elkerülte a kitoloncolást. Azzal az indokkal, hogy az országból való kiutasítás esetén nem nyújthatna megfelelő érzelmi támogatást a gyerekeiről gondoskodó feleségének.

Sőt, megkapta az Egyesült Királyságra érvényes tartózkodási engedélyt. Ez lett a jutalma. Csak nehogy még több követőre találjon!

A bíróság szerint az afrikai férfi nélkül a felesége elveszítene mindenfajta érzelmi támogatást, és ez negatívan befolyásolná gyermekei jövőjét. A döntés három évvel azután született, hogy a személyiségi jogok miatt meg nem nevezett elkövetőt – akit tagadása ellenére – bűnösnek találták három fiatal lány elleni szexuális zaklatás vádjában.

A Daily Mail a múlt hónapban számolt be arról, hogy az Egyesült Királyságba illegálisan érkező bűnözők százai háborítatlanul mászkálhatnak, holott már régen ki kellett volna toloncolni őket.

Csak Skóciában több mint 630 kitoloncolási parancsot állítottak ki szexuális zaklatás és erőszak miatt, de a belügyminisztérium egy lépést sem tett a bűnözők eltávolítása érdekében. A Nagy-Britanniában szabadlábon lévő külföldi bűnelkövetők száma 2023 és 2024 között rekordot döntött, 11 940-ről 17 428-ra emelkedett.

A névtelenségbe burkolóz(hat)ó afrikai szexuális zaklató több mint tíz éve érkezett az Egyesült Királyságba, és hivatalosan menedékkérelemért folyamodott. Kérelmét elutasították, de emberiességi okokból tartózkodási engedélyt kapott, mivel a kitoloncolást a családi életébe való „aránytalan beavatkozásnak” minősítették.

A belügyminisztérium azonban több bűncselekménye elkövetése miatt mégis kiutasította az országból az időközben börtönbe került migránst, aki sikeresen fellebbezett az ítélet ellen. Azzal érvelt, hogy politikai nézetei miatt megalapozottan tarthat üldöztetéstől szülőhelyén, Afrikában, és a gyermekei életében okozna zavart, ha kiutasítanák az Egyesült Királyságból.

A kitoloncolását elvető tárgyaláson egyébként a papírokból egyértelműen kiderült, hogy helyben maradása „továbbra is kockázatot jelent.” A bírót azonban sikerült meggyőzni arról, hogy felesége sokat küszködik gyermekeikkel. 

Az ítélet kimondta, hogy a gyerekeknek nagyon hiányzott, amikor börtönben volt, és „érzelmi fejlődésüket” hatékonyabban segítené, ha velük lehetne, és az édesanyának is könnyebb lenne az élete, ha továbbra is az Egyesült Királyságban maradhatna.

A belügyminisztérium fellebbezett, és a Legfelső Bíróság úgy döntött, hogy „nem az alperes mostohalányának jólétéről van szó, ő annak a családnak a szerves része, amelyhez az alperes újra csatlakozna.”

A nyáron hivatalba lépett munkáspárti kormányt egyébként a börtönök túlzsúfoltságának enyhítése érdekében idő előtti szabadon bocsátási programot indított. A döntést természetesen ujjongva fogadták az elítéltek, ám a rácsokon túli világ megbotránkozott. Annál is inkább, mert véletlenül 37 erőszakos bűnöző, és családon belüli bántalmazó is kiszabadulhatott.