A válás lelki terhei

Helyzetek, amikor a válás még nagyobb stresszt jelent a család és különösen a gyerekek számára.

Minden család életében jelen vannak a változások, a krízisek és az ezekkel a helyzetekkel járó stressz, amelyek több esetben a család, mint rendszer újraszerveződésével járhatnak. Ilyenek például az olyan normatív krízisek, változások, amelyek az élet rendjéhez tartoznak, például életciklus váltások, amelyek korszakhatárokat jelölnek a család és annak tagjai életében. Ezek bár sokszor várt és örömteli események, mint például egy gyermekszületés, a mindennapi rend, a szokások, rutinok megváltozása alkalmazkodást kíván a család tagjaitól. 

Az, hogy egy család, mint rendszer mennyire rugalmas, egyenes arányban növeli az újraszerveződésre való képességet, az újra lendületbe lépés gyorsaságát és hatékonyságát (Glantz MD, Johnson JL 1999). 

Abban az esetben, ha egy család elérkezik egy életciklusváltáshoz, de nem elég rugalmas ahhoz, hogy a változás adta új helyzetekkel meg tudjon küzdeni, az új helyzethez alkalmazkodni tudjon, az a család és annak tagjai életében komoly stressfaktort jelent, növeli a tagok közti konfliktusok lehetőségét és rendszerszintű problémákhoz vezethet. 

Az akcidentális krízisek esetén ez hatványozottan igaz, az egyik leggyakoribb ilyen krízis pedig a családok életében a válás és a szülők újraházasodása. 

Talán nem meglepő az a felismerés, hogy amikor az egyik korábban elvált szülő újraházasodik, az nemcsak a szülő, de a gyerekek számára is stresszfaktor – ám nem önmagában az újraházasodás ténye miatt, hanem azért, mert ez a lépés mind a kettejük életébe rengeteg új szokást, változást, alkalmazkodást igénylő helyzetet hoz. Ilyen lehet akár az iskolaváltás, költözés, a barátok távolabb kerülése. 

A sok új szabály, a rutinok újbóli felborulása, a kapcsolatok újraszerveződése, a szülői kompetenciák megváltozása az új kapcsolatba lépéskor pedig növelheti a gyerekek stressz-szintjét, a stresszel való megküzdés – vagy éppen ennek hiánya – pedig különböző viselkedéses tünetekben, zavarokban is megmutatkozhat. (Menaghan, Kowalski-Jones, & Mott, 1997). (Henry & Lovelace, 1995).

Létezik egy úgynevezett fokozott/halmozott hatás – hipotézis: ez azt írja le, hogy az a gyerek, akinek szülei többször váltottak partnert, sokkal inkább terhelődtek érzelmileg. Ezek a gyerekek sokkal nagyobb stressznek voltak kitéve, mint azon társaik, akiknek szülei csak egyszer házasodtak újra. A gyermekekre pedig – életkoruknál fogva – éretlen megküzdési stratégiák jellemzőek, amelyek aztán gyakran vezetnek viselkedéses és érzelmi zavarokhoz. Tehát az újraházasodás, vagy az új partner megjelenése a szülő – és aztán a gyermek életében – önmagában egy stresszhelyzet, amelyhez a család, mint rendszer összes tagjának szükséges alkalmazkodnia, a fokozott stresszt és az ennek hatására kialakuló érzelmi-és viselkedéses zavarok, érzelmi fejlődés szempontjából a gyakori partnerváltás és/vagy az új partnerek korai bemutatása jelent rizikófaktort.  (Capaldi & Patterson, 1991; Dunn et aI., 1998; Martinez & Forgatch, 2002).

Ezt a helyzetet, a gyermek számára a stresszel való nehezített megküzdést tovább nehezíti még egy tényező: ez pedig az elvált szülők közötti, illetve a mozaikcsalád és a másik biológiai szülő közötti konfliktus. (Downey, 1995; Hanson et aI., 1996; Kurdek & Fine, 1993a).

A válás minden esetben egy, az egész családot, mint rendszert érintő krízis, amely veszteség is egyben. Egy helyzetben, majd később a mozaikcsalád kialakulása során is érdemes szakszerű segítséget kérnie a feleknek, hogy a megküzdés terén támogatást kaphassanak.