Ádám Veronika

Mindennapi kenyerünk, mindennapi kalóriánk

IX. Válasz az elhízásra: a testmozgás

15. ábra

A fizikai aktivitás hatására bekövetkező zsírmobilizálásban is hormonális stimulus játssza a főszerepet. Sportoláskor a mellékvese velőállományából felszabaduló adrenalin mozgósítja a zsírokat. Mint minden hormonnak, az adrenalinnak is receptorai vannak a célsejtekben (16. ábra). A hormon kötődése a receptorokon kétféle hatást eredményezhet. A bétának nevezett receptorok aktiválása fokozza a zsírok mobilizációját. Érdekes módon azonban a zsírszövetben egy másik típusú, ún. alfa-2 receptor is található, mely éppen ellenkezőleg, gátolja a zsírmobilizálást. A fizikai aktivitás hatására bekövetkező régiók szerinti különbségek magyarázata az egyenlőtlen receptoreloszlásban keresendő. Érthetőbben fogalmazva ez azt jelenti, hogy azon testtájak zsírlerakódásaitól tudunk könnyebben megszabadulni, amelyekben főként béta receptorok találhatók.

16. ábra

17. ábra

18. ábra

19. ábra

20. ábra

A 100 méteres sprinterek futás alatt, abban a néhány másodpercben gyakorlatilag az izom saját glikogénkészletét használják anaerob módon. A 100 méteres sprint után a sportoló 20-30 perc alatt nyeri vissza a normál légzését és keringését, ennyi idő alatt dolgozza le az oxigénadósságát (az oxigén, ahogy az előbb bemutattuk, a tejsav-glükóz átalakuláshoz szükséges). A sprinterek számára tehát nagyon fontos, hogy nagy izomtömeggel rendelkezzenek, mert minél nagyobb az izomzat, annál több glikogént képes raktározni. Nézzék meg a vágtázót, hatalmas izomzattal rendelkezik. Az izomglikogén tehát fontos tápanyag a izommunka számára; izomzatuk felépítésére a sportolók nagy gondot fordítanak, nem mindig sportszerű módszerekkel.

21. ábra

Az átlagember ambíciója persze nem 25 maratoni táv lefutása. Azt viszont célul tűzheti ki, hogy mozogjon, és ha egy kicsit vagy nagyon túlsúlyos, akkor ebből a túlsúlyból veszítsen. Ez reális célkitűzés, mert az izommunkával, testmozgással mobilizáljuk és elhasználjuk a zsírraktárakat (21. ábra), javul a közérzetünk, és jelentősen csökkenthető a civilizációs betegségek kockázata.