Írjunk önéletrajzot! - Nyolc kerülendő hiba

Önéletrajzot egyszerű írni, mert mindenki ismeri saját korábbi tevékenységét, csak papírra kell vetni, gondolhatná a pályázni szándékozó az első próbálkozás előtt. Önéletrajzot azonban nem könnyű írni, sok helyen el lehet rontani. Hogy ne élesben fizesse meg a pályakezdő a tanulópénzt, tanácsadók, fejvadászok tapasztalatai alapján összefoglaltuk, milyen buktatók várnak a cv-k szerzőire.

1. Ne összefüggő, prózában írt önéletrajzot adjunk le kézírással!

Ugyan 1990 előtt ez volt a szokás, mára az amerikai típusú táblázatos önéletrajz terjedt el, és lett általánosan elfogadott. A pályázók több mint kilencven százaléka ezt a típust használja.

2. Ne legyünk túl rövidek!

Az iskolák és a munkahelyek nevének egyszerű felsorolásával ugyan időt nyerünk, ám kudarcunk szinte garantált. A fél oldalas lakonikus iromány gyorsan átfutható, de szinte biztosan nem hozza meg a személyzetis kedvét ahhoz, hogy behívja a pályázót az irodájába. Az iskola és a munkahely neve ugyanis önmagában nem sok mindent mond a pályázóról.

Az iskolánál a tanulmányi verseny eredményei, a szakköri tevékenység, a diploma minősítése, a szakdolgozat témája vihet színt az életrajzba.

A szakmai múltnál a korábbi munkahelyen végzett pozíció, az esetleges beosztottak száma, a projektekben való részvétel, a cégnek hozott számszerűsíthető haszon a siker jelzőszáma.

3. Ne legyünk túl hosszúak!

A stációk túlzott részletezése azzal a veszéllyel jár, hogy a személyzetis nem látja meg a lényeget. Egy felmérés szerint a hr-munkatárs fél percet szán egy önéletrajz tanulmányozására, gyakran a második oldalra pillantást sem vet. Nehezen képzelhető el, hogy a harmadik vagy negyedik oldalig eljut, ha ilyen hosszúságban foglaltuk össze szakmai múltunkat. A szakértők javaslata, hogy két oldalnál ne legyen hosszabb a cv, a legutóbbi munkahely még az első oldalra férjen ki.

4. Ne legyünk aránytalanok!

Az önéletrajz egyik leggyakoribb buktatója a lényegtelen események részletezése és a valójában lényegesek elnagyolása, vagy kihagyása. A szabadidős tevékenység nem képezheti a cv magját, ahogyan a legrégebbi munkahely sem kerülhet előtérbe a legutóbbival szemben.

5. Ne vétsünk betű- és helyesírási hibát!

Nincs bosszantóbb, mint rosszul leírni iskoláink, munkahelyeink nevét, vagy durva helyesírási hibákkal csökkenteni esélyeinket. Az ilyen hibák a figyelmetlenség, a hanyagság, többszöri ismétlődés esetén pedig a műveletlenség látszatát keltik az önéletrajz olvasójában. Ajánlatos helyesírás-ellenőrző programmal átnézetni a cv-t, vagy esetleg néhány kérdéses szóalakról mások véleményét kikérni.

6. Ne legyen a szöveg egy nagy massza!

Ügyeljünk az áttekinthetőségre, a jól strukturáltságra. Egy-egy egység között hagyjunk ki szünetet, a címet pedig vastag betűvel szedjük. Nem javasolt azonban a túl "csicsás" külső, a középkori kódexeket idéző betűtípusok, iniciálék. Az Arial és a Times New Roman a két leggyakoribb betűtípus az önéletrajzban, betűméretre pedig a 13-as.

7. Ne pongyolán írjunk a nyelvtudásról!

Nem mond sokat a pályázó nyelvtudásáról, ha csak a tanult idegen nyelv nevét veti papírra. Sok helyen a "társalgási" és a "tárgyalási" jelzővel írják körül tudásukat anélkül, hogy tisztában lennének a kettő közötti különbséggel.

Előbbi alapfokú, utóbbi erős közép-, de inkább felsőfokú vizsgaszintnek felel meg. Érdemes ideírni a letett nyelvvizsga fajtáját, fokát, az esetleges nyelvterületen eltöltött évek számát. Ha írásbeli és szóbeli idegen nyelvi képességünk között nagy a különbség, jelezhetjük, melyik az erős oldalunk.

8. Ne tömjénezzük magunkat!

Az önéletrajz műfaja a tények száraz összefoglalásában rejlik. Patetikus szavakra, a pályázó személyiségének kifejtésére itt nincs mód. A leírt eredmények úgyis minősítik az ember munkáját. A superman, vagy superwoman image egyrészt nehezen hihető, másrészt sokszor visszatetszést kelt.

A kísérőlevélben lehet utalni arra, hogy miért tartja magát alkalmasnak az ember, de ekkor is ügyeljünk a mértékletességre. A személyes interjún úgyis sok minden kiderül.