Állásinterjún jártunk - célkeresztben az üzletkötői pozíció

Üzletkötői állásajánlatokkal még mindig Dunát lehet rekeszteni. A növekvő munkanélküliség ellenére is számtalan a betöltetlen poszt ebben a szférában. Ezúttal is átbogarásztunk néhány apróhirdetést, majd telefont ragadtunk. Aztán inkognitóban elmentünk néhány üzletkötői állásinterjúra, hogy kikémleljük: milyen feltételekkel alkalmazzák a vállalkozó szellemű jelentkezőket.

Inkognitós álláskereső túránk következő helyszíne egy belvárosi nyelviskola. A cég most szeretné kereskedelmi forgalomban nem kapható, új nyelvtanulási módszerét bevezetni. A cégvezetés fő és mellékállású értékesítőket keres, akiknek önálló címlista alapján díjmentes prezentációkat kellene tartani a lehetséges érdeklődők részére. És persze értékesíteni. Az újfajta nyelvilabor-technika az audiovizuális módszeren alapszik. Ez nagyjából annyit takar, hogy az érzékszerveken keresztül közölt audió- és videójelek segítségével olyan módosult tudatállapot jön létre, ami az ismeretanyagokat rögtön a hosszú távú memóriába juttatja, valahol az álom és az ébrenlét határán.

Fejünkbe száll a nyelvtudás?

Az agytrösztök szerint a módszer alkalmazása mellett jóval kevesebb tanulással is elsajátítható az adott nyelv. És a probléma itt kezdődik. Ugyanis nehéz az azonosulás egy olyan módszer értékesítési hatékonyságával, ami el akarja hitetni: az idegen nyelvek szinte zéró tanulással elsajátíthatóak. Azzal még nehezebb, hogy a cég alapfizetés nélkül, öt százalékos jutalék fejében végeztetné az ügyfélszerzést az üzletkötőkkel. Még akkor is, ha a szolgáltatás bizony nem olcsó mulatság a maga esetenként 600 ezer forintos költségével. Így a tárgyalás aránylag hamar véget is ér...

Van, aki már az interjúról is visszatáncol

A soron következő állásinterjú helyszíne egy zöldövezeti villa Budán. A többek között reklámkiadványok értékesítésére szakosodott cég irodájának lépcsőfeljáróján széles mosolyú férfi fogad. Első ránézésre van benne valami Kulcsár Attila-szerű, de itt még megpróbálom levetkőzni a bizalmatlanságot. Az előzetes telefonbeszélgetés alapján csoportosnak szánt tájékoztatón egyelőre másodmagammal, egy fiatal fiúval várakozunk az apró irodában. Mivel az érdeklődők száma húsz perc múlva is stagnál, és öt perc alatt hárman is visszamondják az állásinterjút, a férfi egyre bosszúsabban jár-kel az irodában. Elmondása szerint könyvelő, jogász, kulturális antropológia szakot végzett jelentkező is érdeklődött már, de lemondták az interjút. Állítása szerint az eset nem egyedi.

A könyvügynöki pálya él és virul

Miután végighallgattuk a helyszínen rögtönzött kiselőadást a munkamorálról és az előző pályázók alkalmatlanságáról, az előadó végre a lényegre tér. A cég kereskedelmi forgalomban nem kapható szakkönyveket ad ki. Az üzletkötőnek két lépcsős értékesítésben kell részt vennie: első körben a kiadvány kisebb-nagyobb hirdetési felületeit kell pénzzé tenni. És amikor megjelenik a szakkönyv, magát a kiadványt kell értékesíteni a szakterületen érintett cégek számára. És hiába a nagy szólamok a marketingről, a kommunikációról, a PR-ről, a befektetésekről, az önérvényesítésről, az üzleti tárgyalásokról és a vállalkozói szemléletről bő két órán keresztül, azért mégiscsak a könyvügynöki munka klasszikus esetével állunk szemben.

Alapfizetés három hónap múlva ...

Nemsokára szóba kerülnek az anyagiak. Az értékesítői csapatnak alapfizetése természetesen nincsen, ahhoz le is kell tenni valamit az asztalra, mondja a potenciális majdani csoportvezető. Aki "méltó lesz rá", három hónap múlva kaphat havi fixet, de addig aligha. Az értékesítő 15 százalékos jutalék fejében teszi a dolgát, a hirdetési felületek árai általában 200 ezer és 16000 forint között mozognak. A csapat természetesen otthonról dolgozik majd. Amikor rákérdezek a telefonköltségekre, a válasz egy kioktató monológ a leendő csoportvezető tréner részéről a vállalkozói szemléletről, aminek a hiányában aligha leszek képes eladni magamat. Aztán ennyiben maradunk. Végül mégis győzköd egy kicsit: kár lenne kihagynom ezt a nagyszerű lehetőséget...

Takács Gabriella