Akad a jelentkezők közt olyan köztévés szerkesztő-riporter is, aki a több havi kifizetetlen munkabér miatt lázadt fel és úgy határozott: örömmel tenné próbára magát a könnyebb műfajban. A várakozókban persze felmerül: lehet egyáltalán nyerni a képernyős-telefonos kvízjátékokban? Mindenki a műsorvezetői gyakorlattal bíró ?nagy öreget? faggatja a problémáról. Részéről a válasz sejtelmes félmosoly. Annyit nagy nehezen elárul: nyerni lehet. De csak ritkán és többnyire alacsony összegeket.
Bemutatkozás két percben
Elmélkedésre viszont nincs idő, mert szólítanak. A kísérő lány hangszigetelt stúdióba vezényel. A casting vezetője bemutatkozik. Nem futunk udvariaskodó tiszteletköröket: a jelentkezési lapon úgyis ott vannak a válogatókat érdeklődő adatok. Az instruktor néhány pillanat múlva sorolja is a jelentkezőkre váró feladatokat. De előtte az asszisztens beállít a stúdió egy meghatározott pontjára, és rám aggatja a csiptetős mikrofont. A feladat: bemutatkozás a kamerák előtt, minimum két percben.
Műsorvezetést kell imitálni a válogatón
A következő feladatnál már bonyolultabb a dolog: műsorvezetést kell szimulálni, amíg a válogató azt nem mondja: ennyi! A műsorvezető-jelöltnek - most éppen nekem- kilencbetűs szó (kollégium) megfejtésére és persze telefonálásra kell bíztatni a nagyérdeműt. Be kell olvasni a telefonszámot és mézesmadzag módjára elhúzni a nézők előtt az akár 500 ezer forintos nyeremény lehetőségét.
Naponta tucatnyi jelentkező
A castingoló a rögtönzött megszólalás után örömmel nyugtázta: a beszédkészséget ki lehet pipálni. A végeredményről majd értesítenek mindenkit. A szervezők szerint a döntés nem lesz könnyű: naponta tucatnyi jelentkező anyagából válogat majd a menedzsment. Az épületből kilépve az egyik pályázó lány esélylatolgatásba kezd. Aztán lemondóan legyint: engem biztos nem vesznek fel, mert roma vagyok...
Takács Gabriella