Kőtelki Bozóki Angéla, a Központi Statisztikai Hivatal adatgyűjtő statisztikusa a hazai munkavállalók azon szerencsés 2 százalékába tartozik, akik klasszikus távmunkásként, otthoni íróasztal mellől láthatják el munkahelyi feladataikat. "Régiós átszervezés miatt 2005 februárjában megszűntek a KSH megyei igazgatóságai. Helyettük 6 régiós igazgatóság jött létre. Az átszervezés érintett, mivel a szintén megszűnő Jász-Nagykun-Szolnok megyei Igazgatóságon dolgoztam. "Az átszervezésekkor felajánlották, hogy eddigi munkámat végezhetem távmunkában, vagy ingázhatok lakóhelyem és a régióközpont között. Én a távmunkát választottam. Igaz, ekkoriban alig tudtam erről a munkavégzési módról, mégis vonzóbbnak találtam, mint az ingázást" - mesélte a 46 éves hölgy. Angéla jól döntött, azóta is így dolgozik és elégedett. Miután a munkáltató biztosította a munkavégzés feltételeit, a kezdeti informatikai nehézségek után Angéla hamar belerázódott a távmunkások hétköznapjaiba.
Feszültségmentesebb a távmunkás lét
Milyen távmunkásként ugyanazt a munkát végezni? "Könnyebbé vált a napom. Ébredés után van időm meginni egy kávét, megreggelizni, esetleg beindítok egy programot a mosógépen. Ezt követően kezdem el a munkát" - mondja. A távmunkát fontolgató cégek félelme, mely szerint a dolgozó a kollégáktól távol kirekesztettként fogja megélni a speciális helyzetét, Angéla szerint alaptalan. "Rendszeresen beszélek a kollégákkal. Ráadásul alkalmanként a régióközpontban is meg kell jelennem, úgyhogy szó sincsen kirekesztettségről."
Takács Gabriella