Angoltudás az álláspiacon - nyelvtanári szemmel

Az álláspiacon angoltudás nélkül egyre nehezebb érvényesülni. Ha tanulni szeretnénk, már a tanfolyamtípus kiválasztása sem egyszerű. Az első órán pedig újabb gátak emelkednek a nyelvtanulók elé. A nyelvtanulás formáiba, a nyelvórák pszichológiájába ad betekintést egy gyakorló angoltanár. 

Az álláshirdetésekben általában megjelölik a pozíció elnyeréséhez szükséges nyelvtudás szintjét, és már az is meglehetősen árulkodó, ha maga a pályázat idegen nyelven jelenik meg.

Állásinterjún általában négy szempont szerint tesztelik ugyanis a pályázó nyelvtudását. Az első az, hogy mennyire beszéli folyékonyan a nyelvet. A második, hogy milyen a beszédértése. A harmadik szempont az, hogy hogyan fejezi ki magát angolul és végül azt is nézik, hogy nyelvtanilag mennyire helyesek a mondatai. Nem elég azonban csak az egyikben jól teljesíteni, mind a négynek meg kell felelni elfogadható szinten.

Gyakorló nyelvtanárként jelen sorok írója is rendszeresen találkozik olyan nyelvtanulókkal, akik a diplomájukhoz szükséges nyelvvizsgát szeretnék megszerezni, vagy - főleg az egészségügyből - olyanokkal, akik külföldön szeretnének munkát vállalni. Akadt már állástalan több diplomás fiatal középkorú mérnök is a csoportban, aki nyelvtudása pallérozásával szeretett volna előnyösebb pozícióba kerülni az álláspiacon, és megfordult a csoportban egy kedvtelésből tanulni vágyó nyugdíjas bácsi is.

Nem elég a tanár, tanulni kell!

Motiváció tehát sokféle lehet, de a nyelvtanulás szempontjából lényegében mindegy, mi a szent cél: egyet nehéz a tanfolyam résztvevővel megértetni, nevezetesen azt, hogy tanulni kell. Sokan azt hiszik, hogy beiratkoznak egy nyelvtanfolyamra, és megtanítják nekik a nyelvet, de nem mérlegelik, hogy otthon még legalább annyit foglalkozni kellene az angollal, de hasznos lenne minden nap legalább egy feladat erejéig ismételni.

A gyakorlatban ez általában úgy néz ki, hogy a hallgató az óra előtti nap előveszi a könyvet, megnézni a házi feladatokat és elszörnyed, hogy mennyi mindent kellene megcsinálnia, majd ezzel a lendülettel el is teszi a táskájába a munkafüzetet. Persze vannak olyanok, akik igyekeznek minden nap valamicskét gyakorolni, és a házi feladatok is készen vannak, de a szavak tanulására már nincs idejük. Ritkábban, de talán minden csoportban akad egy-két szorgalmas és kitartó ember, aki tanul, készül a nyelvórákra, sőt plusz feladatokat is szívesen fogad. Ők azok, akik elnyerik a tanfolyam végén méltó jutalmukat: az áhított nyelvvizsgát.

Milyen tanfolyamot válasszunk?

Nagyon fontos lenne minden nyelvtanulónak eldönteni, hogy miért akar beiratkozni egy tanfolyamra, mi a célja vele? Ezzel a nyelvtanár dolgát is megkönnyíti, hiszen ha a csoport nagy része nyelvvizsgát szeretne, olyan feladatokat kell gyakoroltatnia, amelyek a vizsgán előfordulnak. Vagyis nem mindegy, hogy milyen tanfolyamot választunk. Mielőtt belevágunk a nyelvtanulásba, érdemes tájékozódni.

Lakossági nyelvtanfolyamok: ezek általában hosszabbak, minimum 80 órásak. Az iskola által meghatározott nyelvkönyvekből tanulnak kis létszámú, 6-12 fős csoportokban. Kezdő, "álkezdő", középhaladó, haladó szinten hirdetik az ilyen képzéseket. Előfordulnak felsőfokú szintű képzések is, de mivel sokaknak elég a középfokú nyelvvizsga, nem túl gyakran hirdetnek ilyen tanfolyamokat.

Céges/vállalati tanfolyamok: ahogy a neve is mutatja, a munkáltató iskolázza be dolgozóit, és állja a tanfolyam költéségét. Itt már a nyelviskola és a cég megegyezése alapján határozzák meg, hogy milyen jellegű tanfolyamról legyen szó. Lehet kommunikáció központú, vagy nyelvvizsgára felkészítő, de akár teljesen kezdő is.

Intenzív, nyelvvizsga felkészítő tanfolyamok: rövid, 7-8 hetes, heti 10-12 órás képzések, amelyek kimondottan egy bizonyos nyelvvizsgára készítenek fel. Általában nyáron tartják őket, és az őszi nyelvvizsgaidőpontokat célozzák meg.

A hosszabb nyelvvizsga-felkészítő tanfolyamokat viszont általában ősszel kezdik, és tavaszi vizsgákat jelölnek meg.

Üzleti angol: kimondottan az üzleti életben használt angolt tanítja, tehát szakma specifikus. Általában azoknak ajánlják, akiknek a mindennapi munkájukban szükség van az angol nyelvre, és ismerniük kell business nyelvezetet.

Szaknyelvi tanfolyamok: kimondottan szakmai nyelvvizsgára felkészülésről van szó, gazdasági, jogi, orvosi angol a leggyakrabban előforduló szakmai terület.

Tolerancia kell a csoportos tanuláshoz

Ha nem egyéni nyelvoktatást kérünk, várhatóan 6-12 fős csoportban kezdhetjük meg a tanulást. Nem mindenkinek válik be ez a képzési forma, és sajnos többen csak közben ismerik ezt fel.

Főleg kezdő csoportban jelentkezik rögtön az első néhány órán az álkezdő-kezdő probléma. Mindig akadnak olyanok, akik már korábban tanultak valahol angolt, így az első néhány lecke alatt brillíroznak, míg mások az olvasással, az angol szavak kiejtésével küszködnek. Az álkezdők szereplési vágya és érthető lelkesedése elveszik a teljesen kezdők kedvét. Nem egy hallgató hagyta abba a tanfolyamot, minden rábeszélés ellenére, mert úgy érezte, nem bírja az iramot. Pedig az álkezdő is csak addig tudja az angolt, amíg el nem érkezik a társaság az első komolyabb nyelvtani részig. Hiszen korábban mindig valahol itt hagyta abba...

Nagyon fontos, hogy megértsük: szintfelmérő tesztek ellenére lehetnek tudásbeli különbségek a tanulók között, amit a tanárnak kell majd egyre jobban szűkíteni. Ehhez viszont elengedhetetlen az egymás iránti tolerancia, meg kell várni, amíg a kezdő is beindul, de a kezdőnek is igyekeznie kell, hogy a kicsit többet tudó csoporttársak se unatkozzanak.

Merjünk megszólalni!

Középhaladó és haladó szinten már nem kérdés, beszélni kell! Egyre nagyobb divatja van a kommunikáció központú nyelvoktatásnak, egyre több nyelviskola ígéri, hogy náluk valóban megtanulnak beszélni a hallgatók. Különböző módszerek segítik a nyelvtanárokat abban, hogy szóra bírják a szégyenlős, bátortalan hallgatókat, de nincs könnyű dolguk. Ha a csoport "magyarul" is beszédes, nyüzsgő és aktív, angolul sem lesz gond. A bevállalós emberek húzzák a többieket, a humoros beszólások, nagy nevetések oldják a feszültséget, és javítják a kommunikációs hajlandóságot.

Egy visszahúzódó társaság viszont nehezebben oldódik, főleg ha nagy a korkülönbség a csoport tagjai között. Érdekes volt egy kezdő csoportban úgy tanítani, hogy a legfiatalabb hallgató 13 éves volt, a legidősebb pedig 66. Már csak azért is, mert a fiatal srác sokkal könnyebben megértette és megtanulta az új anyagot, míg az idős bácsi még egy hónap múlva sem tudta az első lecke néhány mondatát kiejteni. Nagyon ritka hogy mind korban, mind tudásban homogén legyen a társaság, és a foglalkozási szempontot még nem is említettük.

Ha a tanfolyami képzési formát választjuk, bele kell kalkulálni, hogy lesznek jobb képességű, könnyebben tanuló emberek, és lesznek olyanok, akik nehezen birkóznak majd meg az egyszerűbb feladatokkal is.

Nagyon fontos, hogy merjünk kérdezni a tanártól, állítsuk meg, ha valamit nem értünk, kérjük, hogy ismételje meg, amit mondott. Nagy segítség a nyelvoktatásban az I Board vagy interaktív tábla és a számítógép, melyek segítségével az órán készült táblaképeket elmenthetjük és elküldhetjük a hallgatóknak. Így, ha le is maradt óra közben valamiről, és nem merte megkérdezni, a táblára felírtak között bizonyára megtalálja.

Folytatjuk.

Zsigri Judit nyelvtanár