Egy nap még az is előfordulhat, hogy egy televíziós csatorna úgy dönt: nem bízza a véletlenre nézettségét, és megkeresi azokat a családokat, ahol a nézettségmérő műszereket elhelyezték. Egy dörzsölt vezető segítségével felállít egy csapatot, mely arra specializálódik, hogy manipulálja az alanyok tévénézési szokásait, hogy az a csatorna érdekei szerint alakuljon. Előfordulhat - bár nem valószínű, hiszen így több száz háztartást kellene felügyelete alá vonnia -, mert mondjuk olyan költséges műsor befuttatásán fáradozik, hogy azt nem teheti ki a szokásos rizikófaktornak.
Jóval egyszerűbb a dolga annak az igazságügyi szakértőnek Amerikában, aki a bírósági esküdszék tagjainak megválasztásába és ítéletébe próbál beavatkozni - hiszen az esküdtszék tagjai alig tizenketten vannak. John Grisham Az ítélet eladó című regényének főhőse, Rankin Fitch (akit a filmváltozatban Gene Hackman játszik) erre ébred rá: nem a csavaros eszű ügyvédre kell hagyatkozni egy per során, hanem az esküdtszék tagjaira kell összpontosítani. Mivel az esküdtek olyan állampolgárok, akiket véletlenszerűen, és csupán alkalmanként kérnek fel erre a feladatra (és állampolgári kötelességük eleget tenni a felkérésnek), könnyen ellenőrizhetővé és irányíthatóvá válnak.
Fitch és csapata egy fegyvergyártó céget képvisel, amelyet egy fiatal özvegyasszony perel. Az özvegy férjét illegálisan tartott fegyverrel ölték meg, és ügyvédjével (akit a filmben Dustin Hoffman játszik) több millió dollárra perelik a vállalatot, mely lehetővé teszi, hogy emberek engedély nélkül jussanak pisztolyhoz. Az özvegy jogi képviselője, Wendall Rohr hisz az ügyben, és tisztességes úton próbál harcolni egy olyan játszmában, melyben ellenfelei nem válogatnak az eszközökben.
John Grisham regénye és Gary Fleder filmje azonban ez alapján még csak a szokásos jó és rossz harcáról szólna. De szerencsére ők ennél messzebre mennek. A történet valódi főszerepét egy fiatal szerelmespár alkotja, Marlee és Nick (a filmben John Cusack és Rachel Weisz), akik a két fél között próbálnak nyerni. Magukhoz ragadják az irányítást azáltal, hogy Nicket bejátsszák az esküdtszékbe, és onnan manipulálja a többieket. Egyértelművé válik, hogy ők döntik el a játszmát, a végkimenetelt pedig felajánlják mindkét félnek. Innen a címe: az ítélet eladó, az veszi meg (10, majd 15 millió dollárért), aki akarja.
Az ítélet eladó - John Cusack és Rachel Weisz |
Ha esetleg úgy tűnne, hogy ezzel a hosszú tartalomismertetéssel lelőnénk a poént: tévednek. A film még több olyan csavart tartalmaz, mely kellő feszültségben tartja a nézőket, és sikerül olyan ügyesen adagolnia az információkat, hogy ne is lehessen rájönni, hogyan alakulnak az események, csak amikor már a szerző és a rendező megmutatja. Az ítélet eladó tehát az utolsó pillanatig izgalmas, és egyetlen percre sem hagyja ellustulni a nézőt, mert olyan szövevényes, hogy végig igénybe veszi a koncentrációnkat.
A csalók és a manipuláció Hollywood egyik legkedveltebb témája az utóbbi években, és lassan kialakultak azok a klisék is, melyek ezt a műfajt jellemzik. Az egyik például a sok szereplő. Gyakran egész sztárparádét vonultatnak fel ezek az alkotások, hiszen ha sok arc bukkan fel egy történetben, fontos, hogy a néző néhényat már ismerjen belőle: így könnyebb azonosítania a szereplőket. Gyors vágás. Ez nemcsak feszültséget kelt - hiszen lassítja a felfogást, de dinamikát is kölcsönöz a filmnek. Minden kép mozog, minden szereplő mozog, sok az árnyék, a sötét felület - ettől titokzatossá és követhetetlenné válik a cselekmény.
Ezeknek az alkotásoknak jellemzőjük az európai stílust kölcsönző látványvilág: régi házak, patinás bútorok, zsúfolt városrészek, szűk utcák, karakteres mellékszereplők és hiteles statiszták. Az ítélet eladó látványvilága lenyűgöző - és ez egyaránt köszönhető Robert Elswitt operatőrnek (akinek korábbi munkái közé tartozik a 8 mm, A holnap markában című James Bond-epizód, és Paul Thomas Anderson filmjei: a Boogie Nights és a Magnólia), Nelson Coates látványtervezőnek és természetesen Gary Fleder rendezőnek is.
Az ítélet eladó - Dustin Hoffman és Gene Hackman |
A pontosan kivitelezett koncepció mellett azonban természetesen ezúttal is a sztárok viszik el a filmet: Gene Hackman és Dustin Hoffman a lehető legkülönfélébb, ám azonos karizmával rendelkező színészek, így tökéletes ellenfelei (és kiegészítői) egymásnak. Ráadásul 45 éve barátok, kapcsolatuk már szinte legendás Hollywoodban. Együtt kezdték a pályát New Yorkban, ugyanazon a színésziskolán nevelkedtek, együtt béreltek lakást és végeztek mindenféle munkát, míg meg nem kapták első szerepeiket. Mégis ez az első közös munkájuk, amit mindketten nagy izgalommal vártak. Fiatal kollégáik - John Cusack és Rachel Weisz - megfelelő partnereik, és az epizódszereplők is komoly munkát végeztek.
Az ítélet eladó azokra az estékre ajánlott, amikor az ember nem annyira fáradt, hogy csak kibámulni tud a fejéből. Jobb, ha figyelme még éber, reflexei működnek, érdeklődése nyitott, és igényes szórakozásra éhes. Bár a filmnek a végére még erkölcsi mondanivalója is akad, valószínűleg nem ez az, ami belőle megmarad.
Gyárfás Dóra